Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-14 / 37. szám - Esztergom. Májer Istvántól (16 kép) 323. oldal / Hazai tájleirások - Csejtevári gyermekek. Edvi Illés P. 323. oldal / Költemények
alatt sóvár vágyakkal epedtek, mit forró óhajokkal kivántak, az nekünk sok és nehéz látogatások s a legszomorúbb idők viszontagságai után, szivünk kimondhatatlan vigasztalására és az esztergomi egyház valamennyi fiainak szintúgy, mint a szűz Mária uralma alatti ezen egész ország hiveinek legnagyobb örömére az Úr irgalmából megadatik." E szívreható szavakkal kezdé országunk főmagasságu bibornok-primása Esztergomban folyó évi julius 1-én főmegyéje papságához, s ez által híveihez s az országhoz intézett azon pásztori levelét, mellyben kegyeletes elragadtatással tudtul adja, hogy az esztergomi főegyház ünnepélyes felszentelésére folyó évi augusztus 31-re eső pünkösd utáni 16-ik vasárnapot kitűzni méltóztatott, és kegyes meghivását mintegy fűszerezendő, a közrészvétet emelendő, nyíltan kijelenté : „ Végtelenül üregbirendi szent örömünk érzetét szeretett atyámfiai s fiaim, a ti összegyüléslök, a főpásztorok megérkezése, a hon minden vidékéről összesereglendő hivek sokasága — és a mi legfőbb, s mit bizton reménylünk — Ő Felségének legkegyelmesebb császárunkkirályunknak, mint sz. István első királyunk legméltóbb örökösének valódi Apostolnak legkegyelmesb jelenléte." A főpásztornak ezen egyiránt lelkes és kenetteljes hivatalos híradását minden bel- és külföldi hirlap harsány szóval viszhangozta; majd a főpásztorokhoz, káptalanokhoz, szent rendekhez, testületekhez, országnagyokhoz, főbb hivatalnokokhoz és érdemes magánzókhoz hasonértelmü felhívások menesztettek; — s igy a nagy közönség régi szent vágya mintegy felvillanyoztatván , basilikánk felavatásának ünnepélyéhezi készület s minden egyéb érdekes napi kérdések fölött az előtér élénk zöld mezejére lépett. Esztergom azóta különösen élénk lett : a basilika rendbeszedése-kicsinositásában száz és száz kéz fáradozott; a házak tisztogatattak, a főutczák járdával ellátattak, az utak kiköveztettek, az élelmiszerek összehalmoztattak; a főpap főkáptalanával üléseket tartva, az ünnepély és szertartás programmja megalapíttatott, mellyek sajtó utján is közöltettek, és pedig az ünnepély terve magyar és német nyelven falragaszkép; a szertartás rendje pedig latinul illy czimü füzetben : ,,Ordo pro consecratione Basilicae Strigoniensis die 31-ma augusti anno 1856. peragenda. Strigonii typis Aegydii Horak. 81. 24 lap." — Azonfölül bizottságok alakíttattak, mellyeknek egyes feladata volt a lakokat rendezni, mellyek közül Tóth Imre és Forgách Ágost kanonokok, a főpolgármester Takács István és Rimely Károly hittanár fáradoztak, a szertartások rendezését Schirgel András, Koncz Lázár kanonokok és Marczell Joachim káptalani karvezető; a táblák rendezését Scitovszky Márton, cs. kir. kamarás, Mathes Béla számtartó, Palles primási udvarmester; a basilika kivilágítását a bécsi Stuwer; a basilika feldiszítését Németh György a püspök, Nagy János építési felügyelő ; a szertartási éneklés rendezését Seiler Károly karmester és Pelikán Ferdinand hittanár; az érseki város hídja és bemenetének feldiszítésével Mathes Béla , azonfölül a megye cs. kir. főnöke Jagasics Sándor nemcsak az utakat szedette rendbe, hanem az általános rend és biztosság érdekében czélszerű rendeléseket szabott, s egy a közérzületet ősi szokás szerint jelzendő népünnep szervezésével foglalkozott. Hasonlólag a város tanácsa az egyház intézkedéseit szivesen támogatva, a fent érintett bizottságoknak segédkezett nyújtott, az ünnepély emelésére önhatárán diadalív- és kivilágitáshoz