Vasárnapi Ujság – 1856

1856-08-03 / 31. szám - Máléhegyi szőlőlevelek. Vasmegye 270. oldal / Gazdászati és orvosi. - Kakas Márton levelei: XXXI. 270. oldal

272 nyomán egy kereszt 1 és 1 % mérőt ad, melly minőségre nézve, reményüket haladja. Az uj aradi heti vásárban 5 fi. 48 kr. és 6 forint pengőn kelt az uj buza.­­ Mező Berényből ellenkező tudósítás. A sok eső miatt nem lehet nyom­tatni, a­hol nyomtattak az tűnik ki, hogy alig adja meg a magot; szőlő, bur­gonya, kukuricza szép reménynyel biztatnak.­­ K­áczkeviben legközelebb 20 ház lett lángok martaléka,s mint mond­ják a tüzet egy 14 éves leány gyújtotta, hogy a fa az alatt szabadon rabol­hasson. Lehet-e nagyobb elvetemedettséget képzelni, mint midőn a szülő saját gyermekével tanácskozik hogy, micsoda bünt, és mi módon kövessenek el ? Itt egyszerre két bűn koholtatik, a gyermek gyújt, hogy apja rabolhasson. Nép­nevelés jöjjön el stb.­­ Morvaországban iszonyú eset adta elő magát néhány nap előtt. Egy korcsmárosnak 40 éves neje éji 11 órakor mérget vett be, s másnap 11 órára meghalt. Öt élő gyermek anyja volt, a legkisebb három éves leányka, kit halála előtt magához vitetvén csókjaival árasztott. Azt mondják tizenegy órakor egyik kezében a méreg poharat, másikban gyertyát tartva lépett fér­jéhez, ezt mondván „kivégzem magam" A férj ijedten kapott a pohárhoz, de a­helyett a gyertyát ütötte ki neje kezéből, ki a sötétben akadálytalanul haj­totta véghez iszonyú szándékát.­­ Folyó hó július 13-án egy svájczi 14 éves fiú egy másik pajtásával az Alpesekre mászván miután ott jól pálinkáztak volna, éjjelre ott maradván másnap megfagyva találtattak.­­ Egy angol kiszámította, hogy a könyvnyomtatás feltalálása óta meg­jelent könyvekkel épen körül lehetne a föld­gömböt rakni. Azt mondja hogy 33,000,595,200 kötet jelent meg. . . természetesen ide nem számítva az idén megjelendő magyar naptárakat. / Báró Sina Simon szép lelkű neje Ghika Iphagenia ő maga, hű társa a jótéteményekben gyönyörködő férjnek, 200 p forintot ajándékozott a pesti jó­tékony nőegyletnek. / Máramaros szigeten kisdedovó alakult, mellynek neve „Erzsébet ovoda." Az ovonczok száma 301, mind magyar, kik közül 65 r. c. 19 ref. 5 ev. 3 g. e. 7 hiber. Az egylet egyelőre csak 4 évre alakult, de ha átalá­nos felszólítás bocsátatnék a megye nagyjaihoz talán örök időre meg lehetne alapítani.­­ Angliában egy Dove Vilmos nevü férj nejét megölvén a yorki tör­vényszék által halálra ítéltetett, de egyszersmind a királyasszonyhoz ke­gyelmezés végett felterjesztetett, mivel a gyilkos őrült. És hogy a gyilkos őrült ebből magyarázza ki a yorki törvényszék, mert a tömlöcztartó egy il­­lyen tartalmú vérrel írt levelet talált az elitélt szobájában : „Kedves ördög úr! ha adóságaimtól meg akarsz menteni, s­egésség, gazdagság, dohány, ser, bor, jó asztal, és hatvan évről biztosítasz; tudasd velem — alázatos szolgád Dove Vilmossal." Ez a levél nem mutat őrü­letre, okos ember sem kívánhatna egyebet. / Sz. liemiben Francziaországban egy torony épen akkor dőlt össze, midőn a városi tanács annak kijavításán tanácskozott. Talán most már meg­győződnek, hogy a torony kijavítandó? Vidéki hir. Ilanyár­ól. A „Vasárnapi ujság" junius 1-én­­ kijött számában szó volt bizonyos keresztúri eseményről, midőn valami csavargó egy szegény hanvai embert fojtó szeszszel itatott meg s pénzét elrabolta. Most ez esemény foly­tatása igy következik : Az emlitett szegény fiú lelki és testi megrázkódtatá­sából felocsúdván , szerencsét próbálni földjére felvett pénzecskéjén, elment a szikszói julius 21-én eső vásárra. Útközben, közte­s uti­társai közt sok be­széd folyt keresztúri szerencsétlensége felett, azon átalános óhajtással : bár csak az Isten megmutatná nekik azt az embert! S imné­n mint a városba ér­nek, a fiú felkiált : Bátyám uramék! amott van az én emberem ! s egyszer­smind a rablót torkon ragadta, s többen is segítségére menvén , a gazembert megfogták. „Te vagy az, a ki engem Keresztúrban megitattál és ugy­e?” „Nem ösmerlek, sohse láttalak barátom! én Gyomán lakom, kiraboltál mészáros vagyok, marhát venni jöttem; azért félre­­bocsássatok,mert nem jó lesz belőle!u Illyen szóváltás kezdődött a két ember közt. Azonban egyik éltesebb hanvai