Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-07 / 49. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 429. oldal
J Gazdákat érdeklő rovat. Kenyérgyökér. A kenyérgyökér (Vam. dioscorea japanica) melly a „V.U." mult 1855 évi 48-ik számában ismertetett meg a közönséggel, és burgonya pótlék gyanánt ajánltatván, folyó évi „Politikai újdonságok" 42-ik számában Szontag Gusztáv ur által mint meg nem honosulható növény mutattatott be az olvasó közönségnek. Én Fóton szintén próbát tevék e gyökér termesztésével, és részint homok, részint iszap földbe ültetve úgy találtam, hogy homok földben tökéletesen jól megterem; — a gumó 18 hüvelynyi mélységre hatott a homok földbe, — a kifejlett és megért gumó átmérője tett 1% hüvelynyi vastagságot, — a szár magassága majd 6 lábnyi volt, — ízre nézve sokkal jobb a burgonyánál. A földből octóber utolsó napjaiban szedtem ki a gumókat, amikor is már tökéletes érettek valának, szedtem ki a gumókból septemberben is, de ezek még akkor érettek nem voltak, miből kitűnik, hogy csak későn őszkor van a kenyérgyökér érésének ideje, csekély véleményem szerint tökéletesen meg lehetne hazánk homokos vidékein e jótékony és hasznos növényt honosítani. — A telelésre nézve hagytam a szabadban, és a pinczébe is tettem — hogy hol fog jobban telelni, az eredményről jövő tavasszal tudositandom. — Képes József, mlgos gróf Károlyi István ur fóti kertésze. Kakas Márton a színházban. XXX. Levél. Ristori utófájdalmak. Szerkesztő barátom. Két hétig az volt a jelszó Pesten : „látta ön Ristorit" melly nélkül senkit keresztül nem bocsátottak az utczán s mellyet annyira összekevertek már a jó nap kivánással, hogy nem ritkán lehetett illyen kérdéseket és válaszokat hallani : „hogy van ön?" — „A meghalási jelenetekben fölségesen." — „Látta ön Ristorit?" — „Köszönöm, én egészséges vagyok, hanem az öcsém beteg." — Nekem csak a nyomdáig szokott utam lenni, de odáig annyian elfogtak : „honnan jön? hová megy? látta ön? hogy van ön?" féle kérdésekkel, hogy néha egy órai határidőbe került, míg puskalövésnyire juthattam, e miatt azután, ha ismerőst láttam felém közeledni, már messziről elkezdek rá kiabálni : „hazulról jövök, a nyomdába megyek, láttam Ristorit, nagyon tetszett, köhögök egy kicsinyt, alászolgája!" csakhogy meg ne fogjanak ebben a hideg időben. A nagy vendég eltávozása után szóljunk pár szót e vendégszereplések utófájdalmairól. Nem értem utófájdalmak alatt azon verseket, miket hozzá írtak, sem a kimerítő ismertetéseket, mik még egy ideig épületes gyönyörködtetésül fognak szolgálni a vidéki olvasóknak, hanem értem utófájdalmak alatt azt a hangulatot, ami utána színházunknál és irodalmunkban maradt. A vélemények kezdenek szavakat keresni. íróink azt mondják, hogy ha igy játszanák darabjaikat szinészeink majd ezek is tetszenének, szinészeink azt mondják hogy ha illyen darabokat tudnának számukra irni, majd ők is játszanának azokban, a közönség azt mondja, hogy ha illyen drámai előadások volnának, majd ő is eljárna a színházba. .... pedig mindegyik érzi, hogy nem mondott igazat és ismét megengedi mindenki Kakas Mártonnak azt a dicsőséget, hogy az ő együgyű Vasárnapi újságában mondja ki azt, ami igazán meggyőződése, nem kérdezve azt, hogy kinek hizelkedjék, kit bántson meg vele, kitől féljen miattuk? Tehát : > Meg kell ismernünk, hogy a Ristori által bemutatott olasz-franczia iskola mind egyes személyeiben, mind különösen Ristoriban elérte azt a tökéletességét, melly számára a világhírt méltán biztosítja. Meg kell ismernünk, hogy ehhez az iskolához a mi nemzeti jellegünkből kifolyó művészetünknek semmiféle atyafisága nincsen. Következőleg : az olasz tökéletes volt olasznak, a magyar is maradjon meg magyarnak, mert igy még van valamije, de ha utánozni akar, semmije sem lesz. De az Isten őrizze meg mind színészeinket, mind minket árva közönséget attól a gonosz mulatságtól, hogy valakinek eszébe jusson az olasz iskola mozgásgazdag részletezését annyira vinni, hogy a szemek pillantását, a száj beszédét is megfelelő mozdulatokkal kisérje, vagy elhagyva nyelvünk zengzetes szavalását, megpróbálja azt az olasz hanglejtést, mellynél az indulat parancsol a hangsúlynak s mellyet hangjegyekre lehet szedni. Csak maradjunk mi annál, a mink van s tökéletesítsük azt, ha tudjuk. — Ha nem tudjuk, akkor is inkább legyen részeredetink, mint jó másolatunk. íróink is haladjanak a pályán, mellynek eddig is jól látták elejét, végét s ne keressék műveikhez a hihetetlent, a csodálatost, csak azért, hogy szinészeink azokban hihetetlen és rendkívüli helyzeteket fejtsenek ki. Jámbor critikusaink