Vasárnapi Ujság – 1857
1857-05-31 / 22. szám - Halottaink körül. Dr. Soltész J. 194. oldal / Természeti tudományok - A bányavárosok hódol-jelvénye 194. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
194 Buda város által emelt 14 lábnyi magas két obeliszket a lánczhid és alagút közti téren, továbbá a Dunagőzhajótársaság hódolatát jelképező s a társaság irányát ügyesen jellemző emlékmüvet a várba vezető uj ut fökanyarulatánál s végre az e czélre épített ideiglenes vizivárosu kaput, mellyen által történt a legmagasb bevonulás ős Buda várába. Részletesb leirásra nézve ajánljuk lapunk évi 19 ik számát. Halottaink körül. Szegény és gazdag, tudatlan és tudós, ur és jobbágy, mindnyájan átlépjük a halál küszöbét. Borzadással tölti el ennek gondolata keblünket, megrázkódtatja egész valónkat, bár a hit, miszerint földi viszontagságos létünket örök boldogsággal cseréljük fel, itt is mint mindenben, megnyugvást parancsol. A halál nem egyforma minden alakában. Könnyű és fájdalmatlan az az élet első korszakában, hol a magasabb öntudat még csirájában rejlik, szelid a huzamos életpálya végén, midőn az erők már egymás után elenyésztek, s a tagok sorban felmondták a szolgálatot. Néha a halál az égnek legnagyobb adományaként tekintendő, s a szerencsétlen előtt, kit balsorsa állandóul üldözött, várva várt vendég. Nehéz ellenben midőn a párkák ollója egy reményteljes élet fonalát metszi el, melly körében áldáshozólag működött, s midőn a beteg eszméletének megtartása mellett a legnagyobb fájdalmaktól kínoztatik, vagy hozzátartozóinak jövendője iránt esik kétségbe. Azonban, bár miképen történjék is a halál, kötelességében áll az élőknek azt csendessé tenni, s boldog kimúlást eszközölni. E végre mi következő szabályok megtartását látnók ajánlatosnak. 1. A szoba, hol a haldokló fekszik, csendes, sötétes legyen, kellő mérséklettel birjon. Az ablakokra függönyöket kell akasztani, s a léget szellőztetés által megújítani. 2. Testet és lelket tökéletes nyugalomban kell részesiteni. Ágya mindenek fölött kényelmes legyen, hogy az testét ne nyomja, ne rongálja; szomorú képet ne mutassunk előtte, szenvedélyeit ne korbácsoljuk fel, sőt inkább figyelmét kellemes és érdekes tárgyakkal foglaljuk el, minők p. o. kedvenczeinek emlegetése, rangos személyek részvétének kinyilatkoztatása stb. 3.Kellő helyzetet adjunk a haldoklónak. A beteg,mig ereje engedi, legbiztosabban ki tudja magának a kellő testtartást választani, de ha már elhagyta ereje, nekünk kell ezen gondoskodást átvennünk. A haldoklóra nézve legkérelmesebb helyzet hanyatt vagy jobb oldalon fekünni, mivel a légzés ezen esetekben legszabadabb. Vannak azonban nyavalyák, mellyek egészen máshelyzetet igényelnek. Igy péld. a mellvízkórok baja enyhül, ha ők félig ülőhelyzetbe tétetnek, az alhas bántalmainál a hason, más mellbetegségeknél ellenben a bal oldalon fekvés ajánlatos. 4. Semmi ollyast nem szabad a haldokló körül elkövetni, mi a halált siettethetné. Ide soroljuk azon helytelen szokást, miszerint a haldoklók feje alól a párnák ki szoktak rántatni, azon czélból, hogy a kimúlás könnyíttessék. De ha meggondoljuk, hogy a legtöbb haldoklónál fej és mell van leginkább bántalmazva, jelesül vérpangások vagy torlódások által, ha tudjuk azt, hogy a beteg mintegy ösztönszerűleg keres fejének és derekának magasabb helyzetet, magunktól is beláthatjuk, hogy ezen eljárással csak a beteg veszedelme lehet összekötve. 