Vasárnapi Ujság – 1856

1856-08-17 / 33. szám - A király jobb keze. Tiz arany pályadíjt nyert mű. Vida J. (sz. István napi kép) 289. oldal / Költemények

Vasárnapi Ujság 33-ik számához. Tiz arany pályadijt nyert legenda. A KIRÁLY JOBB KEZE. VIDA JÓZSEFTŐL. „Mert úgy olvastatyk ez zenth kyralrol, hogy nagy sok dyeheeretes dolgokat tett vala ew kyralv kezeewel." (Erdi-codex.) Fehérvárott összegyűlnek Az egész országból Főpapok és nemes urak Király parancsából. Fehérvárott a templomban Negyvenöt év óta Nyugoszik első királyunk Márvány-koporsóba Elkészült már az uj egyház; — László épittette — Oda viszik, ott nyugodjék István király teste. Háromnapi böjtöléssel kezdik a szertartást. Három nap és három éjjel Imádkoznak folyvást. Félregördül a nehéz kö­r sír ajtajáról, S ugy beszélik, ugy olvassuk Régi krónikákból : Hogy e perczben szerte ömlik Holmi drága illat, Minőt ember még nem érte, Minőt le sem irh­at, De milly csoda­­ ... a koporsó Folyadékkal telve, Rózsaszínű balzsamos viz — Fürdik a test benne. „Uram király, László király, Legyen velünk Isten! Csendes éjben szent éneket Gyakran hallánk itten." Kiszedik a szent maradványt, S fehér gyolcsra rakják, Dicsérve szent énekekkel Az Úr akaratját. De a jobb kéz, de a gyürü — Nem akadnak rája, Főpapok a koporsóban Keresik — hiába! Merni kezdik a vizet is Ezüst edényekbe, De mint merik, csodás módon Szaporodik egyre. S újra kezdik a keresést, Újra ... de mi haszna ! A jobb kéznek, a gyűrűnek Se hire se hamva. A szent szűz oltára előtt Agg szerzetes térdel, Imádkozik az Istenhez Alázatos szívvel; De im, elakad imája, Hirtelen megdöbben : Deli ifjú áll előtte Hófehér öltönyben. „Vedd e csomót, jámbor öreg, Isten hű szolgája, S mig az idő elközelget Viselj gondot rája." S eltűnik a pillanattal — Való-e vagy álom? . . . Gondolkodik a szerzetes A csodalátványon. „Uram Isten! ez a csomó . . . Ugyan mi lehet benn!" S feltakarja, hol nem látják, Az oltárszögletben. És a jobb kéz és a gyürü, A­mit ugy keresnek, Földre hull ijedelmére Az agg szerzetesnek. S a drága kincset magával viszi a zárdába; Örizését csodás módon Isten bizta rája. Sokáig maradt titokban Nála az ereklye, Mig az idő elközelgett, Hogy felfedezhette. Sok jótéteményt gyakorlott István jobb kezével S azt a jutalmazó Isten Nem is feledé el , Os Budában az ereklye Most is romlatlan még, S tisztelete nem szünend meg. Mig él a magyar nép. (Forrás : Érdi-codex.)

Next