Vasárnapi Ujság – 1856

1856-11-02 / 44. szám

A ,,Vasárnapi újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a,,Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp.Az előfizetési dij a „Vasárnapi újság" kiadó­ hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Kender, len. gyapju-fonás-szövés-festés. (Folytatás.) II. Czikk : Fonás és szövés gépek által. (Michel Antal szerint.) A fonás, melly orsó, guzsaly s rokka által történik csak egy század előtt is rendes foglalkozása volt nőinknek, leányainknak ország szerte. A len­ kender­s gyapotfonás átalános foglalkozás volt minden miveltebb tartomány családainál. Az elrendezve guzsalyra kötött készletből ujjaik közt eresztgették át a szálakat egyik kézzel a fonók, míg a másikkal egy-egy sodorintást adva az orsónak, mellyet minden korbeli nemzedékek ismernek, azt összefüggővé tették. Eme guzsaly és orsó általi műtéteit helyettesité a rokka, melly szinte már a legősebb időben feltalálható. Ujabb időnkben honunkban mindinkább kimegy divatbul a fonás e két neme, részint azért, mert divatlag más nemzeteket mímelünk, nyugat Europa népei pedig egy-egy gép által száz meg száz kezet, lábat s ujjat helyettesité­nek, mellyet olcsó tüzanyag által hozatván működésbe a kézzel s lábbal fo­nás fölöslegessé lön; részint azért, mert nyugat népeitől szerezvén e részben is izletünket, a szöveteknek becse aránylagos len azoknak vékonyságával, a gyapotszálak pedig hitvány összetartásuk mellett is sokkal véknyabb szálakká gyártatva túlsúlyt nyertek a len és kender felett; már ezek mindinkább fehé­rek, míg a gyapot­szálak mindinkább sárgák, mi nem annyira a divat, mint a tisztaság jelmeze, részint pedig azért, mert eme kelméket sokkal kevésb ér­tékű anyagból sokkal inkább terjedté tevén nyugat népei, mint mi istenadta két kezünkkel képesek lennénk, sokkal olcsóbban adhatták, mert hiszen néha nyers­anyagáért vehetjük meg a már feldolgozott s épen annyi területű szö­­­vetet, melly bár hitványabb, de sokkal ,,uriasabb" mint mennyire csak nehe­zen és vastagon tudtuk volna önmagunk kikésziteni. Nyugat népei majdnem ingyen jutván ama roppant tömeg szövetanyag­hoz a gyapothoz, mellyből 2 fontnyit olly hosszura nyújthatnak, hogy Párizs­ból Brüsselig ér, s a szem sehol sem vesz észre szakadást rajta, sem összetol­dást, végképen háttérbe szorították fonónőinket, és leányainkat, kik pedig néha még most sem használhatják másra az időt, t. i. azon terjedt osztályban, melly szellemi életet nem él. Pedig nem mondhatjuk, hogy valami rendkivüli leleményesség kelle a gépszerű fonás és szövés feltalálásához. Nem mondhatjuk, hogy erőt, vagy ügyességet igényelne azok működtetése. Kevésb értelem kell ehhez, mint a diák nyelvhez, ügyvédkedéshez, vagy törvényhozáshoz, na, de eddig eme pá­lyákat tartottuk szebb, jobbnak a haszonhajtó pályáknál. Néhány jelentéktelen munkásnak köszönheti az emberi nem e mestersé­get. Többet nem is tudunk róluk, csak annyit hogy „Highs" a szövőszék csi­náló, „Kay" a takács, és „Arkuright" a borbély majdnem egyformán részt vettek a találmány kiképezésében s valósításában. A két első jelentéktelenül és nyomorban élt és halt el. Az utóbbi a tisztelet és szerencse legmagasabb fokára hágott. A mult század vége felé, midőn az Angliában történt