Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-16 / 46. szám - V.-Naményi kastély (kép) 404. oldal / Hazai tájleirások
ltalán mindazon szövetanyagokat, mellyeknek fonalszálai a szövés műtéte alatt szinezetöket el nem hagyják, jobb fonalképen festenünk. A fonalakat mint a szöveteket is az előbbeni ezikben leirt szinanyagokhozi rokonságukhoz képest festhetjük 1) tisztán etető szerekkel. 2) Előbb etető szerekkel, aztán színanyagokkal, 3) tisztán színanyagokkal és pedig r némelly festékeket összevegyithetünk, azon étető szerekkel, mellyek által a szövethez lekötendők, másokat csupán a beáztatott vásznakra tehetünk le'mert ha a vizben, melly átalános föleresztőül használtatik, szabadon találkoznának összekapcsolódván sajátszerű testképen ülnének fenékre. Mindezen törvényeit a festésnek feltalálhatjuk az alábbi példányokban, mellyek bár kellő tájékozást nyújtanak ezen iparművészethez, de ez, mint minden művészet védetlenül tökélyesbithető lévén igy a művésznek nagy, szabad tért engedvén tehetségei nyilvánítására, szabályokba nem szorítható s előmondás"által kellőlegel nem tanulható. Előbb azon eszközökkel kell megismerkednünk, mellyek a műtételekhez szükségesek. Illyenek azon edények, mikben vannak az etető szerek, mások mellyekben a beáztatott fonal kicsavartatik. A gyapju-fonalakat forró ponton kell be-bemártogatnunk, kicsavarnunk. Kerekded kettős csurok alakú botocskákkal, mellyek a czölöp tetejébe helyeztetnek. A szövetek etető szerbeni áztatása egy gép által történik, mellyet „Foulard"-nak neveznek minden apropos nélkül a francziák, s mi sem nevezhetünk másképen. Ez nem más, mint egy teknő fölé alkalmazott két henger, melly által a felcsavart véges szövet csigák által a teknőbe merittetvén az étető "szernek minél inkább a szálak közé nyomása végett elvezettetik, s végre egy alsó hengerre csavarodik. A felső henger többnyire rézből van, szorosan becsavarva vászonnal, és függelék által nyomatva az alsóbbhoz. A gyapjúszövetek egy, az etető szert tartalmazó edény fölé megerősített eszköz által csavartatnak fel, hol egyik, hol másik oldalra, minélfogva egyenlően tapadhat szálaikhoz a festék. Ezeknek kiöblítésére egy az előbbihez hasonló eszközünk van. Itt két henger hozatik mozgásba tiszta víz felett. Az alsó a lyukacsokkal van ellátva, alján egy fogas-rács nyúlik végig, mellynek fogai között egyenközüleg csavarodik köröskörül a véges szövet. A gyapjúszövetek forró etető szerekbe áztatandók, 4—5-ször 30—40 perczig erősen kevertetve gumók , de többnyire kivált szinező által s 12—15 óráig hagyva len a festékben. Azon nagyszerű kádak fűtése, mellyekben a festékek melegitendők, közvetlenül is történhet némelly anyagokná határozott, egyenlő és kitartó meleget igényelvén az etető és festékek, azt legczélszerübben gőz által füttetjük. A festékektől hidegvizbeni öblítését a fonalaknak, legújabban l'revinaire után Léveillé tökélyesitett géppel eszközli. Itt a rácsos henger, mellyre a fonal-csomag terittetik, nem forog, hanem fel s alájárván erősen rázatik, s egy óra alatt 800 koszorút is kimos két ember-erő által, melly pedig nyolcz ember munkája. A hidegviztőli kicsavarásra több elmés gépek vannak, de legczélszerűbb az ugy nevezett hydro-extracteur, mellynek lyukacsos hengereibe tétetvén a nedves szövet, azt minden csavarás nélkül menti meg a vizrészektől, mert perczenkint 1500—1800 fordulatot tévén, a nedvcseppek szétrepülnek. I. A kék szin. Az indigó, mellyből legjobb kék szineinket készítjük, kénsavany által is felolvasztható, de mert e szin nem maradandó, czélszerübb az égvények általi olvasztás. Ez után előbb elvesztik ugyan kék szinöket,mi jogot ad hinnünk, hogy a színanyagoknál a szin tüneteiben az éleny szerepel) de ha az illy szine vesztett testanyagot vizben föleresztjük, a szöveteket ezen selszinü folyadékba áztatjuk, azok a szabad légen a legszebb kék szint nyerik. A kereskedésből nyert indigót a darálón törjük porrá kevés vizzel föleresztve. — Az igy nyert testanyag sokféleképen ereszthető fel. Például : 1) Pastellel 2) Vizellettel. 3) Hamuzsírral. 