Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-07 / 49. szám - Kis-Muzsaj romjai (kép) 428. oldal / Hazai tájleirások - Majlandi székesegyház (kép) 428. oldal / Nép- és országisme.
III. Kis-Muzsaj egyetlen maradványának romjai. Ha az utas Beregszászból, Tisza-Ujlak felé halad, az úttól jobb kézre a fák közt, egy romot pillant meg, melly mint a mult idők síremléke, egyes-egyedül áll, mintha az Istentől kérné a nép boldogságát ! Rég lehetett azon idő, midőn e falak még épen állva, befogadták belsejökbe, az Istent imádókat. Sok vész zúgott már azóta el felettök, és még sem bírá azt egészen eltörölni a föld színéről. Hanem még ma is fennállnak a romok, hogy mutassák a mostani nemzedéknek, a régi kor pusztító maradványait. Ha a nagy muzsai lakost kérded, hogy mit tud ezen romról? csak azt feleli : „Itt egy — Kis-Muzsaj — nevü helység állott, mit a tatárok rontottak el, s ezen templom romjai annak a maradványa." Különös, hogy e romon kivül nincs egyetlen egy kő, melly az itt állott falura emlékeztetne, s ha ezen templom is elpusztult volna, senki sem jönne azon gondolatra, hogy itt valaha falu állott, mert hol a falunak kellett vala állnia, ott most a legjobb szántóföldek vannak. Némellyek azt állítják, hogy e helységet itt nem a tatárok, hanem a lengyelek pusztították volna el, ugyanis , midőn Báthori István Erdély fejedelme lengyel királynak választatott, némellyet el nem ismerők, a helyett, hogy vele szembeszáltak volna, berontottak a határon s itt a helységeket pusztiták, és hogy ekkor pusztult volna el Kis-Muzsaj is, de a nép erről egy szót sem tud s mind a tatárok keze pusztításának tulajdonítja. A Szentegyház belsejében is már fák nőttek ki, különben a falak nagyon erősen voltak építve, mi minden az őskorból fennmaradt épületeken látható. Említést érdemel még az is, hogy ezen romtól nem messzire esik a „szép asszony" czimü dombocska, miről a nép nagyon szép mondat beszél. Nagyszapy Károly: A székesegyház Milanóban.