ember tanácsolván hogy a szeszes edényt keressék nála , ekkor eszeveszett kapálodzást kezdett, félkezével nagy csillagos nyelű bicskáját kivévén , sza­badulására a végeszközt is megkísérte. Midőn a lapos edény megtaláltatott zsebében, azt nem csak ő igyekezett könyökével és felfelé rángatott térdé­vel összetörni , hanem egy hozzá tartozó asszony 13, tán neje, kétségbee­sett elszántsággal rohant a dulakodók közé, minden áron csak a butykost akarván menteni vagy megsemmisítni. Azonban ez nem sikerülvén , az as­­szony hirtelen eltűnt,csak darab idő múlva tért ismét vissza; hihető , hogy a szekéren vagy nála lévő holmit és pénzt tette el láb alól. A hamvaiak már épen bele akarták tölteni a drága italt, midőn a csendőrök megjelentek, s biztos helyre kisérték a szép madarakat. Csupán hat forint találtatott a fér­finál, bizonyosan az asszonynál volt a többi. A pénz lefoglaltatott, az üveg bepecséltetvén, az illetőkkel Kassára küldetett, hová már a hanvai ember is idézve van. Kevés idő alatt a csendőr-laktanyán több mint nyolcz ember ismert a zsiványra, ezzel Egerben, a másikkal Tokajban, a harmadikkal De­breczenben s másutt cselekedett vagy akart cselekedni hasonló módon. Atyamfiai­­ legyetek óvatosak, kivált idegen földön és pénzzel zsebeitekben, s erre a leghatósabb segédszer : nem pálinkázni! Gömör­ Megyében átalá­ban jól ütött ki az aratás , sőt sok helyütt hasonlóra (kivált az őszi termé­nyekben) alig emlékeznek. De különös hogy az aggodalom még­sem szűnt meg; azt mondják : bőség lévén, az élet árának okvetlen le kell szállnia, ha­nem a kereskedő és mesterember, ha fölebb nem emeli, de bizonyosan meg­tartja az eddigi magas árt, így ismét szükség jön ki a bőségből. E körül­mény bizonyára figyelemre méltó ! * * Állatvilág. (Folytatás!) Mielőtt tovább mennénk e történetben, még egy nevezetes személyt kell bemutatnunk. Ez monsieur Kakas, híres veszekedő, nevezetes párbajvivó, a­ki­­ min­den vele találkozóba minden ok nélkül beleköt, a színházban látott darabo­kat kritizálja, az újságokban piszmálkodik. Egy szóval igen veszedelmes egyéniség. Ez nem csak hogy a magához hasonló tollas állatokba belekapcsásko­dik, holmi libákat, pulykákat megkerget a hel­eoni szemétdombról, de még annyira is vetemedik vakmerősége, hogy a hatalmas arsztár­t magát is meg­riasztja kritikus szavával. íme bemutatjuk élethiv­en talált arczképet.[ (Folytatjuk) Adomák. — Gróf A. A. ur Zemplén megyebeli Velejte helységében épitetett gőzmalmához szükségelt gépi szerkezetet Tokajtól volt jobbágyaival pénzért fuvaroztatta Velejtére. Elkészülvén a malom, megnyitásának hire több szom­széd lakosa között a velejtei lakosságot is kiváncsivá tette, s így e vidéknek közörömére épített malom megnyitásakor öröm, s kívánságtól élesztve beszélt egyik egy, másik mást. A mű, miután e vidéken illyes csudákat még nem láttunk, bámultatott, a kerekeknek mozgása kezdetével pedig még bo­szorkányságnak is neveztetett, mert a gépek 3 malomkövet, egy cséplő, más szecskavágó kereket késztettek mozgásra. Leginkább hatott pedig azon egyénre, ki a katlant szállította Tokajból elég bajjal, miután meg­magyaráz­ták neki azt, hogy minden kerék mozgását az általa szállított katlanbeli víz­nek tűz általi felmelegitése okozza, és a mennyiben az állitás valóságáról meggyőződött egész komolysággal mondá komájához menve ezeket : „No komám! ha én azt tudom, hogy azon nehéz katlan egy kis tűz és viz hozzá­járulása után annyi kereket bír forgatni, húzattam volna-e lovaimmal Tokaj­ból olly nehezen ide, nem inkább raktam volna alá ott egy kis tüzet, millyen úri módon hajtotta volna haza szekeremet lovastól együtt." — Egy falusi asszonynak, a gyógyszerész vonakodott terméket adni, mert — úgymond — ez altató szer, és fölösen adtatva, tőle utóbb elbutul a gyerek. — Nem bánom felesé az asszony, ugy is azt mondta biró uram, hogy nálunk nem szükséges az okos gyerek, mert sok baj van vele. CS" V. I­. úrnak Kún-Sz.Miklósra. A fajszi égettek számára küldött 2 ftot megkaptuk, s rendeltetési helyére juttattuk. — Kiadó­hivatal. Felelős szerkesztő : Pákh Albert. Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. — Nyomtatja Landerer és Heckenast, egyetem-utcza 4-dik szám alatt Pesten.

Next