Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-14 / 50. szám - Kakas Márton levelei: XXXI. 438. oldal
III. vagy jég, s ennek finomságáról elég mondanunk, hogy 20—25,000 mérföldnyi vastagságuk daczára a legkisebb csillagok is rajtuk keresztül ragyognak anélkül, hogy fényükből vesztenének, sőt néha fényesebbeknek is látszanak; mi arra mutat, hogy nekiek, habár csekély mértékben is, saját fénnyel kell bírniok. Ami a Krisztus urunk születése óta korunkig mutatkozott üstökösök számát illeti, ezek, a csin tudósok által szemléltettekkel együtt, körülbelül 600-ra tétethetnek, minthogy pedig a távcső feltalálása v.i. 1610 előtt csak a nagyobb üstökösök valának láthatók, s rendszerint öt közül egy éri el ezen nagyságot, méltán következtetni, miszerint a keresztény számítás óta körülbelül 4000 üstökös fordult meg naprendszerünkben Az üstökösök nagy száma,pályáik és mozgásuk szabálytalansága azon félelemre szolgáltattak alkalmat, miszerint földünkkel összeütközvén, bajt szerezzenek, azonban a távolságok olly nagyok, miszerint összeütközésről szó nem lehet, s ha lenne is az üstökös gőzszerüsége mellett, az illy összeütközés inkább reájuk mint reánk nézve válnék veszélyessé. Ami az üstököt illeti, ezen keresztül földünk már nem egyszer haladt, de ez is felette nagy ritkasága miatt, földünk légkörére legkisebb befolyással nem való. Az üstökösök, mint már említettük, kerekded (elliptikus) pályákon haladnak, mellyeket a tudósok bizonyos pályaelemek segélyével számítanak ki : Legyen p. o. A DB E egy kerekded, A B a hosszú vagy nagy, DE a rövid vagy kis átmérő vonalt vagy átmérőt képezi, G és //pontok a kerekded középpontjától C-től B egyenlő távolságra állanak és gyúpontoknak neveztetnek N F vonalvezető sugárnak. E pontban áll a nap, s e körül forog kisebb, nagyobb kerekdedekben az üstökösök legnagyobb része. Ezen részeket pályaelemeknek nevezik s ezek segélyével mindegyik üstökös pályáját kiszámítani lehet, ha már most valamelly üstökös pályaelemei már régebben mutatkozott üstökös pályaelemeivel megegyeznek, akkor, habár alakjára, fényére különböző, mindazáltal azon üstökössel ugyanaz. Az időszak, melly eltűnte és ismétt megjelenése között letelt, 10, 20, 100 stb. év képezi azon időt, melly alatt pályáját körül futotta. Ezen időt forgalmi időnek nevezzük. Ezek alapján s a mértan és csillagászat által nyújtott eszközök segélyével már eddig is több üstökösnek pályáját és forgalmi idejét kiszámítani sikerült. Ez sikerült az úgynevezett Melanchton üstökösével is. Ezen nevezetes üstökös 1264-ik évi augusztus és September kezdetén igen nagy fénnyel volt látható, üstöke az égboltozat felénél továbbra nyúlt, s földünkhöz nyolcz millió mértföldre közeledett, némellyek szerint negyven napig, mások szerint pedig három hónapig volt látható. A csineknek ezen csillag üstöke kard alakjában görbítve mutatkozott; az oroszlán csillagzatától kezdve a rák s az ikreken keresztül Órionig haladt. Minden krónikaíró megegyez abba, hogy ez üstökös 1264. évi october 2-án, midőn IV.Orbán pápa meghalt, eltűnt, de három század múlva, 1556-ban, még pedig mártius elsejétől fogva ismét egy uj s erős fényű üstökös vonta az akkori világ figyelmét magára, ugy hogy Melanchton, Luther Márton tudósságáról hires barátja 1556. évről vezetett Annales-ekben róla, mint sajátságos égi tüneményről megemlékezett, sőt iránta 13 barátjának is irt, és róla alakított véleményeiknek ő vele leendő közlését fölkérte. A csin csillagvizsgálók szinte szemlélték, miszerint mártius 1-én a szűz csillagzatában feltűnvén, s 12. aprilben ismét eltűnt. Ez azon üstökös, mellynek megjelenése ezen, vagy a legközelebbi évek alatt várható. Mi alapon várhatjuk ennek megjelenését, a következőkben megmutatni igyekezendünk. A mult század közepe táján Dunthorn angol próbálta meg Giles Friar által Cambridgeben tett vizsgálat s helyhatározás után kapcsolatban a régi krónikákban feltalálható jegyzetekkel az 1264-diki üstökös pályáját kiszámítani S minthogy ezen üstökös pályája az 1556-iki üstökösnek a mult század elején Halley által kiszámított pályája között meglepő egyformaságot talált, ő volt az első, ki az 1556-iki melanchtoni üstököst az 1264-ik évivel ugyan egynek tartotta. S minthogy azon időszak, melly eltűnés és isméti megjelenés között elmúl, az üstökös forgalmi idejét teszi, annálfogva 1556-ból levonván, 1264-et marad 292. év, mi az üstökös évét, pályafutásának