Vancanson fran­czia selyemszövő hasznos tökélyesbítést tön a gépszövésre vonatkozólag. Jac­quard és Girard s több mások által mindinkább tökélyesbült e műtét, mig nem a jelenkorban ugy látszik tökélypontját elérte. I. Az előkészítés. A len, kender, gyapjú és gyapot többé vagy kevésbé ruganyos, puha, rövidebb vagy hosszabb szálakból áll. Mint áruczikkek kisebb-nagyobb gön­gyölökbe szoritvák, mi által ruganyosságukból sokat veszítenek s­ igy érkez­nek a gyárakba. Meg kell tisztogatnunk s felbolygatván ruganyosságát vissza kell ad­nunk e fonal-anyagoknak s ekkor egy jókora vastagságú kerekded szalaggá kell alakitanunk, hogy a fonásra alkalmassá tegyük. A gyapot és gyapjú, a „gyarató" (Kart-Curde) a sokkal hosszabb ter­mészetű szálak mint a len és kender a gerebenezés által készittetik elő. A gyaratandó anyagok ruganyosságát leginkább visszaadhatjuk felboly­gatás által, mellyet nem kézzel, hanem gép által teendünk. Ezen szálazó-vagy tépő­gép áll egy szegletes gerendából melly fogakkal ellátva egy szinte fogakkal ellátott tokban forog. — Ezen toknak aljai rosté­lyos, melly a moszatoknak szabad kihullást enged. A szálazandó anyag egy ajtócskán eresztetik be, melly egy, [az­­ ajtó gombjára kötött s két csigán keresztül menő kötél által a végére akasztott ólom nehezéknél fogva önmagától bezáródik. A szétszálazandó anyag ezen ajtó elé tétetik s a gerenda forgása által fogaira szedi és minden moszattól megtisztitva adja vissza. Melly ha nem tör­ténnék, kétszer is áteresztetik rajta. Másodszor, hogy a szétszálazás még tökélyesb legyen, a gyapjúhoz '/5 suly faolaj, vagy lenolajsavany adatik, melly a szálak egybetapadását felbontja. Jelenleg ezen olajsavany használtatik legátalánosabban, mert a gyapjúnak a fonás előtti mosatására, illetőleg zsirtalanitására czélszerűbb. A gyaratandó anyagok megmosatván s megszárittatván egy ütlegelő­vagy porzó­gépen eresztetnek által. A porzandó anyag egy kerekded szövet által vezetik fel. Ez két kis vas henger közé vezeti az anyagot. Ezen hengerek közül az alsóbbik közvetlenül egy fogas­kerek által hozatik mozgásba, a felsőbb pedig függelékek által nyo­matik hozzá, hogy meglehetős szorosan járjon. Midőn a porzandó anyag a hengerek közt általbujt, egy vas szárny által, melly perczenkint 1000—1200-at fordul,vezetik ki. Ezen első kiporozás után már egészen szétziláltatván az anyag, igen sok moszattól megtisztul, melly­nek egy része egy leppentyün kiűzetik, más része pedig azon rostélyos fenékre hull, melly szálazó gép modorára készült. Ezen porzó­gépben az anyag ismét felvetetik s ismét két vas henger közé vitetik, melly azt ismét maga alá csavarván egy második vasszárnynak adja át porozás végett. Eme vasszárny szint olly gyors menetű levén mint az előbbi, tökéletesen elég az ütlegelésre. Ettől ismét egy kerekded szövet által egy táblára vitetik által az anyag melly tábla a végeihez alkalmazott gömböknél fogva ide s oda lógg, hogy az anyag szálai közül a moszatot kirázza. Ezek után a gyaratandó anyag többnyire még egy ollyan forma gépen eresztetik át, mellynek végére egy henger alkalmaztatik, hogy e gépet elha­gyó anyagot felcsavarintván annak már néma szövet, vagy széles szalag alakot adjon. Az előbbi gép inkább ziláló, emez inkább rendező gépnek nevezhető.

Next