5. A haldoklónál minden kiválasztás megszűnvén, a szájrészek is kiszáradnak, ahonnan csaknem minden haldokló ered az ital után. Szenvedéseinek enyhítésére azért gyakran meg kell őt vízzel kínálni, s ha nyelni nem tudna, legalább ajkait és nyelvét megnedvesíteni. (3. Ha a beteg kiadta végső leheletét, környezetén halálcsend uralkodjék, a lármának, zokogásnak, jajveszékelésnek, ráborulásnak, sat., el kell maradni. Minden érzékek közt legkésőbb hal el a hallás, s gyakran a haldokló még eszmélettel bír, anélkül, hogy azt sejtenők. — A kimúlás után a halott 10— 12 óráig maradjon fekhelyén, rendesen betakarva, s biztos személy által őriztetve, mi annál szükségesebb, mert a tapasztalat tanítja, miképen van álhalál, melly külseleinél fogva az igazival fölcseréltethetik. Álljon itt ennek bizonyságául a következő esemény. 1825-ben Harlemben Hollandiában megbetegült egy 19 éves hajadon, s 4 nap múlva meghalt. Koporsóba tették, de a temetést elhalasztották, mert a távol lakó anya még egyszer akará látni gyermekét. Csak 6 nap múlva érkezett meg, s rokonai kíséretében azonnal kedves halottjához sietett. A halottházba megérkezve az arcz színét a halálsárgulattól egyre mind különbözőnek találták. Orvos hivatott, ki a hullát azonnal meleg fürdőbe tétette, s egyéb alkalmas szereket is használván, 5 óra múlva fáradozásával tökéletes eredményt vívott ki, s a leány az életnek visszaadatott. Az eleven eltemettetés kikerülésére két mód van divatban, t. i. a halottkémlés és a halottházak felállítása. A halottkémlésnél az arra kirendelt orvos köteles minden hullát a valódi és álhalál jeleire nézve megvizsgálni, s átalában arról gondoskodni, hogy a halál csalhatlan jeleinek bekövetkezte nélkül semmiféle halott el ne temettessék. Az illyen szabályos és orvosok által vezetett lelkiismeretes halottkémlésnek haszna félreismerhetlen, mert amennyiben a halottnak, ezen eljárás megtörténtéig, rendes ágyában kell maradni, minden embertelen bánásmód kikerültetik, a halálnak netaláni erőszakos neme fölfedeztetik, sőt más bűntények is világosságra jöhetnek. De meg kell itt jegyeznünk, hogy a halottkémlő a halálnak biztos jeleire figyelettel legyen, mert a jelek nagyon csalékonyak, s csak a rothadás bekövetkezte döntő. Ezen változás 72 óránál hamarább csak igen ritkán következik be, s épen azért a legtöbb művelt államban törvényesen meg van állapítva, hogy ezen idő előtt a halottat nem szabad eltemetni. Nálunk 48 órára van ez szabva, de igen sokszor ezen idő sem váratik be. A halottkémlésnek minden hiányait elenyésztetik a kellően szervezett halottházak, hol a halottak a bekövetkezett rothadásig tartatnak és őriztetnek. A nemesszívű Hufeland ebben is utat tört, 1791-ben Weimarban az ő tanácsára állíttatván fel a legelső halottház. Kevés helység követte azóta e példát, valószínűleg az illyen épületek felállításával együttjáró tetemes költekezés miatt, holott közerővel ezt is, mint sok más jótékony czélok kivitelét el lehetne érni. A halottházaknak következő szerkezettel kell bírni: 1. a népszámmal arányban álljanak; 2. a halottkamarák az őr szobájából áttekintethessenek, s télben füttessenek, és szelepek által a lég bennök njittassék; 3. a hullák hosszú és széles kosarakban szalmára helyeztetnek, s kéz és lábujjaik gyűrűkkel vagy gyüszűkkel láttatnak el, mellyek a hozzájok erősített zsinórnál fogva csengettyűkkel vannak összeköttetésben. Szájok elé is olly készület alkalmaztatik, melly a legkisebb légzésre mozgásba hozathassék; 4. az őröknek kötelességében áll a halottakat meglátogatni, és pedig annál gyakrabban, minél tovább kimarad a rothadás; 5 az életnek legkisebb jeleire megkezdetnek az élesztési kisérletek, mellyek eszközei az őrszobában mindig készen állnak; 6. a temetés csak a rothadás teljes bekövetkeztével történik. Egyébiránt a halottházat a