Vasárnapi Ujság – 1856
1856-08-17 / 33. szám - Salamon kulcsa. Edvi I. P. 284. oldal / Tudományos
764 Salamon kulcsa, vagyis : jó és rosz embert ismertető zsebbeli. Irta EDVI ILLÉS PÁL. Folyó évi junius fogytán Pesten voltam, azaz : honunk sok jeles fiainak körében, s a nemzeti tudományosság és miveltség tűzpontjában. Mellyektöl megvillanyozottan hazatérvén, első üres óráimat is tenéked szentelem, kedvencz lapom, és kathedrámom felolvasásra épen arról a hamis ispánról, akarom mondani sáfárról szóló evangélium következvén, önmagamnak mondatni hagytam ama felhivó igéket: „Vegyed a te számtartó könyvedet, és leülvén, írj hamar .... czikket." Utazásnak egyik kellemes élvezete az, hogy abban találkozunk a legtöbbféle külalaku emberekkel, kiknek, hogy belsejökben minő jellemalak lappang, azt csak a vesék vizsgálója tudja. Azonban ugyan a természet ura az emberi testen is hagyott olly ablakokat és ajtókat nyitva, mellyeken át a szívnek titkaiba is beláthatni. S íme! jelen czikkemben ezt a való életre olly érdekes mesterséget, u.m. a lelkeknek kiismerését szándékozom előadni, mellyet én, hogy minden iratom magán hordozza a papkéz szentjét, ama bölcsessége felöl híres izraelita királyról Szamora kulcsának neveztem el. Míg még talpamon legény voltam, összeolvastam e tárgyról itt a legnagyobb tekintélyeket, minők az angol Chesterfield,a német Knigge, Lavater, Wenzel stb., kik szerint immár, és az ő tapasztalásaikhoz saját kis készletemből is társítván néhány gondolatszikrát , nézetimet, ím e következőkben közlöm a t. cz. olvasóközönséggel : Emberismerethez igen jó szolgálatot tehetne az úgynevezett négy mérsékletek (temperamentumok) kivizsgálása minden egyénben, mellyek tudniillik a vérmes, nyálkás, epés és húskomoly mérsékletek. De miután ezek közül ma már egy sem létez emberben tisztán és a másikkal vegyítés nélkül, azért ezt itten csak megemlítjük és odább megyünk. Több felfedezésekre vezetne az illető emberi egyénnek életfolyása. Úgyde azt is, valakinek homlokáról csak amúgy hamar leolvasni nem lehet. És tegyük, hogy e felhívásodra életírását neked elbeszéli : te mindenkor Tamás lehetsz, valljon saját élete sorsát elődbe híven és teljesen rajzolta-e, úgy hogy te abban a Rousseau-féle őszinte önéletrajzot (Confessions) alig-alig fogod feltalálni. Jobb szolgálatot teend itten az uralkodó szenvedélynek kitudása, minő névszerint szerelmesség, pénzszomj, dohányzás, kártyajátéküzés, borital, vadászat s több efféle. Mert emberismeret ügyében az uralkodó szenvedély hasonló a sarkcsillaghoz a csillagtérképen, mellyet, ha ismersz, róla a többi iránt is könnyen fogod magadat tájékozni. De hiszem, úgy is épen azt akarjuk kiösmerni emberünkön. S e czélunkhoz tehát még közelebb visz az illető egyénnek külseje, és személyességének minden oldalú kémlelése; név szerint a termet, állás, mozdulatok, beszéd, hang, nevetés, hanglejtés, öltözék és a hajazat. Vegyük fel például a hajazatot. Szokás szerint mérges természetű embert gyaníttat a vörös (?) keményszíiű a sürü, merev és torzonborz, vagy fekete, szelídet a kondor puha és gesztenyeszínű. Vagy vegyük az orrt. Ennek vörössége és az arczé ritkán csal, ha birtokosában olly érdemes atyánkfiával hiszünk találkozni, a ki teljes szivéből szeretője a tütünek. Vagy vegyük a nevetést. Sok nevetés és vihogás bizonyosan könnyelműséget jellemez, ha még roszabbat nem valamit. Embernek külsejében mindazáltal az arczulat az, melly legtöbb pillantást enged a szív rejtekébe. Leonardo da Vinci-nek híres mozaikfestvényében, melly a szent végvacsorának szereztetését ábrázolja és a bécsi Belveder-nek kincsei között őriztetik, tudásra, o rosz emberre, mindjárt első átnézéssel reá ismerhetni. A szem épen a léleknek legvilágosabb tüköre, melly például, ha a velünk beszélő emberben nekünk nem néz szemközt, hanem mindig félre, nem tiszta lelkiszemek kegyetlen embert árulnak úgynevezett csípett ajak) rendszerint jó Pesztalozzi, híres nevelő-bölcsésznek arcz-ismeretét jelenti el. A völgyeit állatságra mutat, mint ezt képén szemlélhetni. Midőn azért ama helvéthoni evang. prédikátor Lavater Zürch városában physiognomiájával fellépett, ezzel azt mutatván ki, hogy az embernek erkölcsi jellemét csalhatlanul ki lehet ismerni prczájáról , az világszerte nagy figyelmet ébresztett. Abban az időszakban divat volt, hogy jegyesek magukat lefestették s arczképeiket egymásnak megküldvén, úgy jósoltattak azokból a jövendő férj- és nőtárs jellemére. Ezt az érdekes könyvecskét, arczképmintáival együtt, mai napon is még igen ajánljuk műkedvelőknek olvasás - és tanulmányozásra, kivált ha azzal Hogarth képeit is összekötik és vizsgálják. Az arczulat némelly embereken annyira hasonlít bizonyos állatokéhoz, hogy belőle emezeknek tulajdonságaira önkénytelenül gyaníthatunk. Ha Bramin volnék (azaz : indus pap), és a halál utáni lélekvándorlást hinném, tehát azt gondolnám, hogy a lélek ravasz emberbe a rókából, zsarnokba a tigrisből, szelídbe a galambból költözött által, úgymint a létezésnek tökéletesebb fokára az emberi testbe. De keresztyén és iró lévén, illy pogány dogmát nem ápolok, és csal e nélkül olvashatni vélem a jól fixirozott arczképeken, a birkaarczról a butaságot, a rókaorrú a czinkosságot, a majomarczról a ledérséget st.eff. Az emberi alak külsejénél késsünk szándékosan tovább is még és kisértsük meg, minő jelek ismertetik velünk név szerint 1) a kevélyet : magas szemek, sasorr, mellyet fön hordoz, felemelt homlok, mezőn tartott nyak, mellyet gyakran nyegget, párt módra lépdel és minden lépésnél körültekintget, mindent oldalra és vállain át néz; 2) a ravaszt : rókaarcz, körülfutásó kicsiny fényes szemek, gúnyos nevetési modor; Esztergomi városház, gymnasium és a megyeháza. Az esztergomi hév-fördő.