Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-05 / 27. szám - Jászó (képpel) 257. oldal / Hazai tájleirások - Talált régiségek Felső-Dobszán 257. oldal / Történeti czikkek
yek a fentebb nevezett helység határában a Bárczay József ur várdomb nevezetü tanyáján a gazdatiszt által találtattak. A gazdatiszt ugyanis télen által burgonyának használt gödröket húzatván be, egy 8—10 iczés cserépfedővel ellátott cserépfazékban talált egy régi csákányt, mellynek hasonmása a V. U. tavalyi egyik számában közölve volt, egy különös formájú harcz-baltát, sokféle alakú tűket, karikákat, boglárokat, ökölnyi nagyságú sárga massiv érczet, szalmaszál vastagságú drótokat, stb. mellyeket főnökének átadván, ugy hiszem, azóta rendeltetésök helyére, a muzeumba elküldettek. — Szinte F.-Dobszától lefelé a Hernád partján mintegy másfél órányira esik alsó, vagy Kis-Dobsza, hol a mult őszszel egy helybeli pásztor ember, a faluhoz közel eső szakadékos legelőn tüzet rakván, a mellett ebédjét elköltötte, hanem a tüzet ki nem oltva ott hagyta. Épen azon a helyen kőszén-réteg levén, a kőszén meggyuladt és még mai napig is ég a földalatt, mellyet elárul a földszakadékokon és nyilásokon kijövő füst, ugy hiszem, megérdemelné, ha szaktudósaink e nagy kincset megvizsgálnák, és a hely birtokosok nagy kárára füstbe menni nem engednék. Szilágyi F. TARHAZ. Kakas Márton a műtárlatban. „Gyerekek! ma egy tál pókot ettem meg!" ezzel a bevezetéssel szokta megijeszteni az egyszeri falusi tanító fiatal scytháit, illyen elmés trópusban adva tudtokra,hogy ma nagyon mérges. Kritikusoknak ez igen jó mottó lesz. Miért mérges a kritikus?Mert az„neki illik rettenetes."Vagy talán épen azért mérges, mert kritizál? De hát minek kritizál? Keserű kenyér, ne kivánja senki magának. Itt volnánk tehát ismét a műtárlatban. Kedves gondolat ez a havonkint megújuló képcsarnok : az ember minden hónapban talál benne valami igen szépet, amiben gyönyörködhetik, és valami igen furcsát, amit kigúnyolhat, és ez is nagy könnyebbülés. Itt van mindjárt az első teremben sub Nro. 18 egy szép zöld repczevetés, egyenes barázdáit bizonyosan töltögető géppel kapálták, épen ott jár közötte valaki egy csónakforma masinában, hanem a lajstrom azt mondja róla, hogy ez tengeri vizzé válik az ember repcze ideálja : nem illyen az a tengervizszin, amit a harmadik szobában találunk festve, az olly természetes, hogy az ember a nedves loccsanását érzi a hullámnak. Kárpótlást nyújt a mellette levő 19 számú nagyszerű kép, Sebaldus sírhelye Mayertől. Hiszen maga a tárgy is nagyszerű és fenkölt, a kivitel is remek, de azon felül tudott annak a színezetébe a művész valami olly magasztos ihletet adni, ami a nézőt megragadja, a kritikust lefegyverzi; nemcsak fény és árny van abban, hanem harmónia. Igaz, hogy az ára is 1000 forint, de megéri. A 16. számú Magyar lóvásár czímet visel, Van der Vennétől. A lovak elég szépek, a magyar emberek is elég magyarok, hanem az a leány, aki ott egy rúdon ül, nem tudom, hogy miféle nemzet lehet. Nálunk ugyan ki ne menne illyen furcsa öltözetben a lóvásárra, mert reszkírozná, hogy a ponyvásbódéba beviszik pénzért mutogatni. Két igen kicsiny kép vonja magára ezentúl a figyelmet 10 és 11. szám alatt, mikben a gyönyörű színezet és festészeti modor meglepő. Hasonlatosak azokhoz a tájképekhez, miket egy domború tükörből nézünk, s miknek finom részletei, mint tudjuk olly kedves hatással vannak. A 12. kép egy jelenet a zárdában hosszú asztalaival és filkó barátjaival együtt nem sok emlékezetre valót nyújt. A 7. számu tájkép Piepenhagentől nem hiába Salzkammergut, de még a fák is sószinüek