4) Rézgáliczczal. Ez utóbbi kivételesen a gyapot, len és kender, az előbbiek pedig a gyapjúszövethez szoktak használtatni. A szövetek festékbe mártására az angoloktól igen czélszerü készület van . Egy mély edény, mellyben egy fogas-rács, melly körül csavargattatik a végszövet. Innen két henger közt s egy kis henger-csigán át megy le a kádba, hol szinte egy csiga alatt elfordulván a felső két henger közt lő ki. És pedig az első edényben lévén az indigó festék, midőn a szövet vele a megadandó árnyéklat szerint kellőleg jóllakott, a kádban gyengés savanyos vizet, vagy mész és halvany olvadékot találván, ez köti A" " :—: szinét. VII. A veres szin. Mind azon szinanyagokat, mellyeket a III. czikkben elősoroltunk, másmás árnyéklatot adnak, mellyeket egyikkel sem lehet tökéletesen helyettesitnünk. — A buzér mégis legtöbb előnnyel bir, melly bár nem legcsillogóbb, de legtartósabb és mindenféle szövethez alkalmas. A „scarlat" szin mindazáltal olly valami varázserővel birván, ezt sem nélkülözhetjük. Lássuk tehát röviden ennek készítés módját, hogy a levantei (török vagy paprika szin) készítésére annál több figyelmet fordíthassunk. A scarlat festéket így készítjük : 2500 litre vizet 60 foknyira melegítünk, 1 kil. czin-olvadékot vetünk belé, s a habot,melly rajta kijött leszedjük. Ekkor 5 kil. borkősavas hamagot s 20 kil. czinvegyitéket (mellyet előbb leirtunk) kell adnunk 100 kil. gyapjúhoz. A beáztatott gyapjút jól elziláljuk s testanyagát 1 óra alatt forrpontra emeljük. — Ezután kivonván a gyapjút ahhoz készített ásványra teszszük. A festéket egy óráig pihenni hagyjuk. Ekkor 14—15 kil. cochenillet adunk bele, mellyet jól porrá törtünk, 20—25 perczig forrani hagyjuk, a festéket ismét 6—7 kil. előbb leirt czinvegyitéket teszünk bele, jól elkeverjük, a gyapjút visszaeresztjük s a fördőt ismét lassankint forrás pontra emelvén 30 perczig ziláljuk. Ezután 30 perczig pihenni hagyjuk, s ismét 30-ig kavarjuk benne a gyapjút, s ekkor 4—5 órai pihenést engedvén, végre kihuzzuk s kimossuk. Ama paprikaszint,mellyet közönségesen olajos paprika színnek hívnak, már Nagy Sándor idejében ismerték, az indok s a 18-ik század közepéig gyakorolták a turbánok, bőr s több effélék festésére. Ez legczélszerübb test-anyagunk a veres szinre, kivált a gyapotszövetekhez. A gyapot előbb szappanos, vagy égvényes fürdőben tisztára mosatik, mellyben 100 kilogr. gyapothoz 25 kil. juhganéj adatott, s ezen sajátszerű trágya 8—10 foknyi lugsavatban 5—6 kilogr. olajjal (huile tournante) eresztetett fel. 6 kil. olajat 50 litr. 1 foknyi lugvizben jól elvegyítünk s 5—6 óra után a gyapotot belemártjuk, azután kicsavarjuk s megszárasztjuk. — Ezen műtéteit 4 — 5-ör ismételjük. 200 litre vizben 20—25 kilogr. gubacs savat föleresztvén ezen fürdőbe mártjuk egy- vagy kétszer a gyapotot. Ezután tiszta timany fürdőbe (25 kil.) áztatjuk; ismét kimossuk, kicsavarjuk s megszántjuk, végre az igazi festő fürdőbe eresztjük. Ezen fürdő a fűtő katlanban készült és pedig 50 kilogr. marhavért s 5 kil. bűzért adván bele. Ebbe kétszer, háromszor is beáztatjuk, kicsavarjuk s szárítjuk. Ekkor még nem mindig elégedhetünk meg a színnel, mellyet nyertünk, mert ez barnaveres, mellyet hogy megelevenítsünk 1200 litre 2 foknyi hideg fürdőbe kell fürösztenünk, mellybe 6 kil. szappant, s 4—5 kilogr. festőolajat (huile tournant) adtunk. Ha pedig rózsaszínre akarjuk emelni, ugyanannyi vízbe 16—18 kilogr. szappanhoz, a forrás után 1/4 kilogr. czin-olvadékot, 25 gram. legecscsel vegyítve adunk, s ekkor mossuk és szárítjuk képen. elvegyitésére némellyek bizonyos keverő eszközöket kád fenekéhez erősittetvén meg, felülről hozatnak A festőolajnak jól használnak, mellyek a mozgásba. III. A sárga szin ki vég-Gyapjú szöveteknél nem igen használtatik, ezeknél a sárga cserhaj és ónfestény előnnyel bir. Ezen utóbbi etető szer gyanánt, ha méreggel (bichromate de potasse) a még a mindig divatos „Aladin" szint adja, melly érvényes 1 V . I ' « 1 IM ° J fürdő után narancssárgává elevenedik, i Kizzis&s&rs&g&ssftmgF*.s A.Város-naményi vár-kastély.