pedig beszéljenek valamit a nemzetiségi alapon kifejtendő művészetről, ahelyett, hogy azon vitatkoznak, váljon R—t 126-szor vagy 136-szor hívták e ki előadásai alatt? a mivel ugyan nem nagy bölcsességet vittek a vásárra. Dixi: Kakas Márton: Irodalom és művészet. — Nincs okunk bárkinek is hizelegni, s szépet tenni. Azért nagyon csalódnék, ki szavunkat talán annak venné. Csupán azt akarjuk ezzel is bebizonyítani, miként némely lapnak nincs igaza, midőn némelly kiadó nyerészkedése ellen epeskedik. Heckenast Gusztáv egyike azon könyvkiadóknak, ki legtöbbet tesz a szépirodalom emelésére, és semminemű válalattól, nem retten vissza, hogy az olvasó közönség vágyainak eleget tehessen, sőt áldozatra is kész ott, hol azzal az irodalomnak használhat. Az általa kiadott „Vasárnapi könyvtár" 5—6 füzetében megjelent „Boldogháza" czimű népies regény, mellyet Zschokke Henrik 90 lapos munkája után Boross Mihály alkalmazott a magyar életre, és igy mondhatnánk ízt, miután a munka jelenleg 250 lapot tesz — átalános kedvességet nyert az olvasó közönség minden rétegében, s alig jelent meg ez évben különösen népies munka, mellyről az átalános sajtó nagyobb dicsérettel szólott volna, mint Boross e munkájáról. A sajtó méltó dicsérete figyelmessé tette azokat is, kik talán a „Vasárnapi könyvtárt" nem járatják, s kiadó több vidékről felszólítást nyert, juttatná e közhasznú munkát külön kiadásban is az olvasó közönség kezébe, hogy azok is megszerezhessék, kiknek az egész válalathoz nincs elegendő pénzük. Kiadó engedett a közkívánatnak, s Boldogháza külön is megszerezhető 30 krért. Nem hagyhatjuk méltányló szó nélkül azon készséget is, miszerint Heckenast Gusztáv a mindenütt alakuló községi könyvtáraknak megadja a könyvkereskedőknek adni szokott százalékot, mert ez némi ösztönt, s lökést fog adni az ébredő közszellemnek. *** Örömhírül tudatjuk olvasóinkkal, miszerint Császár és Császárné ő felségeik jövő évi május hó első napjaiban fogják szerencsésítni fővárosunkat ünnepélyes látogatásukkal s hét heti itt mulatásuk alatt a négy kerületi fővárost is boldogítandják magas megjelenésük által. Szerkesztőségi titkok. Egy pillanatot engedünk tisztelt olvasóinknak szerkesztőségi titkainkba vetni; a midőn röviden elsoroljuk azon műveket, mellyek programmunkban kijelentett felhivásunk eredményeűl eddigelé hozzánk beküldettek s lapjaink jövő félévi tartalmát gazdagitni fogják : 1. Vas Gerebentől két igen érdekes életkép : „A vitéz Dom Miguel ezred" és ,,Horvát István2. Vahot Sándornétól egy szép gyöngéd kézzel írt rege : ,,Mária szüze." 3. Szathmáry Károlytól egy jeles történeti beszély : „Kapi György leányai." 4. „ A falusi építkezés felől" igen jeles értekezés Falvay mérnöktől. 5. „Debreczen városa régi jegyzőkönyveiből" kivonatok. 6. „Életrend." 7. Életirások, versekben Edvi Illés Páltól, a két Zápolya, Szapáry Péter, Szentiványi, Bakács, Bátory Zsigmondról. 8. Több jeles természettani czikk. 9. „Fas Dani," elbeszélő költemény Szász Károlytól. 10. „Elbeszélő versezetek." Hory Farkastól. 11. Gépekről, gazdászati czikkekről írt művek , életbevágó értekezések Kubinyitól. 12. Orvosi és észtani népszerű tanácsok. 13. Hazai nevezetes intézetek. 14. Népismereti czikkek, egri viselet, felvidéki tótok, erdélyi czigányok, szilágysági oláhok, palóczok stb. illető képekkel diszítve. 15. Tájleírások : Solymos, Tasnád, Viski vár, Csonkadomb, Felső-Bánya, Dobsína, Buziás, Péczel, Tenkei fürdő, Miskolcz, Enyed, Losoncz,Zala-Istvánd,Somoskő, Eperjes, Tokaj, Körmöcz,Tata, Szegszárd, Túrkevi, Murány, J.-Berény, Kis-Szeben, Kanizsa, Krasznahorka, Boros-Jenő, Kecskemét, Sz.-Benedek felől, valamennyien remek képekkel illustrálva. 16. Régiségek a szinészet kezdő éveiből, a kuruczvilágból, czimerekről, romokról stb. Végül különösségek gyanánt mexikói képek, eredeti mű ott utazott hazánkfia Mayerffytól; — továbbá a leszántott fejek; az álomban kényszerített vallatás; — a homoródi föld alatt lakó törpék; — az elsülyedt Beregonium; — Bizebán, a török szultán néma titkárja; — a virágóra; — a saját vérüket ivók; Bolivár barátja;— athea-orvos; — Radegunde, — Sataspes útja Afrika körül stb. stb. szolgáljon e rövid , de gazdag tárgysorozat többi irótársainknak is buzdításul műveiket lapjainkba beküldeni; hol mindenkit szivesen látunk, bárha nevét soha nem hallottuk is, csak munkája legyen érdekes. Azonkivül kilencz históriai képhez Jókai fog irni költői elbeszélésszerű szöveget, Kakas Márton pedig folytatja színházi leveleit s fenyegetőzik, hogy majd még egyébről is fog irni. TÁRHÁZ. Mi újsági Kis-Muzsaj egyetlen maradványának homlokzata.