Vasárnapi Ujság – 1856
1856-11-23 / 47. szám - Gyulai vár (2 kép) 412. oldal / Hazai tájleirások
födözni, hogy önmagunk lássunk az iparüzlethez, melly megadóztat minden családot, családtagot, tetszvágyaival, hiúságával s fényűzésével aránylagosan. Itt az ideje, hogy a tény terére lépjünk, s önmagunknak adjuk meg az anyagi jóllétet, mellyet más kezektől szoktunk várni. S hogy összerakván filléreiket azok, kiknek az ipar czikkek napi fogyasztásaik, és a vállalat élére állván azok, kiknek a fényűzés rangok szerinti, ne küldözgessük 1OOmegl00 mérfölnyi távol gyárak táplálására pénzünket, mellyet kiadnunk létszükségünk igényli, hanem itt helyben elégitsék ki bővebben, jobban s olcsóbban igényeiket és övék legyen a haszon és dicsőség, mellyet eddig a nyugati tartományok élveztek. Itt az idő, hogy tanuljon, dolgozzék, foglalkozzék kiki saját tehetsége szerint, s igy termeljünk, fonjunk, szőjünk, és müveinknek festés által forgalmi becsét is megadjuk mert hazánkban ezen iparágnál szükségesb nincs, ennek ismerésénél és gyakorlásánál sürgősb és nagyobb teendőnk nincs. Előre tehát a kender-, len-és gyapjú termeléssel, s azoknak fonása, szövése és festegetésével!!! szolgáló trivial danai fülhasító lármája közben súrolgatja a seres kancsókat; — a nagy terem, hol 300 év előtt Keledi István, Zichy György, Serényi Miklós, a kora ifjúságban hős halállal kimúlt Ősi Gáspár stb. Pertai basa 40,000-nyi vivó hada ellen a 2600-ra alig menő várőrséggel eszközlendő éjji kirohanásokon tanakodtak,most apró szobácskákra szakgatva paródiája a régi nagyságnak, büszkeségnek . Nagyot sóhajt illyenkor a múltban élő magyar ember, s kárhoztatja magában Kerecsényit, — miért nem tudott e várnak hös Zrinyije lenni, dálatta volna e várat egészen rommá, temette volna magát, s társait a romok alá inkább, mint e hősien harczolt várőrséget a szavát tartani nem szokott török által felkonczoltatni edje, s magát a hegyes szegekkel bevert hordó-, vagy selyemfej általi dicstelen halálnak adja. — A képen látszó mao-nseng zsineg magas bástya meglehetősen ép, jelenleg magtárul használtatik; — a vár sánczai s a körül folyó mély árok, mellyben a fehér Körös beszakítható volt, még megvannak, s mutatják az ősi vár eredeti kiterjediharidését. <*yulai vár és kastély. Ha az úgynevezett sarkadi borzasztó töltésen baj nélkül Gyula alá vergődhetik az ember fia, távolról szemébe tűnik a régi hires Gyulai vár egyik agg bástyája —kalap nélkül állva jó időben, kősz viharban mint egy vén koldus — s közel hozzá a vár hajdani területének egyik részén a jelen század elejekori ízlésben épült várkastély büszkén ragyogó rézkúpja. — A régi vár maradványa, s az ujabb kastély egy kertté alakított nagy udvar két szélső pontján alig 400 lépésnyire szemközt állnak egymással, de egymást nem üdvözölhetik rokon pillantással, — közéjük rakott az irigy építész egy nagy grófi istállót; kár! — hadd bámultak volna egymásra; — az enyészetnek átadott öreg — visszagondolva az alatta vitt s falai sebei közt gyakran visszatorolt harcz — tusákra, —hadban edzett vitéz lakóira, aligha büszkébben nem emelhetné föl kopasz fejét — mint inkább a lakályosság s a fényűzéssel határos kényelem végett oda rakott unokája.