Vasárnapi Ujság – 1856
1856-12-28 / 52. szám - Oroszlánok harcza (kép) 456. oldal / Érdekességek - Csesznek vára (kép) 456. oldal / Hazai tájleirások
chalis családi életből sarjadzanak úgy az egyes tagokra, mint az egyházra és polgári társaságra nézve! És fájdalom! ezen áldásos következményekkel mit sem gondolva azok, kik eddigelé ezeket leginkább élvezek, mint sok más szép és hasznos szokásokat, úgy a patriarchalis családi együttlakást is kezdék kihagyni divatból, kivált mióta az addig földesúri fölügyelet alatt álló úrbéresek vagyonuknak korlátlan uraivá lőnek, mellynek legfőbb oka az, hogy a családok kebelébe a visszavonás rémszelleme ütögeti föl sátorát. Naponta ujabb-ujabb szomorú példákat látunk a családi egyenetlenségre! Nemcsak a távoli rokonok nem férnek meg többé együtt azon házban, hol apáik olly boldogok voltak lélekben, egymásért tűrni, tenni, nélkülözni készek lévén, hanem a testvérek is, kik ugyanazon emlőkből szívták az életnedvet, alig, sőt tán óhajtva várják agg szüleik hunytát, s már a temetésen pörbeszálnak egymással, és a viszálynak — különválás vet véget, midőn az egy tömegben meglehetős vagyon széllyel daraboltatva — úgyszólván — megsemmisül, s beteljesedik ama közmondás: „egy tehetős gazdából lett 5 vagy 6 koldus." — Hát az igy eldarabolt munkaerő képes leend-e eleget tenni a családi s társadalmi élet kivánalmának ? képes lesz-e munkálni az egyház és közjó virágzását, úgy hogy ezek mellett saját ügyei is jól folyjanak, honnan állit ki a mezei gazda minden munkarészre teljesítőt ha csak drágán fizetett cselédeket nem tart, de miből fizessen, miután birtokában csak egy kis töredékbirtok van ? és avagy pótolhatja-e egy hiv munkás helyét egy napleső cseléd ? Hát ha az illy magános ember betegségbe esik, nem fordul e fenekkel föl gazdasága? Ne szakadozzatok azért külön rokonaitoktól ti szerencsések! kik mindeddig az atyafiúi szeretettől áthatva patriarchalis életet éltek ; — sőt okalvá azoknak szomorú sorsukon, kik felosztozva vagyonúkon, apránkint mindnyájan nyomor martalékaivá lőnek, — még erősebbaeaznek váraben fűzzétek egybe háznépetek tagjait a szeretet lánczával. Igen, földmives barátim! kiknek osztályra való terjedelmes tábláitok nincsenek, miként apáitok nagy háznépükkel együtt munkálták azon telkecskét, melly épen ezért családotokra osztatlan állapotban maradt, ugy ti is maradjatok meg együtt békében, munkálkodjatok közös iparral, igy a szükség rajtatok erőt nem veend, igy szorgalmas munkásság által s a sok dolgos kéz annyi vagyont hord házatokba, hogy képesek lesztek mindenkor megadni Istennek a mi az Istené, a Császárnak mi a Császáré, s ezen és saját szükségeteken felül mindenkor leltek a kamráitokban ót és ujat. írtam Rimaszombath, nov. 18. 1856. — Nagy Pál, ref. h. pap. Csesznek vára. Csesznek várát 1314-ben Gara Zsigmond épittette egy magas, szirtes hegyen, ott a hol a veszprémi országút Győr felé halad el. A Garák kihaltával Verbőczy, Enyingi Török István, majd Hosszutóti, végre Eszterházy Dániel birtokába került, kinek utódait mai napig uralja. Amerre tekint az ember e magas várfokáról, mindenütt gyönyörű tájképeken legeltetheti szemeit. Alatta Csesznek magyar helység terül el. Szorosan alatta pedig, a kőszirt kebelében ollyan nagy barlang van, melly az egész vár széltében hosszában elterül. E barang nyilása a hegy nyugati oldalán van, ennek átellenében hasonl , azzal a különbséggel, hogy emez tele van álló vizzel, mellynek min ize, mind bűze kellemetlen. Oroszlánok harcza. Nem hiában viseli századok óta az oroszlán e czímet : állatot királya. Az ő tetteit, bátorságát, szépségét, nemeslelkűségét szál meg száz dalban éneklik meg a világ minden nép- és korbeli költői. S valóban nem volt ok nélkül, mert a legmerészebb képzelet is a férfias erő és könnyűség legtökéletesebb képét a hím oroszlánban találja fel. Erejét izmos testalkata, könnyűségét tagjainak bámulatos ruganyossága adja meg. Gazdag sörényű szép nagy feje, széles szőrös melle, sima déli termete, büszkén konyuló izmos farka, ijesztő fényben tündöklő szeme egyaránt hirdetik felsőségét, méltóságát, ámbár belső macska természetét soha sem tagadhatja meg s azért a nemeslelküségéről szólló mesék csakúgy,n nem is egyebek mesénél. A leghiresebb oroszlán vadász, Gérard franczia hadnagy (ki 600 éjszakán 25 oroszlánt ejtett el Algírban) azt állítja, hogy 1 hím oroszlán ereje 40 férfiú erejével ér föl, s azonfelül az oroszlán még körmei ^ fogainak előnyével is bír. Hangja rémséges, ordítását nem hiábak nevezi az arab mennydörgésnek, az erdők vadjai nagyobb ijedséggel hallják azt mint ezt. Sokkal mostohább kezekkel alkotá a természet a női oroszlánt, mint átalában a nőstényeket az egész állatvilágban. Az oroszlánnőnél hiányzik a tiszteletet gerjesztő daczos sörény, de a sima fejből annál macskaszerűbben tűnnek ki a kurta hegyes fülek. Az erő kifejezése egészen hiányzik nála, egész teste karcsúbb, gyengébb, s egész harmaddal kisebb. S mégis minő határt nem ismerő, dühös szenvedéllyel ragaszkodik a hím párjához. A mi farsangunk táján, január vége felé indul szerelmi kalandokra a sivatag vad betyárja, a hím oroszlán, mit iszonyt gerjesztő ordításokkal szokott az egész vidéknek tudtul adni. De oroszlán körébe menni, nem könnyű dolog. A hímek száma rendesen nagyobb mint a nőstényeké, s miután mindegyik kizárólagos ura akar lenni választottjának, útjában rendesen találkozik vetélytársakkal, akik vak elszántsággal kérdezik tőle, hogy ki a legény a pusztában? Véres harcz vezet csupán czélhoz, még pedig élethalál harcza. Itt nincs idő ábrándos turbékolásra, méla sóhajtozásra, csak a harczban győztesen maradt fél visz haza menyasszonyt, s ez csak annak engedi át magát, aki a csatatéren mutatja meg, hogy ő a legvitézebb, legbátrabb, legdélibb valamennyi vetélytársai között. E küzdelem irtózatos. Itt kegyelmet nem kérnek s nem osztogatnak; a csontok ropognak, az erek felszakadnak s nem ritkán történik, hogy zúzott tagokkal, vérpatakban fetrengve mindkét harczoló kiadja páráját. Illyenkor a nő oroszlán, ki mindaddig nyugottan nézi a küzdelmet, büszkén odább sompolyog, hogy uj lovagot keressen, ki szerencsésebb legyen. Ha végre talált ollyat, ki ellenfele fölött diadalmaskodva megállott, akkor megengedi, hogy a szerencsés győző hódolva boruljon lábaihoz s kegyosztó hangulatának első jele az , hogy győzelmes vőlegényének