Vasárnapi Ujság – 1856
1856-09-28 / 39. szám - Munkács (2 kép) 341. oldal / Hazai tájleirások
<341 sajátja mellőzésével örömmel jtett is, télen fát hordatott fuvarba vagy épen fát vágatott feléből, mellyből szép összegecske gyűlt évenként az egyház pénztárába. És hogy mind ezek „igazak és ámenek" elég legyen megemlítenem, miszerint idei részes aratásukkali szerzeményük felül haladja a 200 p. mérőt, buza, rozs, árpa és zabterményekben. Íme itt a forrás, bár valamennyi egyházaink fölkeresnék ezt, mint szomjazó szarvas a hűs patakot. Éljen a n. t. jeles lelkipásztor! éljen s virágozzék a szorgalmas és egyetértő vallásos nép !! *) Közli Emsei Gedeon, kőröshegyi ref. tanító. Egy kézszorítás ..Gyurits Antalnak. Nem lehetett a hirlapokban örvendetesebbet olvasnom, mint azon értesítést, miszerint ön,,Nőnövendékek könyvtárát" alkotandó füzeteket fog közrebocsátani. Hunfalvy János ur által ugyanott sokkal jobban ki van emelve e vállalat, minthogy én ahhoz akár önnek hízelgő, akár az ügyre nézve méltányló szavakkal járulhatnék; de mert ön az elferdült nőnevelésnek jobb irányt adva, olly eszmét valósít, melly velem együtt sok mások buzgó óhajtásának felel meg, a közvélemény nyilvánulásaként fogadja e téren üdvözletemet. Leányaikat bálványozó anyák s hivatásukra büszke nevelőnők meg fogják bocsátani,ha kötelességünknek tartjuk kimondani, miszerint a mind inkább terjedő nevelési rendszertől, kevés kivétellel, a férjek boldogító nőket, a jövő nemzedék méltó anyákat; a szülők, öreg napjaikat ápoló jó gyermekeket s a haza derék polgárnőket nem várhat. A pipere öltözék ugyanis nem hagyott időt nemes érzéssel felruházni a kebelt; az illemszabályok elfelejtették az emberiség iránti kötelességeket ; a külföldi nyelvek nemzetietlennek hagyták a lelket, s a külső simaság mellett vastag, miveletlen maradt a kedély. Már pedig elég tapasztalás mutatja, hogy a hiú divatbábból igénytelen háziasszony, a képzelgő, ábrándos anyából jó gyermeknevelő, a külföldiességet majmoló hölgyből lelkes magyar nő, a világ elragadta leányból férjéhez ragaszkodó házastárs csak gyéren lesz, vagy soha. Ha a ferdenevelés ennyi szomorú következéseit elgondoljuk, csak akkor tűnnek fel egy jobb irányú nőnevelésnek kiszámíthatlan előnyei : csak akkor tudjuk eléggé méltányolni feladatát annak, ki illyen mind egyeseknek, mind a közre nézve jelentékeny munkára vállalkozik, s érdemeit, ha azt bevégzi. Annak a szülők, a nőszülendő ifjak, a haza s egész jövendő nemzedék kimondhatatlan hálával tartozik. Mindezek nevében fogadja ön, a „Nőnövendékek könyvtára" szerzője meleg kézszorításomat. Péczel, september 18-án 1856. Babinszki József, egykettő, az nagy részben régi debreczeni stílben épült viskó és pajta, nem is említve, hogy a csősz házának nem volt szabad a többi csőszházaktól különbözni, földbe kellett annak vájtatnia ad formám rőzsekunyhó. — Az erdőbeni fürdőépület bárhova is oda illenék, a derék fördőszobák közt elnyúló szép corridor nem szégyenlené meg magát bármelly hírneves fördőben, a tánczterem s mellékszobái csinosak, kár hogy a terem közönséges borivóul használtatik; a fördőházhoz csatolt kert mind terjedelem, mind alkatra nézve kielégítő, az előbbi erdőmester sok szorgalmat fejtett itt ki, halastóformát pavillonnal, zuhanyfördőt csináltatott, sok szép facsoportozatot ültetett, most a gond meglehetősen hiányzik, pedig e kert a vele szomszédos erdőszeti kert, sőt maga az egész erdő olly szerencsés alkatú s fanövésü, hogy kevés pénz, s fáradtság hozzájárultával a legszebb mulató kertté lenne alakitható. — Hát a várostól keletre elnyúló sivóhomok tért mikor ültetjük már be valahára viruló fákkal? Kecskemét, Kőrös, Czegléd s más homokkal dús községek megmutaták, hogy a sivóhomokon is a legszebb canadai nyár és ákászerdő diszeleghet, mellynek alja meggyepesedvén a homokfutást gátolja, sőt legelőnek is használható. Volna pedig itt több ezer holdra menő terület, mellynek minden vihar elmultával változik határa, s ha ma váromladékként meredeznek buczkái, holnapra sima lesz, mint a tenger szine, még a habfodrok sem