—E kastély a várudvar nyugati részén áll, jól rendezett s elég tisztán tartott angol kert környezi, benne a fehér Körös egy ága szigetet alkot, hol egy regényes helyen levő kút a legjobb ivóvizet adja Gyulának; a tágas üvegházba a derék öreg kertész több üveg alá valót is rakhatna; — e kert mellett van a vadas kert, mellynek gyönyörű vadgesztenye s száz éves körösfái árnyában pár év előtt s számos dámvad tanyázott, — most már a csorda nagyobb része lelövetett, — e vadas kert mellett van az igen szép és derék lovagló iskola. — Az ős várnak meglevő maradványa kis részét teheti az eredetinek, s ugy látszik, hogy a belső vár maradt meg az enyészettől; — néhány év előtt a békésmegyei fegyenczek egy része itt őriztetett s ez lehetett oka, hogy a nagy istálló a vár s kastély közé emeltetett; — most sörházzá alakult Kerecsényi László hajdani büszke laka, külfalain meglátszanak török ágyúk pusztitó nyomai, sok kisebb-nagyobb golyó a falba a vakolva rozsdádzik, de tömör — egy öl szélességű falai még sokáig daczolhatnak a legkitartóbb ellenséggel — az idővel. —Az alacsonnyá vált kapun bemenve, hosszúkás udvarra lép az ember, övezve emeletes lakokkal, sok szobái épségben vannak; mindjárt ott van jobbra a régi várnagyok szobája, csakhogy hol hajdan Kerecsényi Judith — a szép Báthory Erzsébetnek szebb leánya — a lenyugvó nap sugarain merengett, vagy téli estvén rokkája pergő kereke mellett nemzeti dalait hangoztatá — ott most pozsgás karu vitéz székely nemzet ismertetése. Irta NAGY IMRE, tanár. (Vége.) A kereskedéstől kinek módja is lenne benne idegen, mert balítélettel van elfogulva az iránt, finom lopásnál többre nem becsüli s megveti. Műiparos és kereskedőnek azért nem neveli a székely gyermekét, mert szerinte a műiparosságnál: henyélést,korhelységet, dologkerülést, a kereskedésnél pedig : csalás mesterségét tanulja. Szerintük csak a földmivelés dolog, meg a kebelbeli kifejletlen állapotban lévő iparágak, mellyek ma is ugy fizetnek, mint a megkezdéskor. Annyira elszaporodtak, hogy többfelé már nem oszthatják szalagnyi földeiket, s még sem látnak más életmód után, mint, hogy napszámban a szegény a vagyonosabbnak dolgozzék és abból fedezze maga s családja anak szükségeit. Különbféle iparmegkezdődtek ma is azon kifejletlen állapotban, mellyben másban cserép edélzetnek. Némely vidéken meszet égetnek, nyelet készitenek, harmadikban deszkát, zsindelyt vágnak, tutajokat, s különbféle fakészleteket állítanak elő; azonban mind ezen üzleteket ugy folytatják mint más állatok természet ösztönéből a hogy készítik mesterműveiket. A madár ma is úgy rakja fészkét, a méh a sejteket, a pók úgy szövi hálóját, mint századok előtt : a székely ember is amint eltanulta apáitól ipar czikkeinek kidolgozását, s kereskedésbe bocsátását, beéri azzal, és az innen remélhető csekély haszonnal. Vallásosságát emlitettem föl a székelyeknek, s erkölcsi kifejletlenség miatt sok még a pogány magasztalólag azonban értelmi, korból fennmaradt előitéletek,babonák s a t. homálya boritja őket. Megvannak még köztük a régi „táltosok" utódai, kik ábrándos elragadtatásban túlvilági dolgokról beszélnek, és a tudatlan sokaság nagyobb hittel ragaszkodik mámoros csábitásaikhoz, mint papjaik vallásos oktatásaihoz. A lüdérczek, boszorkányok nemcsak Kálmán királyunk előtti időkben, ma is léteznek szerintük, és a meghaltak lelkei, hogy eljönek az éji sötétség leple alatt, s megjelennek az élőknek, él a nép ajkán az ezt bizonyitó hagyomány. Hogy mind ezek a régi korból maradtak fenn,midőn csaknem átalános volt az emberi nemzet felett elterjedett tudatlanság, lelki Gyulai vízkúszób'.