Vasárnapi Ujság – 1856

1856-11-23 / 47. szám - Gyulai vár (2 kép) 412. oldal / Hazai tájleirások

nak a festő hengeren egymásba végleteiken, olly tökélyre vitték már gé­peink, millyenre szabad kézzel vinni nem lehet. Ezen szinnyomó-gép által nyervén meg a szövetek azon divatszerüséget, mellyet népeink olly drágán fizetnek, illő, hogy a legjobban sikerült végeket válogassuk e czélra, sőt, hogy művészetünk azon mindenféle pelyhek, csom­bókok stb. által, mellyek a szövés után még rajta maradtak hátrálva ne lé­gyen, szükséges, mint mindenik vásárra bocsátott szövetnél Courrier kefélő s nyiró eszközeivel azoknak minden csomósabb szálait föltépnünk s egyenlőre nyírnunk, sőt hol ezen előidézett szőr alkalmatlan, azt pörkölés és lángolás által, melly bizonyos hév fokig melegített rézhengerein átcsuztatásból vagy gáz-láng feletti átreppentésből áll, szinnyomatt műtétünkre alkalmasbakká tennünk. Ezen szinnyomó-gép hengeréhez sokkal sűrűbb t­estanyagot kell készí­tenünk, mint az előbbeni czikkben elősorolvák. És pedig figyelemmel kell lennünk a hőmérsékre, mellyet a süritő anyag igényel, a szinanyag befogadó képességére; a süritő anyag színére; s azon változatra, melly összetételük által származik, mellyet csak hosszas s figyelmes gyakorlat által vihetünk tökélyre. Átalában I. litre szin-süritéshez 150 — 170 gram­. keményitőt vagy finom lisztet, 500—800 gram­. pörkölt keményitőt, 280—350 gr.senegali gum­mit, 25—35 tragant gummit (baktövés mézgát), 70. gr. arabiai gummit kell számitanunk. Némelly esetben czélszerü a pipa agyag, kocsonya, s nádezukor ülepet. I. Lekötő szerek általi szinnyomatok. Mint föntebb emlitők, mindig figyelemmel kell lennünk a szövetek és festékek közti rokonság­vagy rokontalanságra. Midőn tehát a festéke­ket czélszerüen kiválogatva sűrítettük meg az említett anyagokkal, azok a szövet szálaival bensőleg egyesül­nek; ezek pedig, mert ös­­szefüggésök csupán külső tapadás, kellő hőségü szap­pan, és savanyos fördők ál­tal elvétetnek, melly mű­tétekt szinemelésnek ne­vezzük. De nem csupán a süri­tek szennyezik el a szöve­teknek adandó szineket. A timany és vas-éleg, vize­nyek, mellyek által a re­pülékenyebb szineket le­kötöttük, s némelly más szennyes szerek is tapad­tak a szövetekhez műté­tünk alatt. Nincs könnyebb, mint a jól kifehérített szövetre külön szineket tennünk. Legfölebb csak arra kell figyelnünk, hogy ollyano­kat ne tegyünk össze, mellyek egymást megsemmisítik. — Már alaposabb ismeretét igénylik a fes­tékek egymáson előhozandó hatályának azon virágok, mellyeket egy vala­melly színnel bevont szöveten, ezen szint megsemmisítvén, vagy elváltoztat­ván, hozunk elő. Azon szövetekre, mellyeket valamelly fölvett alapszinnel bevontunk, pl. a török-veres, csak későbbi etetés által lehet mintarajzokat kihoznunk, hanem előlegesen is tehetünk rájok bizonyos tapaszokat, (rezerve), mellyek alatt az alap fehér szin megmaradván, miután a kellő testékkel bevontuk, ezen mázból kimossuk, s ekkor adjuk meg a még hiányzó vonalokat. Midőn timannyal, vagy vasacscsal, vagy ezen két lekötő szerrel együtt vontunk be valamelly szövetet, s az úgy nevezett bolhaszint akarjuk előálli­tani, akár czitromsavanynyal, akár sóska savanynyal, vagy mindezeket össze­kevervén, kellő szinváltozatot idézhetünk az alapon elő. Átalában, midőn a szövetnek mindazon festéket megadtuk, mellyből kivánatunk szerint kiválaszthatja s lekötheti a mintához kellőket, még sok mindenféle földőn kell átmenniök, hogy ezeknek a kellő árnyéklatot megad­juk, s a fölösleg színanyagokat tőlük elvegyük. Bármelly szűznek is találhatván ellenkezőjét, melly azt megsemmisitse, s a szövetnek eredeti fehér szinét mintaalakokban kitüntesse, jogszerű válto­zatokat állithatunk elő a már befestett szöveteken is, például fekete szöveten fehér virágokat. 