Vasárnapi Ujság – 1856

1856-11-23 / 47. szám - Reményi Ede (arczkép) 409. oldal / Életirások

A „Vasárnapi ujság­" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. , postai 11­011 a,,Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési — Előfizetési díj július—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy­­ dij a „Vasárnapi ujság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó, szerze meg­yes­ Reményi Ede. Az angol és franczia journalistika által leggyakrabban, s leg- j Két évvel később Hamburgban lépett föl néhány hangver­nagyobb lelkesedéssel emlitett nevek egyike kétségkivül az ifjú senyben, ahol a közönség koszorúkkal és dicséretekkel halmozá el. Reményié, ki valódi hivatása s művészi ihletsége által képes volt meglátogatá egyszersmind Europa nagyobb városait is, — honnan két olly nagy nemzet elis­merését kivivni. Játékában az európai hirű­ Ernstet fe­lülmúlja, s a közvélemény öt Paganini mellé állítja. Hegedűje valódi bűvszer, melylyel nem­ egyszer al­tatá el — a zongorák ki­rályát — Lisztet. Reményi Ede született Miskolczon 1830-dik év ju­lius hó 17-én. Szülei később Egerbe menvén, gyerme­küket az első nevelésben ott részesiték. A zene iránti elősze­retet már kis korában mu­tatkozik, s atyja látván tehetségét, az egri templom első zenészét — Bartmann Józsefet teréül. Három év múlva, mi­dőn már tanitója semmire sem tanitható, a bécsi ze­nede tanitványa jön, hol öt évi szakadatlan szorgalom és igyekezet után kivivta magának az elsőséget, s hol a birodalmi herczeg Palm és neje magas pártfogásuk alá vevék. Szünideje alatt többnyire Egerben hangversenyeket, adott s az egriek büszke önérzettel mondják, hogy a világhirű­ hegedűművész városukban neveltetett. 1847-ik évben Székely Imre hazánkfiával Parisba Reményi Ede­ utazott magát tovább is ki­képezendő. — Ugyanazon év közepén a londoni „theatre Majesty" s Mind szinház igazgatója — Balfe, a hires zeneszerző — a nevezett szin­t jövetelét, házhoz magányhegedüsül szerződteté, aztán Amerikába ment, s az uj világ lakóit bűvölé el játékával. 1850-dik év elején visszatért Európába, s mi­után néhány évet töltött London és Párisban — Né­methonba jött s Wiesba­denben az akkor égig ma­gasztalt Ernsttel lépett föl egy hangversenyben, — ámde az ifjú művész játéka által Ernst háttérbe szorit­tatott. Jóakarói Liszt Fe­rencznél is bemutaták, ki­t öt gyermekeként megsze­retvén, egy évi oktatás után a legjobb útmutatás­sal és tanácsokkal bocsátá el ismét a világba. A mult évben bejárta Skócziát, s Edinburgban és Dublinban a legfénye­sebb diadalt vivá ki ma­gának; az ott lakók nem emlékeznek, hogy valaha művész illy lelkesedést ké­pes lett volna előidézni. — Innen visszatért Lon­donba, hol „solo Violinist to her Majesty the Queen of England" jön, melly a legfényesebb polcz, mire csak művész vágyód­hatik. Reményi lángész a szó teljes értelmében, s mi va­lóban sokat köszönhetünk neki, hogy külfölddel meg­ismerteti eredeti, édesbús dalainkat. a haza, mind kedves családja óhajtva várják vissza- A. Tihamér.

Next