benne, az egész levegő mind sóval látszik saturálva lenni. A 8. számú tájkép Perzeltől, emlékeztet ifjúkoromra, amikor én is magamtól akartam feltalálni az olajfestés módját s nem tudtam, hogy millyen rosz hatást csinál az, ha megszáradt színekre újra vonalozásokat teszünk nedves festékkel. Ujházy 4. számú tájképe költői képzeletet tanusít, de a kivitelre nézve nagyon sokat kell neki még elhagyni rosz szokásaiból, arra, hogy a fák lombjai ugyanazon világításban a világos sárgazöldből a rézzöldbe miért mennek által, semmi magyarázatot sem találunk; az ecset szőrei mindenütt elszálkázták a lombokat, túlmenve a leveleken, az a 3. számú tájkép Kozkoektul tán azért is van fölé akasztva, hogy láthassa a művész, millyennek kell az igazi tájképnek lenni. Millyen szabadon áll itt a legsűrűbb erdőben minden egyes fa, hogy meglátszik az erdő, mélyedés árnyalata, minden egyes vérben élet van, s az egész egy ellesett valóság, mellyhez semmi sincs hazudva. Hanem Stademannak csúnya sáros fogalmai lehetnek a holdvilágról, ha azt hiszi, hogy egy festmény, ami iszappal van egy szinűre mázolva, elnevezhető holdvilági tájnak. Különben még az is kérdés,hogy nincs-e az a kép felfordítva a falra akasztva, az ég alul, a víz felül? Én bizony nem tudtam tisztára kivenni. Talán úgy szebb lenne. A 23. kép Eberlétől hazatérő szénakocsi, elég szép festmény, csak azt nem értem, hogy miért nevezik Münchenben a búzakévéket szénának? 22. őszi tájkép Marak Gyulától. De jó volna az az eső a mi ott az egész eget elfedi, — a Svábhegyre. — (Vége a jövő számban.) Irodalom és művészet. — Megjelent a Hajnik Károly által szerkesztett „Vasárnapi könyvtár" folyó évi 5., ti., 7. kötete. Tartalmát teszi : „András a szolgalegény" czimű népies regény,melly a leghíresebb német népirónak egyik legjobb műve után van magyarra átdolgozva Boross Mihály által. Reméljük, hogy ez ép olly kellemes és tanulságos olvasmány lesz, mint volt annak idejében „Boldogháza." — Előfizetési felhívás. Barátim és ügyrokonim által hozzám intézett felszólítások által buzdítva, elhatároztam magamat, a sajtó terén az utóbbi öt évben megjelent. „Publicistikai dolgozataim" azon részét, melly akár a nemzeti közügy, akár korunk történelme tekintetéből még továbbá is az eszmék eligazodására s a teendők megismertetésére szolgálhat, — kiszemelve és alkalmi öltönyétől elválasztva összegyűjteni, s igy a veszendő hirlapok sorsától megmentve egy külön kötetben kiadni. — A munka terjedelme körülbelül 25 nagy nyolczadivre megy, s annak díszes kiadását Müller Gyula könyvkereskedő ur vállalta magára. — Journalistikai munkásságom közben a hazafiúi közrészvétnek s honszerte szétágazott szellemi rokonságnak olly szép és biztató jeleit vettem, miszerint e gyűjteményt, melly az említett könyvkereskedésben f. é. september végéig okvetlenül megjelenik, — a nemzet illető osztályai részéről hathatós pártfogás reményében bocsátom közre.—A munka előfizetési ára 2 fr. p. p. leend, s nincs szándékom a példányokat nagyobb számban nyomatni, mint a mennyi a tisztelt közönség által előfizetés utján biztosittatik. Vidéki előfizetők kéretnek a pénzeket Müller Gyula úrhoz bérmentve beküldeni. — Pest, junius 25. 