Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-28 / 39. szám - Pap az orvosi kincses ládából. Edvi I. P. 337. oldal / Gazdászati és orvosi. - Ferenczy halálára. Nyilas S. 337. oldal / Költemények - Tompához. Hory Farkas 337. oldal / Költemények
A „Vasárnapi újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve, vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak . ft. pp. Az előfizetési díj a „Vasárnapi újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó Toni>á fiaz. Mihály napján 1856. Tisztelt Collega ur (mert hisz én is lássa Az Ur szőllőjének volnék a kapássa) Aztán megboldogult jó apám daczára Ki keveset adott bármelly poétára S kiket eleinte szinte ugy gáncsoltam Tiz tizenkét verset én is kovácsoltam S magam is nevettem, annyi dolgom mellett Hogy belőlem végre poetainas lett. Itt a havas alatt a rideg magányban Gyártok egy két strófát alacsony szobámban. A halott kék ruhást hat hétig se látok, Kivéve ha jőnek régi jó barátok. Csodálkoznék tisztelt Collega felettem Hogy a magyar szót is még el nem feledtem Ha látná hol töltöm életem szebb részét, Hiszem felébredne lelkében a részvét, S igy szólana : „biz e meddő élet látom, Ha szerét teheti szökjék meg barátom." Fel is pakolnék én fürge gyermekimmel ! De lelkem egybeforrt szegény híveimmel, Akár merre mennék, akár merre járnék Jobb lelkű hívekre sehol se találnék Merengő lelkemnek ez vigasztalása, S igénytelen pályám némű kárpótlása. On is hol felvevé hü pásztori botját Lám szebb kinézésért nem hagyá el posztját, Mert itt is amott is a föld kereksége Három sing birtokot jelöl nekünk végre Ez a sorsa, ez ám akárki fiának. . . De mi köze ehez most Mihály napjának — „Hisz nem az a kérdés" ha valaki mondja, Petőfiként, e csak ugy van mondva, tudja. Miként közvitéznek hirneves óbestert Poetainasnak egy veterán mestert Illik megköszöntni : ezt akarom én is. Éljen Tompa Mihály, de tudom hogy él is, Mert ki annyi gyöngyöt vont ki a költészet Tengeréből, nem bir azzal az enyészet. Tündököljék is ő fénylő csillagképen. S irjon minél többet kérjük igen szépen. Hory Farkas, Ferenczi szobrász halálára. Eltemettek téged is .... ott nyugszol Len a sirban jó Ferenczi! . . . A földön már nem epeszt, nem unszol A művészet titkos vágya : Elrepült az — veled együtt Egészen a más világra. Sorsod az lett, a mi sok jelesnek, Mig éltél, meg nem becsültek : Holtod után majd csak emlegetnek, Emlegetnek jó Ferenczi! . . . De mit ér — ha koszorútlan Kellett neked sírba menni, Bejártad a művészek hazáját, Szép olaszhon földön laktál Hogy betölthesd lelked szomját, vágyát — S műveid a magyar névnek Külföldön is ragyogó fényt, S dicsőséget szereznének. És mit nyertél? ... nem adott jutalmat Szülőfölded, Magyarország. Felőled tán a hit is elhallgat; Ha nincs egy két jó barátod , S nevedet a feledésbe, S enyészetbe hullni látod. Boldogabb kor, boldogabb jövőnek kellett volna látni téged, Midőn majd a művésznek is nőnek Babérok a magyar földön, .... Hanem azért műveidben így is élsz te nagy időkön. Műveid a márvány siremlékek A jövő kor és e nemzet kegyeletét biztosítják néked . Lerepül a hir azokra S neved sokáig élteti Kisfaludy Károly szobra. És sirodat látogatni fogják A művészet fölkentjei. . . . Félve lépnek, hogy le ne tapodják Zöld füvét a temetőnek : Midőn csöndes sirhalmodhoz Imádkozni, sírni jőnek. S igy sóhajtnak : „Óh ha már nem birod Vésődet fölvenni többé : Lomb és virág ékesitse sírod, Szálljon reád áldott béke; Megérdemled a nyugalmat Ollyan hosszú szenvedésre"! . . . Nyilas Samu. Még egy adag pap lopogatásai az orvosi kincses ládából. Embernek állati életében a test tápláltatása módja a vérforgásnál nem kevésbé csudálatra méltó, és ímekképen történik . Az összerágott és nyállal megáztatott eledelek torok utján a gyomorba vitetnek, és onnét a belekbe. A gyomor egy hosszúkás, csúcsos, háromszegletű zacskó, mellybe szolgál a torok. Felső része gyomorfejnek mondatik, de a melly egészséges embernél nem áll nyitva, hanem csak akkor nyilik meg, midőn a torok abba valamit aláteper. Ha nyitva áll, az már nyavalya, és büdös lehelletben észlelhető. A gyomor rézsút fekszik, a jobbik oldalcsontok felé nyalódva alá; azért kell jobbik oldalra fekünni és hajolni, mikor a gyomor tele van, nem pedig balra. A gyomor is szakadatlan mozgásban lenni tapasztaltatik; és ez által, s a benne mindig találtató csipes nedv által dörzsöli össze az étkeket finom péppé. Ha benne feldörzsölni való nincsen semmi, akkor önmaga belseit dörzsöli, mellyböl aztán származik az édesség, s ez igen kínos kórállapot. belekbe A megemésztett étkek a gyomorból a véle összefüggő vékony nyomulnak át; mi több vagy kevesebb órányi idő alatt megy végbe, ahhoz képest, amint valaki könnyen vagy nehezen