Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-09 / 10. szám - Néprománcz. Könczöl János 78. oldal / Költemények - Szerelem vallás. Tóth Endre 78. oldal / Költemények - A távirdákról. Szathmáry K. (3 kép) 78. oldal / Tudományos
Illy fejletlen állapotban maradt a távidászat egész a XVII-ik század végéig, midőn végre a láttán (optica) fejlődése és különösen a távcsők tökéletesítése az egésznek hatalmas lendületet adott. Mint fáradhatlan munkások említhetők ez időből: Linguet és Dom Gauthey. De az eredmény, bármily nagy volt is az azokat megelőző hír, a czélt tekintve igen gyengén ütött ki. Több eredménye volt egy franczia mérnök Chappe Clandé fáradalmainak, kinek terve szerint 1794-ben az első rendszeres távirdavonal Páris és Lille között leginkább hadi czélokra el is készült. Ez a mintegy 60 franczia mérföldnyi tér átrepülésére már csak két perczet igényelt, bár maga a készület ujabb találmányainkat tekintve, igen gyarló és egyszerű. Ez mindössze is az ide mellékelt ábrához hasonló A faépületből állott, melly B fedéllel és C tornyocskával volt ellátva és a legmagasbb látpontokra szokott emeltetni. A C toronyból egy 15 —16 láb hosszu árbocz-ruda o nyúlt ki, mellyhez viszont egy 14 láb hosszú, tengelye körül mozgatható és két, szintén forgó szárnyakkal b c és e r/-vel ellátott a o fahasáb vala függesztve. Mind magát a hahasábot, mind a szárnyakat vasrudak által különböző állásokba lehetett hozni, úgy hogy megegyezés előlegei szerint, összesen 196 különböző alakot közölhettek az állomások egymással. Kevés módosítással ezen rendszert követte az angol Murray a Dover és Portsmouth közötti (1796), valamint Németország is a Berlin, Potsdam, Magdeburg, Köln, Trier közötti vonalak fölállításánál (1832). Ez utóbbi alkalomnál az árbocszárnyakkali változatokat 4096-ra is felvitték. Svédben még 1795-ben, Dánia 1802, Ausztria 1835-ben és Oroszhon 1839-ben szintén követék elődeik példáját , de a tapasztalás e közlekedési eszköz tökéletlenségeit mind érezhetőbbé tevé s azon eszme : miként lehetne a közlekedést az idő viharai ellenében, de különösen az éj sötéte ellen kiváltságolni, nem egy gondolkodó főt foglalkodtatott. Ez utóbbit különösen a láttán kezdő szárnyai alá venni s leginkább homorú tükrökkel vetett, erős mész stb. fénnyel igyekeztek czélhoz jutni. Szines lámpák és vettükrök szintén nagy szerepet játszottak s a Villalongue, Gausz és Treutler neveiket e körüli fáradalmaikért hálátlanság volna hallgatással mellőzni. Ez utóbbi különösen tükördarabokból összerakott mozgatható szárnyakat alkalmazott, mellyek közöl a kellőket sugártörés utján a legközelebbi állomáson levők előtt láthatókká tette. Ide lehet még számítani az angol hajós seregnél divatozó és mult évben gyakran használt távirdászatot is, melly az árboczokra fölvont különböző színű, világító golyók által eszközöltetett. A lipcsei német Képes újság az egésznek terjedelmes leírását közlötte. De nem csak látás — hanem hallásra alapított távirdákra is történtek kísérletek, mellyek azonban a villany-delej alkalmazása által elődeikkel együtt a feledség sírjába szállottak s most midőn a gyönyörű találmány birtokában vagyunk, csaknem mosolyogva tekinthetünk azon erőködésekre, mellyeket e pályán elődeink tettek. Pedig soha sem kell feledni az úttörők érdemeit, kivált midőn a mellékesen tett tapasztalatok annyival öregbítették a tudományt, mint ez a távírda kísérletei által a láz- és halkanra nézve történt. Mielőtt a villanytávirdára s annak fejlődési történetére térnék, a villany és delemnek, korunk e hatalmas tényezőinek bővebb megismertetését a t. szerkesztőség engedelméből későbbre tartván föl — ezeknek azon egymásra ható két