Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-23 / 47. szám - Kender stb. fonás stb.; 15 aranynyal dijazott pályamű. Kubinyi Lajostól (3 kép) 411. oldal / Gazdászati és orvosi. - Pusztaszer. V. 411. oldal / Költemények - Rab vagyok. Losonczy 411. oldal / Költemények
hanem az Ur Istennek rettentő lehellette rajtad. Tegyétek, amit akartok. A lelkész félrevonult. A megátkozott férfi sápadt volt, és arcza elváltozott. Háromszor emelé fel fegyverét és keze ugy reszketett, hogy nem birt czélozni vele. Az irtózatos átok, a felfedett bűntudat ellen nem birta védeni magát; a felháborított Isten letörte lelkének daczoló erejét; harmadszor kiejté kezéből a pisztolyt s odarohant János lábaihoz és megragadta annak kezét, töredelmesen rebegve : ,,bocsáss meg, bocsáss meg!" — Én bocsássak meg neked ? kérdé az elcsodálkozva, Minek kellene akkor történni ? — Ezentil ha férje leszek testvérednek, a millyen nem voltam. Szeretni fogom őt és védelmezni mindenki ellen. Visszaadom Endreffynek mindazt, a mit ez átkozott alkuban adott, s élek veletek szegényül, és elfeledve. Hiszen látod, hogy a világba ugy sem térhetnék többé vissza ilyen vallomás után. Ezen urak el fogják beszélni, hogyan viseltem itt magamat, hogy kértem bocsánatot tőled, s ez engem örökre száműz a régi világból. A segédek valóban gúnyosan mosolyogtak. a két János ingadozott keserűségében, mig Bertalan közbejárult s ellenfél kezeit egymásba szokta. Kordás a Mindenhatóra esküdött, hogy nejét ezentúl mindennél többre fogja becsülni s iparkodik, hogy megérdemelje szeretetét. János lassankint odalágyult, hogy megölelte őt : kérte, hogy vegye el mindenét, csak becsületét hagyja meg, azt őrizze meg, és ezen a szón úgy el tudott sírni mind a két férfi. Bertalan pedig felemelt kezekkel adott hálát az égnek e végzetért , a holott nagyobb az öröm egy megtért bűnösön, mint kilenczven igaz felett, akik sohasem vétkezének. Kordás és János odautasíták a két segédet, hogy mindent elmondhatnak Endreffy úrnak, amit láttak : a kölcsönadott tízezer forintot vissza fogják neki adni, és azután majd elmennek együtt valamerre, ahol nem fogja hikiket hallani többé. Bertalanra még egy magasztos feladat várt ezután: kibékíteni a megkeserített nőt megtérő férjével. Szivet rázó szavai véghez vitték ezt a munkát is. Julia kibékült férjével, engesztelődve nyujta neki kezét. És a lelkész ollyan boldogan tért vissza kisded hajlokába, ahol pedig nem várt reá sem uri kényelem, sem hatalom, sem a boldog házi élet mosolygó édes arcza. Az ö kincsei, az ö boldogsága egy boldogabb élet számára voltak gyűjtögetve. (Vége küv.) Rab vagyok én .. . (Népdal.) Szabadúlást e kötelek Alól vájjon mikor lelek? . . Kötelek : a tengerbajok Mellyek alatt éltem sajog! Pusztaszer. Rab vagyok én mostanában Mint madár a kalitkában . . . Kirepülnék de nem lehet Szép szabadság Isten veled! Lelkem érez forró vágyat, És vergődve küzd utánnad . . De megjárom keservesen, Nem lelek rést, s visszaesem! Vándor! megállj; — tedd le kissé botod. Nem érzed-e szived miként dobos:? ... * A lélek itt sír nevet és örül, Őseinknek szelleme leng körül. Melly elterül előttünk a határ, — Hol a szellő nyögve és sirva jár, Szent emlékek imádandó helye Pusztaszer a neve. Itt jártak ők, honszerző őseink; — Kicsordulnak nevökre könyeink. Nagy munka volt, mellyet itt végeze Árpád erős honalkotó keze. — Futott Zalán, s vértől pirosra még A harczmezőn Alpár felett az ég , Midőn a hős s diadalmas hada, Ide gyűltek vala. A hét törzsök, a nemzet hét feje, Törvényt szabni gyülekeztek ide. Melly a rónán magaslik hét halom, A hét törzsök foglalt helyet azon, S mig Árpádból a törvény lelke szólt: Eskü gyanánt a hat hős vére folyt — Hogy mit hoztak szabadon és önként, Tisztelik a törvényt. — ,Melly fajátok vérén szereztetett Szent örökül hagyom e hont nektek. — Szólott Árpád — s merre csillag látszik, Kárpátoktól