1857. — Török János, a magyar akadémia tagja. Török János neve sokkal ismeretesebb a magyar publicistai téren,, semhogy fentebbi előfizetési felhívása bővebb ajánlatunkra szorulna. A közelebb lefolyt években először mint a Pesti Napló, utóbb mint az általa alapított , a legújabb időkig folytatott Magyar Sajtó szerkesztője naponként találkozott az olvasóközönség T. J. czikkeivel, mellyek közéletünk különféle viszonyait fejtegetve mind belérték, mind stylistikai erő s gyakorlottság tekintetében nagy mértékben valának képesek a figyelmet ébren tartani. Csak örvendenünk lehet tehát, hogy T. J. most, midőn a lelkes testet megviselő lapszerkesztés fáradalmait egy időre kipihenni szánván el magát, elszórva megjelent czikkeit, megszabadítva a napi érdekre vonatkozó részleteiktől, maradandó becsű, tanulságos könyv alakjában nyújtja az olvasóközönségnek. Nem szükség ajánlanunk, de politikai irodalmunk mai meddőségében mégis figyelmeztetünk reá mindenkit. B. Kemény Zsigmond, Veress Józsefnek, a „Költő" továbbá a „Sír és koporsó" ismert írójának dalai és beszélyeire előfizetési felhívást intézett a közönséghez. A mű sept. 15-én fog megjelenni. Előfizetési ár 1 pft., melly augusztus elejéig Pestre Pfeifer Ferdinand könyvkereskedésébe intézendő. ” A győri újság szerint „szaporodnak a magyar lapok, mint a gomba. Vájjon az olvasó közönség is szaporodott-e, vagy csupán uralkodó divattá vált a lapszerkesztés iróink és kiadóink között? az idő fogja megmutatni. Mi az elsőt szeretjük hinni. + Létezik Angolországban egy pénztár a beteg s elaggott írók felsegélésére, mellyet az aristocratia nagy pártolásban részesít, legújabban pedig a királyné 105 font sterlinggel (1050 pft.) segített. Nálunk az írókról az Isten gondoskodik, — legjobb kezekben vannak. — Megjelent továbbá : „Nő-szív élete." Eredeti beszélyek irta Váradíj Lujza I. kötet. Ajánlva van a könyv Batthyányi Emma grófhölgynek. Tartalma több, különösen a nővilág figyelmét lekötő beszély, mellyek czimei : Szív küzdelmei; — Egy férfi, ki nem hiu; — A titkos látogató; — Űrnek; — A munkaszerző tulajdona. — Veszprémben, Krausz Hermannál megjelent : „Egyenletek feltétek-és eredményekkel ellátva, Zámbó János kegyesrendi tag által. A mathematika tanítói s tanulói jó hasznát vehetik e 32 lapnyi könyvecskének, mellynek ára csak 12 pkr. — Felhívás: Alulirott, e lap révén kívánta figyelmeztetni a naptár-szerkesztő és kiadó urakat, hogy az olvasásra édesgetés és népirodalom élénkítése tekintetéből, a két nembeli fiatalság kedvéért jövő évre újítanák fel a 16 d. rétben nyomott korábbi tükrös, aranyszélű, kis naptárokat (almanachokat). Idejökben ezek igen kedvesen fogadtattak, a serdülő ifjúságnak újévi ajándékul használtattak, és zsebbeli naptárul is szolgáltak. Ügyes tapintatú szerkesztő által, könnyű versekből, rövid szépirodalmi czikkekből (a sok tért foglaló vásárok kihagyásával) összeállítva, és csinos díszkiadásban (mignon), talán tokkal is ellátva, jelenben bizonyosan még kapósabbak lennének; — kedvesek pedig minden esetre. — Edei Illés Pál. + A Bécsben tanuló magyar technicusok aláirás utján Vajda Péter költő mellszobrát tészből (gypsz) több példányban készitteték el, mellyekből a többek közt a pesti és kolozsvári nemzeti muzeumoknak, a magyar tudós társaságnak, a szarvasi gymnasiumnak, hol a költő tanár volt, és a költő özvegyének küldtek egyet.Igaz az, mihelyt szép hazánk határain túl kell laknunk, azonnal jobban érezzük, hogy magyarok vagyunk. A bécsi magy. technicusoknak, meg vagyunk győződve, e nemben nem ez lesz utolsó tettük, valamint azt is reméljük, hogy a haza határain belől is fognak találni követőkre. S Gróf Fáy István, mint már minap írtuk, meginditá a régi mesterek műveinek közlését. Régi magyar zenegyöngyeiből mi is leirunk egy példányt. Ezen első füzetet többek közt Lavotta lassú magyar indulója teszi nevezetessé, egy eddig ismeretlen műve s Csermák Ipargazdászat. A minden oldalról érkező tudósítások azt engedik következtetni, hogy az idei aratás átalában véve nemcsak kielégítő, hanem bő is lesz.'