idejét mutatá. Ezen számitás egyéb jeles csillagász vizsgálatai folytán helyesnek bizonyult, annál is inkább, minthogy 975-ben,tehát körülbelül 289 évvel 1264 előtt Zimisces János uralkodása alatt, továbbá a 683. és 104-ik évben szemlélt üstökösök pályája az 1556-ik évi melanchtoni üstököséhez igen hasonlónak látszott. Miért is, ha utolsó megjelenésének évszámához forgási idejét hozzászámítjuk, közelítőleg meghatározhatjuk isméti megjelenésének idejét; ha tehát 1556-dikhoz hozzáadjuk 292-diktől (1556-1292—1848.) tenne 1848.; minthogy azonban az üstökösök haladásukban a bolygók közelébe jutván, ezek vonzó ereje által futásukban tartóztattatnak, ezért 294 évnél, a mint kiszámiták, nyolcz, kilencz évvel később jelenhet csak meg. Bomme Michelburgban kiszámította azon befolyást, mellyet Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptunus vonzó ereje a melanchtoni üstökös mozgalmára gyakorolhatott, s Hind által kiszámított pályája alapján azon eredményre jutott, miszerint az 1264-iki üstökös kerekded pályafutása 30292/100 esztendőt igényelt, s hogy korábbi megjelenését a bolygók vonzereje által okozta gyorsítás, idézte elő, hogy tehát az 1556-dik évi időszaknak 30817/ioo év felel meg, s hogy az ő számításai szerint 1858. augusztus 2-án lesz az 104, 683, 975, 1264. évben, és utószor 1556-ban látott üstökös ismét látható, ekkor lévén a naphoz legközelebbi állásában, de ez előbb is történhetik, s igy Hind szerint 1856., 1857., 1858-ban megjelenését mindenesetre várhatjuk. Ezért, kinek ideje engedi, s kinek a csillagok vizsgálására kedve van, ne mulassza estenkint az égen körül tekinteni, minthogy az üstökösök képzelhetlen gyorsasággal haladván, egészen váratlanul szoktak megjelenni. A magyar pásztornép ugy is rég idő óta a csillagokat szereti nézegetni, de örülnénk, ha valamelly nyáját legeltető pásztor volna az első, ki az uj égi vendéget megpillantaná, fölfedezné, s még jobban örülnénk, ha a világrészt, mellyen megjelent, p. o. kelet, nyugoton stb., az időt, az órát, s a csillagjegyet, p. o. gönczölszekerénél, fiastyuknál stb., mellyben először volt látható, merre állt üstöke? stb. szépen följegyezvén, vagy jegyeztetvén, tapasztalatait hozzánk nyomban beküldeni nem sajnálná. — Addig is Isten velünk. TÁR Kakas Márton a színházban. talma. XXXI. Levél. Mátyás fia, históriai dráma Szigligetitől. Lendvay ju-A színházban Mátyás fiát adták, Lendvay jutalomjátékául, eredeti történeti drámát. A közönség fulladásig teleülte a színházat, s nézte a darabot figyelmesen; a komlókertben pedig négy darab kritikus ült a kancsó mellett, — magam voltam az ötödik — s hallgattuk a czigányzenét. Nem kell különben semmi rosszat keresni a dologban; nem azért nem néztük Mátyás fiát, mintha lenéznők a magyar drámát, hanem azért, mert épen a Komlókertben kellett lennünk, a Komlókertben pedig azért kellett lennünk, mert egy derék alföldi hazánkfia, ki maga is művész, műkedvelő és műpártoló egy személyben, s a kit az ur Isten tartson meg sokáig, saját csekélységünket abban a kitüntetésben részesité, hogy egy „Kakas Márton csárdást" szerző, és ezen csárdásnak czigányi hegedű húrokon leendő első megzendülésének ünnepélyes alkalmára egy barátságos lakomát rendezett, mellyre in specie minket szinbi HÁZ. rálókat is meginvitált, megszerezvén azon olympusi látvány gyönyörűségét, hogy vicsorítja egyik criticus a másikra a fogát : mikor egy asztalnál ül? Tehát jól ettünk, jól ittunk, jól lakomáztunk; folyt a bor és az anekdota mondás; félretettünk minden gondot; csak én bennem mozdult meg ollykor-ollykor valami lelkiismeret forma, ollyasmit sugdosva : „hogy fog már most ez a féltucat kritikus arról a drámáról referálni a közönségnek, amit a közönség látott, de ők nem. Magamra nézve azt gondoltam ki, hogy majd szépen elhallgatok, mint már egy párszor tettem; úgy cselekszem, mintha nem volna semmi nevezetes dolog a színháznál amiről írjak. Szerkesztő barátomnak úgy is van mit kinyomatni a lapba. Mekkora lőn azonban az én ijedelmem, a midőn a következő napokon egyik lap a másik után akad a kezembe s bíráló collegáim azon rendben, ahogy egymás mellett ültünk az asztalnál, referálnak szépen az előadott darabról: elmondják, hogy a mű kissé hosszadalmas, de nyelve folyékony, hogy vannak benne hatásos jelenetek, hanem a párbeszédek dagályosak, hogy a jutalmazott szépen szavalt, de túlzásokba esett, hogy Sz. kissé parasztosan