Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-16 / 11. szám - A távirdákról. Szathmáry K. (3 kép) 90. oldal / Tudományos
90 St. Bernát-hegy. A St. Bernát-hegy egyike azon havasok legmagasbjainak,mellyek egetverő bástyaként választják el Sweiczot Olaszországtól. E magas hegyeken át csak néhány keskeny ösvény tartja fenn a közlekedést e két ország között. Ez ösvények egyike a St. Bernát-hegyen húzódik át szédítő mélységek felett, és beláthatlan magasságú hószakadékok alatt, mellyek az örökös szélvihar miatt minden pillanatban leomlással fenyegetnek. Hány utazó lelte már halálát ez ösvényen. De a jószivü emberek könyörületének kiterjedt idő is figyelmie. A sz. bernáti ut mellett kolostor emelkedett, mellynek szerzetesei az életveszélyben forgó utasok megmentését tűzék ki feladatuknak. E terhes feladatban nagy segitséget szolgáltatnak a kolostor különös nagyfaju szelindekei, mellyek bekóborolják a havasokat, utakat, nyakukon égettborral töltött hordócskát hordva, hogy abból az elgyengült utazó szíverősítőt nyerjen. E szelindekek éles szaglásuknál fogva csakhamar rátalálnak a hidegség, vihar, vagy a hótömeg által leterített, betemetett szerencsétlenekre, azokat felássák, melengetik, ugatnak, vagy ha ugatásuk be nem hallik, az egyik beszalad mintegy hirt adni a szerzeteseknek, kik azonnal kiindulnak a megmentésre ásóval és erősitő szerekkel megrakott kosarakkal. Ha pedig a segély késik, e szelindekek magok is megkisértik a tetemet a kolostorba vonszolni, mi gyakran sikerül is, mint ezt mult számukban közlött képünk is mutatja, mellyen a szelindek egy megfagyott gyereket czipel hátán. E szelindekek közt vannak olly nevezetesek, mellyek nevei sokkal érdemesebbek, hogy följegyezze a történet, mint némelly vérengző katonáét. Egy Barcy nevűt említnek, melly többet mentett meg negyven emberéletnél. E kolostor szerzetesei annál nagyobb elismerést érdemelnek, miután magukat csupán koldulásból tartják fenn. A távirdák (telegraphok) és azok fejlődésének rövid története. (Vége.) És most figyelmet kérek. A mi kis, sokban elmaradott hazánk e tekintetben szintén életre való és szép eredményű működéseket mutat föl. Pesti kir. egyetemi tanár és jeles természettudósunk Jedlik Ányos István után talált telepeinél a Bunsenféle agyag czellák helyett Schönbein által föltalált villanyos papirból készült tokocskákat alkalmaz, mellyek a nedves vezetők könnyebb közlekedhetése által amazok hatását három — sőt négyszeresen is fölülmúlják. Ő szintén hígitott kénsavat használ egyik vezetőül, de a salétromsav helyett a sokkal kevesebbe kerülő chili salétrom kénsavbani oldatát használja, és az alkalmazott szén lemezeket szintén saját találmánya szerint alkalmazza. Igy kiállitott villany telepe — bár a száz elemből állótt útközben összetörték — Párisban közfigyelmet ébresztettek s különösen erélyükre nézve a Bunsen-félék fölött fölénynyel biroknak nyilváníttatván, másodrendű éremmel jutalmaztattak *). E fáradhatlan természettudósunk jelenleg is a villanyfolyamok szabályzóinak — regulator—javításával foglalkozik. De térjünk tárgyunkra vissza. Említettük volt, hogy már a dörzsölés által előállított villanyosságot is akarták távirászatra használni. 