Bolgár-Fehérvárig, — Zengett a kürt, Lehelnek kürt szava, Hirdetni hogy kiküzdve a haza. — S mig Árpádnak egy unokája lesz : Árpád hazája ez. Aranyidő, gyermekségem, Elillantál tőlem régen Akkor szálltam én szabadon Mint madár a zöld ágakon ! E víg kornak vége, vése . . . Tí" 1 " Röpke szárnyam ki van tépve, Vagy legalább kötve vagyon, S megszoritva szörnyű nagyon! Losonczy ,Hazátok van, szép gazdag és dicső, Ámde jöhet, s fog jőni kor s idő : Midőn a nép, melly e földön marad, Visszavonó pártérdekre szakad, — S felzúduland majd akkor ellene, Ellenségi végetlen serege, — Midőn ez ajk, már akkor nem leszen , Ki lesz akkor jelen?'... Ekként beszélt népéhez az atya, Jósszemekkel a ki látott vala. S szemeikben könyekkel hallgaták Hős atyjukat a hős fiak s apák; Figyelt reá s szavára föld s az ég S népén végig tekintve szóla még; — —,Ki lesz jelen?!... én látok egy kezet Ott a felhők felett.' — •úsí Ék Kift ,Ki irányt ad a nyílnak röptiben, Hatalmas úr szárazon és vizén, A ki útat mutatott és határt, — Ki bújdosó népével velejárt, És elhozások küzdés közt ide, Abban legyen bizalma és hite, Árpád vagy a magyarok Istene, Te léssz akkor vele!' Végzé a szót és megérték szavát, Tengermoraj éltette a hazát, — S az Isten ki magyarrá kenetett Mai nap is, viseli e nevet. És él a nép melly ezredéven át Kiválasztott saját Istent imád; Láthatlan, de feletted függ a kar, Imádkozzál magyar! V. Kender, len. gyapju-fonás-szövés-festés. (Vég«.) V. Czikk : A szövetek szinnyomatairól. (Perso z szerint.) Annak, ki a len-, kender-, gyapjú-és gyapot-kelméken különféle szinalakokat akar előállitani, nem csak az azokhoz rokonos szinek vegyítését s készítését kell tudnia, hanem azon sajátszerű művészetben, melly a mintalapok vagy hengerek kimetszéséhez szükséges, nem utóló ügyességgel s ízlettel kell bírnia. Csak nem régen is, mi különbség sem volt azon eljárás közt, mellyet művészeink a papíron teendő fa- és réznyomatok előállitása végett tettek, és ama működés közt, melly által a szövetek virágai szineztettek. Ezen csak ugy kellett ezeknek és kell most is sok esetben a dombor és vésett metszés tudományát érteniök s gyakorlatiok. De természetesen nem győzvén napi fogyasztásunk czikkeit egyenkint mázolgatni, vagy a nehezen kimetszett réz-és falapokat, réz-és fahengereket és pedig dombor és vésett rajzaik szerint külön-külön bekenegetni s a szövetekhez nyomogatni, kényszerülve lőn az ember, hogy egy tökélyesb működési modort találjon fel, s mert amit ösztönszerűleg keres, nem kell hiába keresnie, feltalálta a hengerek általi színnyomás mesterségét. Ayl a földhöz erősített fa-gerendák. B öntött vasból készült „nyomó" henger. G emeltyű, melly által e hengert szorosbbá tehetjük. C metszett henger a kellő rajzalakokkal. D festék-keverő henger, melly egyik oldalával az I teknőben forogván a festéket fölszedi s igy C-nek folytonosan nyújtja. L emeltyű, mellynél fogva a teknőt elvehetjük vagy visszaereszthetjük, i és n fűcsavarok, mellyeknél fogva e teknőt fölebb s alább emelhetjük. E-F törlő készület, melly a henger két oldalával érintkezésbe tehető, hogy a C hengerről mindazon festéket letörölje, melly annak véseteibe be nem nyomult. Ezen egyszerű gép helyett, melly e találmánynak első mintája, most már sokféleképen összealkalmazgatnak 4, 5, 6, mintázó-hengert, mellyekhez külön-külön festékes edények alkalmaztatván, más-más alakú s színezetű nyomatokat tesznek a köztök átcsavargó szövetre, de az alapelv, melly szerint működnek, mindig ugyanaz. Természetesen, valódi művészetet illetőleg, metszőművészetet csak a mintázóhengerek rajzának fogalmazása, s kivitele igényel, mert a működést gépek által is megtehetjük, kiváltképen a szinezet megadását azon sajátszerű találmánynál fogva, miszerint a festéktartó teknőbe több szineket tehetünk egyegy vékony kártyával elválasztva, mellyek valódi szivárványszerüleg olvad '^inVW/v' jiAyi^.' *