tulajdonságukat okvetlenül említenem kell, mellyeken maga a villany-távirdászat alapszik. Ezek elseje abban áll , hogy a délestö fölébe vezetett villanyfolyam, ezt rendes állásából délről észak felé kimozdulni kényszeríti; második : hogy a különösen többször körülfutó villanyfolyam a puha vasat rögtön kitűnő erejű delejvassá (mágnessé) teszi. Voltak arra is kísérletek, hogy a dörzsölés által kifejtett villanyszikrát vezessék el; mások a tapérzéket vagy a villany vegybontó erejét vették alapul, de végre is fennebb említett két tulajdonra alapitottaké lett a diadal. Az a villanyosság, mellyet a testek dörzsölése által hoztak létre, s melly már a régiek előtt ismeretes volt (különösen a borostyánkővel— elektron—) nem volt alkalmas a tovaszállításra, tehát a közlekedésre. A legerősebb villanyszikra is, örömestebb elpattog vagy elszivárog jobbra és balra, hogy sem az általunk parancsolt pár száz mérföldnyi utat tűzön vizén kövesse. De az eszme : a villámot megszelídíteni, a mennykőre nyerget vetni és haszonra fordítani, olly szép és nagyszerű volt, — hogy bár áldozatai sem hiányoztak —csak nemrégiben is egy orosz természetvizsgáló addig csalogatta a légköri villanyosságot papiros sárkányával,míg végre egy szép napon a villámot magát is agyoncsapta); a fáradhatlan kitartásnak és lángelmének sikerre kellett vezetnie. A szerencsés véletlen egy Galvani nevű bolognai tudóst már 1789-ben azon tapasztalatra vezetett, hogy ha egy frissen ölt békadombnak izmaira réz-, idegeire pedig vas huzalokat teszünk és a két huzalt érintkezésbe hozzuk, a békadomb vonaglani kezd és rángásokat teszen. Az éleseszű természettudós mindjárt belátta, minő tüneménnyel van köze s miután az illető különnemű érczekkel kisérleteket tett, gyanitásai meggyőződéssé váltak. Galvani nyomán Volta Sándor lépett föl, kinek horgany (czink) s réz-lapokból és azok közé tett nedves posztóból olly oszlopot sikerült összetennie, melly folytonos és egyenletes (ugyszólva lappangó) villanyoságot fejt ki s melly róla Volta- oszlopának neveztetik. Az ide mellékelt kép épen illy Volta-oszlopot ábrázol, hol a h betűvel jegyzettek a horganylapokat, az r betűvel jegyzettek a rézlapokat és az re-nel jelöltek a tudományos nyelven nedves vezetőnek nevezett és közönségesen sós vízbe mártott posztódarabokat jelentik. Az egész összeállításban semmi mesterség nincs, csak arra kell ügyelni, hogy ha legalul horgany lap esett, ugy legfölül az oszlop réz lappal fejeztessék be, mint az ábránkon is látható. Ha már most a két véglap egy érczhuzallal a b köttetik össze, e huzalon folytonos villanyfolyam áll elő, melly jó távolra elvezethető; a vizet eleny és köpeny elemeire bontja; szóval mind azon tulajdonságokkal bir, mellyekkel a testek dörzsölése által létre hozható villanyosság. És ime létre jött az a csendes, elvezethető és nem szakadozott villanyfolyam, melly a távirdáknak jelzésre olly okvetlenül szükséges. Volta találmánya megmérhetően tért nyitott a kísérletekhez s csakhamar ismerve lő. Hogy valahányszor a nagyszerű alaptörvény , két különböző természetü test egymással érintkezik, mindannyiszor kisebb vagy nagyobb mennyiségű és erélyű villanyosság jön létre. Legerősebb villanyosságunknak találtattak azonban a horgany és réz, s horgany és ereny (platina) vagy ezüst, kivált ha a vizes posztó helyett vizzel hígított kénsavba állíttatnak. Ugy de a kénsav ez érczeket igen gyorsan emésztette, azért az utóbbi időkben a réz, ezüst vagy ereny helyett erre mesterségesen elkészített szén lapokat vagy üres hengereket használnak, mellyek a mellett hogy kevesebbe kerülnek a savak által sem emésztetnek annyira s szintén nagy erélyű villanyfolyamot fejtenek ki. *