hiányzanak, miket a szél a szép tiszta homokra rajzol; üdvös volna bizony e most haszonvehetlen nagy tért mérsékelt örök árért olly föltétellel kiosztani, hogy fával ültessenek be; az erdőn s cserén lévő faiskolák csemetékkel szolgálhatnának; nézzük meg az erdős péterfiai kert, ugy ez és az uj kert közti helyet, sivóhomok volt az; most egy része szőlő, más része ákászerdő; nézzük meg az István-gőzmalom környékét, 7 év előtt nagy részben sivóhomok volt az, most leginkább ügyes fölügyelője mából angol szorgaskertté varázsoltatott, melly pár év múlva a város lakóinak nem kevés élvet nyujtand. Oszszuk ki uraim a haszonvehetlen tereket, mozditsuk elő az ipart, s gazdálkodást, melly nálunk kevés kivétellel ugy is felette rosz lábon áll; kevés itt az eszélyes értelmes gazda, s evéske bátran mondhatni a miveltebb osztályból való, ki nem restel tanulni, megtszerzi az ujabb földmivelési czélszerübb eszközöket, mig a tőzsgyökeres szántóvető civis legtöbbje most is az idomtalan alkatú, nehéz járású faekékben gyönyörködik, bele fojt eszve O* ménest, egy csordát, s ha kérded miért fog 8 ökröt ekéje elé, midőn kettő is elbírná, büszke elégültséggel válaszolja — „mert annyi van, az apja is igy szántott vetett, még sem éhezett meg hála Isten cselédje soha, kenyeret sem kért kölcsön senkitől soha" — az illy válaszra aztán nem tud az ember fia mit beszélni tovább, capacitatiónak, okoskodásnak helye nincsen, s legfeljebb óhajtja magában, hogy Isten világosítsa meg e kigyelme elméjét jövendőre! — Ugarolni? rendszeresen trágyázni? minek? az apám sem ugarolt, mégis termett; trágyázzon a kint járó marha. — Szarvasmarhát télen istálóba kötni? Mire való az? ha el nem kényeztetjük az istálóval, még könnyebben kitelel a szabad ég alatt, ha fázik ott a szárnyék, húzza meg magát; az igaz, hogy van egy kis baj a szilajtinóval mikor betanítjuk, jármot, ekét, talyigát eleget eltör, de hiszen apám uram is igy bajlódott vele, mégis ökör lett belőle, t. i. a tinóból. De reményleni lehet, hogy a jó példa apránként több követőre találván a czélszerűbb gazdálkodás itt is meghonosuland. A napokban egy 8 éves gyermek irományából Herculanum és Pompeji nevek ötlöttek szemembe, kérdezten tőle mik azok, — még nem magyarázta meg tanitó ur — felesé, mert előbb leirjuk, azután fogja tanitani. Ugyan az Istenért iskolákra ügyelő tanár urak! nem okosabb volna előbb megértetni a gyermek gyönge elméjével a tanulandókat, s magával kisértetni meg a hallottak leírását ? — Jó volna egy kissé felügyelni milly modorral tanítanak az ifjú tanitók az alsóbb iskolákban? legalább tudná a gyermek, Herculanum étele vagy város ? Az öngyilkolás ez évben nagyon gyakori városunkban, pár hét előtt egy tanyásnő megvagdalván torkát kútba ugrott; egy szegény csizmaművész pedig felakaszta magát, de gyönge levén kötele leszakadt; ekkor neki rugaszkodva kiszaladt a városból magát a kis tóczóba fojtandó, nem tudta az árva. A munkácsi zárda, észak-nyugoti oldala. Debreczeni levelek. Régen nem volt Debreczenben szerkesztő ur! — reá nem ismerne környékére; a határtalan homoktenger, ocsmány trágyadombok, légbüszkitő posványokat körző buczkák helyein jelenleg viruló kerteket látna, hanem tudom azt mondaná reá, hogy kár hogy kevés kivétellel szőllővel ültetik be azokat, daczára a földkiosztáskor kiadott tilalomnak, — de még azt is hiszem, hogy megjegyezné e kiosztott földek formáira, hogy kár volt egy kissé jobb izlésü mérnökre nem bízni a kiosztási tervet. Midőn néhány év előtt az ember a város erdőjére, ez egyetlen mulató helyre ment, elfáradt szeme a sok undortól, mit jobbra balra szemlélni kénytelen volt, egyedül a Simonyi óbester által ültetett fasorok adtak némi árnyékot; — most az erdőre vivő utczán téglajárda vezet ki a városból, árászsorok kötik öszre a várost az erdővel, s e fasorok mellett két felől az ugynevezett sétakertek rácsos kerítéseik között elég szorgalommal miveltetnek; láthatni ott egy pár jó modorban épült nyári házacskát is, de fájdalom e kertek nagy része épület nélküli, ha van is rajta .) Mi is rámondjuk az Áment. — Szerk.