költséget határozott, aug. 22-ai határzatában az utczák és piaczok tisztántartására, úgy a tűzoltó intézeteket és az idegenek fölötti őrködést illetőleg czélszerű rendszabályait, nem különben augusztus 27-től a Dunán való átkelést, s az ünnepély alatti kocsik járás kelését szabályzó határozatát magyar és német szerkezetű nyomtatványokban közzé tette, az ünnepélyhez meghivott cs.kir.katonaság lakásairól gondoskodott stb.;Esztergomban, kivált az érsekség, káptalanság és megyefőnökség részéről, minden elkövettetett, hogy az ünnepély nagyságához illőkép sikerüljön. Szerencsés gondolat volt a vendégek névsorát és lakóikat illy czimü füzetben : „Az esztergomi főtemplom ünnepélyes fölszentelésére megjelenendők név- és laksorozatja. Esztergomban, nyomatott Horák Egyednél, 8 dr., 15 lap" közzétenni és osztogatni. Esztergom határán kivül a szomszéd helységek a főponthoz vezető utakat, hidakat javították; a vármegye minden helysége a népünnepnél fellépendő ifjúság részére bizonyos szokású és szinüi ruhákat és zászlókat készíttettek és népdalokat tanultak be. Esztergomon kivül a nemzeti nagy ünnephez hasonlólag buzgó részvéttel készültek : számos költő lantot ragadott, hogy a nagy napon a kegyelet szent hangjait a világ előtt felzengje; az irók Esztergom történetét és helyiratját közlötték vagy előkészítették, maga az érsek-primás a nép számára egy magyar emlékkönyvet, a káptalan pedig a basilika történetét és leírását, ugy az érsekek és káptalan tüzetes latin leírását sajtó alá bocsájtották; réz-, kő- és fametszők a basilika és részleteinek ábrázolatait előkészitették, vésnökök emlékpénzek előállításával foglalkoztak; számos még legtávolabbi jámbor hivek pedig bucsujárathoz készültek; mások díszöltönyöket készítettek, hogy a nemzeti ünnepen ősi szokásként fényesen fölléphessenek; a vasúti- és gőzhajózási társulatok, hogy a honfiak Sión hegyérel zarándokolását elősegitsék, külön meneteket rendeztek, s a vitelbért dicséretesen csökkentették; szóval: nagy jelentőségű egyházi és nemzeti ünnepünkhöz méltólag országos és meleg részvét mutatkozott, s mind az nagy sajnálatot árult el, ki magát bármi oknál fogva a megjelenéssel nem kecsegtethette. Az idő augusztus végére járván, a közbeszéd és készületek élénkebbekké lőnek, főleg midőn a Budapesti hírlapban hivatalosan közöltetnék, hogy ünnepünket felséges urunk megjelenésével szerencsélteti. Minden jó magyar szíve első királyaink székvárosa felé dobogott, s elannyian készültek oda rándulni, hogy a bucsujárók számát le kellett apasztani, s a különösen meg nem kiszállást drága pénzen sem kaphattak. — Valóban épületes, hogy a magyar illy buzgón szeret ünnepelni, s illy ünnepileg tud buzgólkodni! A felszentelést előző héten Esztergom falai közt már számos idegen mutatkozott; 28-kan a gőzösök már túlterheltettek; 29-kén pedig minden nyilvános helyen zene, minden nyomon egy-egy ünnepi arcz, s minden téren, utczán, házban, sőt ablakban a közelgő szent nap örömjelei tűntek fel. Györött vendégek nyöreség vala je szerény várost illy boldogitó hangulatban látni, mintha egy felsőbb végzés borús múltját a jobb idők reményzöldjével való felváltandó... Isten megadta élnünk aug. 30-dikát is. Sötét felhők tornyosultak az égen, és a nyári hosszadalmas hőséget, szárazságot előbb eső, később rendkívüli szélvihar válta fel. Mindazok, kik a nemzet napjait szépeknek óhajtják, elborult lélekkel szorongtak; ezért az ország fővárosát, midőn neki Budavár álgyúi e reggelen fazon örömhirt hirdették, hogy ő cs. kir. Ap. Felsége az or Az apostoli kereszt. Az esztergomi katakombák belkapuja. Magy n ország hg. prímisainak sirbotja Esztergomban. (