helységtől távol helyen kell felállitani, s annak használását kinek kinek szabad akaratára bízni. Látható ebből, hogy a halottházak képeznek legbiztosabb menhelyet az eleven eltemettetés ellen, de még azért is szükségesek, hogy a halottnak kellő ideigi eltartására a nép nagyobb részénél nincsen hely, s hogy annak háznak tartása, főleg ragályos nyavalyák idején az egészségesekre nézve nagy veszéllyel van összekötve. De ha más oldalról tudjuk, hogy a halottőrök évekig működhetnek, anélkül hogy csak egy illynemű szerencsétlenség előfordulna is, nem csoda, ha ezen intézetnek elfogadása eddigelé nem lett átalánossá, mire különben sokat tett az is, hogy az ember hozzátartozói iránt, kiket életükben szeretett, beteg korukban részvéttel ápolt, halálukban sem szűnik meg kegyelettel viseltetni, s nem bízza őket idegen gondviselésre. Ezeket összevéve, mi azt hisszük, hogy az orvosok által kellően vezetett halottkémlés elegendő biztosítékot nyújt az eleven eltemettetés ellen. Egyébiránt az is igaz, miképen ennek tehetségét az újabb időben némellyek kelleténél gyakrabban látták előfordulni képzeletekben, de ha milliók közt csak egyszer is mutatkozott volna ezen borzasztó esemény, már magában elegendő volna arra, hogy a hatóságok figyelmét komolyan igénybe vegye. Dr. Soltész János. T A A bányavárosok hódolati jelvénye. RH A Z. Felső-Bánya (Szatmár), május 12. Csaknem minden város, helység és vidék, melly nem esett a legmagasb császári körútba,képviseletileg résztvenni óhajt az átalános nemzeti örömben; minden hit alattvaló egy-egy hála-tisztelet, hódoló üdvözlet s emlékkoszorút nyujtand át az óhajtva várt Császári Párnak. A ,,B. H." szathmári levelében érintve volt, miszerint a bányavárosok felséges Császárnénknak mély tiszteletük jeleül, hódoló emlékül, bányáink termékeinek egy gyűjteményével készülnek kedveskedni, minek egyik főértéke a művészeti összeállitás leend, melly — kicsinyített mérvben — az aknák értékes üregeinek természethű alakját tüntetendi elő. E becses emlék-gyűjtemény összeszerkesztésével, mintakép adásával és elkészítésével Richter Gusztáv, cs. k. bányászati gépész, Szakmáry Sámuel, cs. k. bányatanácsos és bányaügyi főfelügyelő úrtól bízatott meg. A jeles és ügyes gépész mesterségének igazán művészi remek mintaképét adó, aranyezüst-termékekből, bányavirágokból s regeczekből híven összeszerkesztő, mint ezt az itt küldött leírás különféle műhelyeivel, czélszerű eszközeivel eléggé mutatja. Reméljük, kedvesen fogadandja felséges Császárnénk e becses bányaterméki, egyszersmind művészi gyűjteményt! Szívélyesen veendi a t. olvasó-közönség, ha,bár csak leírásban láthatja a természet eme ritkaságát, jelesül egy királynői Fejedelem-asszonynak nyújtott hódolati emlékképet! A műhelyek és gépelyek betűrendben nevezvék el, ugy hogy a műértő egyszerre átláthatja, hogy hol s mivel foglalkoznak : a) Járgány (Goppel), mellyben ló- és vizerővel működnek. b) Aknaszin, a bányatermeléket kiszállítandó bödönt és aknát födözi. c) Kolomp (Klopfe), a munkásokat összehivó és szétoszlató eszköz. d) Vaspálya (Eisenbahn), a bányatermelék kiszállítására. e) Zuhtér (Sturzplatz), hol a termelék leöntetik. f) Bödön (Tonne), mellyben a termelék vonatik ki. gh) Akna (Schacht), bánya-üreg. 0 Lejárás (Befahrung), hol a bányászok járnak le s föl. h) Telér-mivelés (Gangbau), a bánya-alap terén. f) Bélne (Lauf), honnan a kincset kiásták, vagy ássák. m) Altárna (Erbstollen), a bányába bevezető száj vagy főtorkolat. n) Gorcz (Halde), bánya-orom, terméksalak halmaza. o) Naptárna (Tagstollen), bányaszáj, melly ki s bevezet. p) Kohó (Schmelzhütte), olvasztó-műhely.