1774-ben Lesage huszonnégy villanyvezető huzalt alkalmazott, mellyek mindenike egy-egy betűt jelentvén, a vezetett villanyosságnak a huzalok végére aggatott bodzabél golyókat kellett mozgásba hoznia. S így történt a távírás. Voltak, kik az átugratott szikrák számával és az ugratások közeivel akarták a betűket kifejezni, míg végre közbevágott Galvani feljebb említett találmánya. De még ez sem vezetett egyenesen czélhoz. Sömmering 1808 b. 35 huzalt vizzel tölt pohárkákba vezetett s a villanyosság vegybontása által fölbontott és fölszálló hólyagocskákkal kisértett megjelzeni. Borselmann de Heer 1839-ben az emberi kezek tiz ujjaihoz alkalmazott billentyűkre vezeté a galvánfolyamot s a tapintó érzék által jelzett. Különös gátul a huzalok nagy száma szolgált, mert minden jelre külön két huzal volt szükséges; egyik, melly a galvánfolyamot el-, másik, melly visszavezesse. És hogy ez roppant költségbe került, bárki elgondolhatja. Még akkor nem tudták, hogy ez áldott anyaföld, melly életet és nyugtot ád, itt is fötényező lehet. Csak 1838-ban Steinheil által lön fölfedezve, hogy a galvánfolyamot a föld is csak úgy elvezeti, mint bármi más test. És ez adott határozott lendületet a villanydelej távirászatnak. Mert már 1820-ba kopenhágai tanár Oersted által tudva volt, hogy a reá vezetett villanyfolyam a delejtet elhajlitja s még előbb, hogy a lágy vasat delejjé teszi. Gausz és Wéber 1833-ban már csak két huzalu ütegeket állítottak és Steinheil első példáját adta a távnyomdának, melly máig is a legtöbb helyen divatozik. Az első hosszabb távirdavonal Weatstone és Cooke által állitatott föl, az Edinburg és Glasgow közötti vaspálya mellett 1837-ben. Ez a delejtőnek erős villanyfolyam általi elhajlásán alapult, melly ezen elhajlás közben oda alkalmazott csengelyüket hangoztatott s e hangokból készült a távírda abc-je. De ide igen erős villanyfolyam kellett s ennek előállitása sokba került; azért örömestebb hajlottak a villanyfolyam másik tulajdonán alapulóhoz, hol t. i. csak lágy vas patkók delejesitésére volt szükség. A delej forgó mozgására alkalmazott távirdák hősei az angol Baine s a német Siemers és Halske; ez utóbbiak találmánya alkalmaztatik a német távirdáknál mai napig. De legdivatosabbá lett Morse távirdája, mellyben a reá vezetett villanyfolyam által delejessé vált vas egy közelébe helyezett rudacskát s ez viszont egy irónt hoz mozgásba, melly az elébe vonuló papíron maradandó nyomot hagy, ugy hogy utoljára a papirszelet teli van gyorsirati jegyekkel, csak le kell olvasni. Ha a villanyfolyam pillanatnyi, egy (.) hoz hasonlót, ha hosszasb (—) szerűt karczol. És ezek csoportosításából (combinatio) áll a távírda abc-je. Miután már ennyi kényelemre vergődtek a természettudósok, azt is jónak látták, hogy a távirdai hivatalnok figyelme fölkeltésére ébresztőket (Wecker) alkalmazzanak, mit szintén igen ügyesen létesítettek. S mivel e készület, a mellett hogy igen egyszerű, teljes távírásra is alkalmazható, jónak láttam ide mellékletül — ha gyarló módon is-lerajzolni. A felső kép az egyik állomásom ábrázolja a harangkészületet , lágy vaspatkókkal, s ezek száraira tekergetett DDDD huzalokkal, mellyek, hogy egymástól a villanyfolyamot el ne vegyék, selyemmel vannak bevonva. V és V két vaslap (horgony) a patkók végei előtt könnyen mozogható sarkokon és csekély távolságra, ugy hogy mihelyt a P P patkók megdelejesednek, rögtön magokhoz birják vonni , a mikor a vaslapokhoz forrasztották kalapácsok a A és H harangokat — © a szerint, a mint egyik vagy másik patkó megkeresztezett, megütik. A h szegen átvezetett huzal R földbe ásott rézdarabon végződik, melly a villanyosság visszavezetésére szolgál. Az alsó kép a B állomásom tápkészületet (Tastapparat) ábrázolja és csupán arra szolgál, hogy a T-ben kifejtett villanyfolyamot, hol az egyik, hol a másik patkóhoz vezesse. Az a patkóforma rajta rézből van és két Ü Ü csont billentyűvel van ellátva, mellyek azonban az alat t) A nagyszerű telep visszahozási és tökéletesítési költségeit hazai Moecenások helyett egy franczia báró vállalta el. Sz. K. Villanytelep ugyancsak B. állomáson. tok levő a és C szegeket