Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-21 / 38. szám - Lendvayné (szinpadi kép) 333. oldal / Életirások
<333 foglalkozásról, melly kenyérkereset hiányában, drágaság idején a szűkölködőknek alkalmat nyújtson napi élelmük megszerzésére. Illyés foglalkozás által mind a két fél nyer, midőn alamizsnaosztogatás által mind a két fél veszt, mert az alamizsna lomhaságot s dologtalanságot szül, mi által mind egyesek, mind az egész község szenved. — Ha a gyümölcsösök felállíttattak, hogy ha a vidék kiesbbé tétetett, s haszonvétlen szénhajtókká földek hatétettek; ha a gyümölcsfák termeni kezdenek, nehogy azoknak termése közprédává legyen a község kötelessége elhatározni, hova fordítassák az s mire eladott gyümölcsből bevett jövedelem. — Legczélszerűbb használati módul ajánlom a gyümölcsösök haszonbérbe adását, a és pedig nem egynek, s legtöbbet ígérőnek, hanem becsületes helybeli, legjobban rászorult lakosoknak, különös tekintettel arra hogy fáradságuk mellett tisztességes hasznot is húzzanak. Van még a községi faiskoláknak egy igen fontos hasznuk, mit legelőször kellett volna említenem. Az illyen községi faiskolák egyszersmind az iskolai ifjúságnak is oktató helyül szolgálhatnak a fatenyésztés, és nemesítésben. Már pedig ha fát akarunk tenyészteni, nem mivelhetünk okosabban, és czélszerűbben, mint ha azt a gyermekkorral kedveltetjük meg s a fa mint természeti szépség, s jótétemény ápolását, tenyésztését a romlatlan szívekbe oltjuk be. És épen e czélra is egyik leghasznosabb könyvül merem ajánlani Gönczy Pál útmutatását. Szerezze meg minden iskolatanító, és ha nem volt is az előtt kedvelője a kertészkedésnek, ezen kis könyv elolvasása után szenvedélyes kertész és fatenyésztő leend, olly érthetően, olly kimerítőleg, olly vonzólag oktatván ezen kis könyv. Hogy a fatenyésztésnek iskolákbani tanítása igen fontos dolog, mutatják azt több államok, különösen déli Németország példája, hol az iskolai ifjúságnak fatenyésztésbeni oktatás szükségességétől annyira át van hatva a kormány, miszerint törvényileg köteleztetik "minden község faiskolák telepítésére. Az igaz hogy sokkal jobb ha kényszerítés nem járul hozzá, ha minden község meggyőződve a fatenyésztés fontos voltáról, s annak iskolábani oktatása szükségességéről önként teszi kezét illy nemes és közhasznú válalatra. Ha oktatási czélra alakítatnak a faiskolák, még kevesebb fáradság, áldozat, és költséggel feltarthatók; mert a tanító kis tanítványival szabad óráiban mint kertész, és napszámosok foglalkoznak abban, s a következés fogja megmutatni milly szaporán emelkedik egy olly intézet, mellyet játszi kezek forró szeretete ápol. A gyermekek ezen egésségükre nagy befolyással szolgáló mulatságos munka mellett megtanulják ismerni a különböző földnemeket, a kerti föld czélszerű elkészítését, sőt ami több, a gyümölcsfák különböző nemesítési módjaira, ápolására, betegségeik orvoslására oktatatván a gyermekek, a mellett hogy értelmes fatenyésztőkké válnak, szívük is nemesedik, értelmük is világosodik. Ha tehát a községek közös faiskolát állítanak, nemcsak gyermekeik egésségéről gondoskodnak, nemcsak fatenyésztőket nevelnek; nemcsak néhány forint hasznot szereznek , hanem hasznos és nemes polgárokat is neveltetnek az emberi társaságnak, mi mindig legfőbb érdemként fogja körülragyogni az őszbe borult homlokokat. Alig van ragyogóbb név a magyar színművészet látkörén, mint Lendvaynéé. A közönség sok ideig megszokta azt férje nevével, mint páros csillagot nézni a színvilág bűvös egén. Annyi érzés, bensőség a játékban, kellem a hanghordozásban, csáb és varázs az arczjátékban, mennyivel Lendvayné bámulóit el tudta ragadni, más hazák leányát világhirüvé tudta volna tenni. — Nincs e szavakban szemrehányás közönségünk iránt; Lendvaynét az ünneplő kor koszorúkkal, magasztaló versekkel halmozta el, s a koszorúk megérdemlettek voltak, s a versek közt egy Vörösmarty, egy Petőfi költeményei ragyognak. Valódi szenvedélyt, gyöngéd szerelmet senki sem játszott hívebben, mint ő, mert nemcsak játszani tudott, de érezni is azt !Lendvay-Latkóczy 11 é. Lendvay-Latkóczynd.