1­­8 litre timany, 6—8 litre vasacs fénylé 1. kil. lekötő szerbe áztatjuk a szövetet azután megszárittatik s czitrom-savanynyal nyomatnak reá a kellő minták. A paprika- (török) veres szöveten pedig sárga, kék és fehér minta ala­kokat idézhetünk elő ha a borkősavhoz ónsavat, (vagy berlini kéket) vegyi­tünk. Ezek lerontják az alapszint és maguk ülnek helyébe. MM. Gaulthier, de Claubry és Persoz 182t­-ban az u. n. ,,Garancine" festéket találták fel, mellyet a buzérból (garance) készítenek kénsavanyos vizben a vizgőz hozzájárultával. Ehhez legkevésb pepecselés kell, mert szine egy korpafördő által is kellő ellevenségű. A festény (chrom) bár nem szerves anyag, az eddigiekhez hasonos mo­dorban kezeltetik. Ugyanis : a festény sárga és narancs szineit ónsavany ál­tal kötjük le s gyenge égvényes fürdő által emeljük a kellő szinre II. Lekötő szerek nélküli szinnyomatok. Némelly szinek, mint tudjuk, könnyen tapadnak a szövetekhez, de kön­­nyen is elhagyják, hacsak le nem köttetnek. A velők bánás tehát az előbbiektől csak annyiban különböző a mennyi­ben azoknál előbb a kötő szert, s aztán adtuk a szint, itt pedig forditva mű­ködünk. Az indigó, mint föntebb említettük, ha lugsóval, hamuzsirral, mész­szel stb., melly mohón igényli az elenyt vegyittetik, elveszti kék szinét. Ezen szinetlen anyaggal festvén be a szövetet, ha a szabad légre kiteszszük, szinét állandólag s teljesen vissza­nyerendő. Az indigóval egészen bevont alapú szöveten sóska savanynyal mintavi­rágokat hozhatunk elő. A sárga és kék szinek vegyítése által zöld szin áll elő, a szövet előbb egészen kékre festetvén egy lekötő fürdőbe eresztetik. Azután megszárittatván olvasztó nyomatot adunk. Midőn az olvasztó szer hatását megtette, forró für­dőbe krétát adunk, ezután kimossuk s annak rende szerint gubacssavba fü­rösztvén, előáll a kivánt zöldszin. Ha indigó onsóval, vagy valamelly timanyos etető szerrel jő össze s gu­bacssavba mártatik, sötét zöldszint adand. III. A szinnyoma­toknak gőz általi .. .­­ lekötése. ban Persoz egyik munkája­azon meggyőződést nyilvánítá, miszerint „nem volna lehetlen némelly szí­nes mázakat készíteni, mellyeket feloldván eczet­savany, sóskasavany, vagy gubacssavban, előbb a szö­vetre alkalmaztatnának s aztán gőz által köttetnének le." — És alig nyilvánitá e szavakat, már megjelent a találmány. A szövetet, mellyet igy akarunk kezelni, ónolva­dékba mártjuk, hogy an­nak szálai annál inkább szomjazzák a festő színeket. Ekkor színnyomatokat te­szünk reá, cochenille, ber­zseny santal, sárga eper­fa, sárga cser, perzsa szö­mölcs, cachon ákác, s. t. effélékből. A szövet­anya­gokhoz képest égvényes vagy zinolvadékot adunk lekötőszerül kellő sürítő anyagokkal. Szokás szerint tes­szük meg a színnyo­matokat, ekkor következik a gőz általi lekötés. Felakasztjuk végszámra szobákban vagy nagyobb edényekben a szöve­teket, vagy előbb csak gőzfürdőbe mártogatjuk, vagy azokhoz készített hen­gereken forgatva a gőz hatályának folyvást kiteszszük, vagy egy lyukacsos hengerre csavargathatjuk, mellyből a gőz átjárja, a gőz magas hévmérséke elő­segíti az összeköttetést, elhárítja annak akadályát, nedvessége által kiűzvén az eczetsavanyos és vizenyős halvány részeket. Teljes erejében adhatjuk ez ál­tal a franczia kék szint az indigó­s carmin által. Egyik előnye ezen modornak, hogy a szineket tisztán tehetjük egymás mellé, mindenféle szövetekre mindenféle festékekből. VI. Czikk: Előmutattuk az iparüzlet előnyeit, szükséges voltát szellemi és anyagi jobblétünkre. Hatalmasan kiáltoz napi szükségletünk a len-és kender s gyapju­gyártás iparáért. Előmutattuk, milly kevés értékű anyagból milly nagy érté­ket lehet alakitanunk. Előmutattuk a kezelési módot, mellynek alapján iparüzletünket vélet­lenül fejthetjük, s tehetségünket arányosan kamatoztathatjuk. Előmutattuk, milly eszközök, milly kevés értékű anyagok kellenek arra, hogy divatszerűvé alakíttassanak a hitvány pamutbogyók gyenge fonalszálai is. Itt tehát az ideje, hogy megkíméljük ama műveit hatalmas népeket ezen bár önszemünk előtt nagy becsű műtételektől, mellyeknek világszerte­ ha­tályukat köszönhetik, de eddigi nézeteink szerint lealázó szennyes életmód­tól, melly nem mindenkinek „illik". Itt az ideje hogy napi fogyasztásainkat már ugy sem győzvén nyájaink érzetése, fejezése, nyiretése, s földeink fölösleg termése úrias jövedelmeiből Gyulai

Next