Vasárnapi Ujság – 1857
1857-07-12 / 28. szám - Az istenhegyi székely leány. Jókai Mór 266. oldal / Elbeszélések - Vida József, Ifuság 266. oldal / Költemények - Vida József, Öregség 266. oldal / Költemények - Vida József, Ritka önmegtagadás 266. oldal / Költemények
és a kerületi pénztár segedelmével teljesedett, armidőn 1837-ben egy rendes, kizárólag a magyar irodalom s nyelv érdekeit képviselő tanszéket állithatott, rendes magyar tanárral. Nagy- kerületét több év során mint látogató püspök beutazván, a 300-at túlhaladó egyház alá közt nincs egy, mellyben Szeberényi Jánosról ne emlékeznének. EjPíM ö munkás életének aranykora volt. Emmikm V Csodálkozásra ragadá e körútjain kísérőit azon tapasztalás, hogy az egyes egyházak viszonyait, érdekeit, árny- és fényoldalait, a legrövidebb idő alatt kipuhatolván,annyi remek beszéddel lépett föl, ahányat rögtönöznie kellett. — Ez időbe különösen 1838-ra — esik az ő hittudorrá kineveztetése a jenai egyetem által. Részint nyomtatott művei, részint a nevezett egyetem tanáraival s több tudós társaságokkal folytatott levelezése, jó hirben tartották fönn nevét a tudós német külföldön a legújabb időkig.—A hitjelöltek s a lelkészi pályára fölszentelendökét szigorral s mégis atyai kegyességgel 16 évig vizsgálván, 100 számmal vannak azok, a kik általa az Ur szőleje munkásainak fölavattattak. A mi írói munkásságát illeti, az ő kora viszonyainál fogva, s különösen, hogy magyarul irni későn tanult, a tudós német külföldi leginkább egyházi s literatúrai lapokkal állt tevékeny összeköttetésben. Püspöki hivatalát a klassikus latinon irt „Schola" czimű munkájával kezdé meg; — bevégzé, midőn a viharos 48 előtt a „Corpus maximé memorabilium synodorum in hungaria" czimű könyvét sajtó alá bocsátotta.Nem egyszer nyilatkozott ezen utóbbi mű készülte alkalmával : fiata tuilalom ez! Hivatalos köre terjedtségénél fogva, levelezése legterjedettebb vala, és napjai legnagyobb részét írással tölté. Az ő főpásztori hivatalos iratai, levelei, nem különben a gyűléseken tett jelentései maradandó becsüek ! — Ezek mellett ő maga folytonosan haladt, tanult, a legnagyobb érdekkel s ifjú lélekkel kisérte élte alkonyáig a bölcsészet, a theologia és a természeti tudományok ujabb fejlődéseit. 1857. márt. 11-dikére esett volna az ü lelkészi hivataloskodásának félszázados ünnepe Az ö kívánsága szerint a legnagyobb csendben, hálás selmeczi egyháza a legünnepélyesebben óhajtotta megülni. Ő engedett, nem minden bus sejtelem nélkül, hogy mást határoz az ég Az 1857-ik év első napján — s igy 78-ik éve első napján is — bár roszul érezve magát, érdekkel s hatástelten prédikált a 128. zsoltár nyomán „azon készletről, melly minden keresztyén családnak a beállott uj év útjára szükséges, hogy boldog lehessen :" délután ágyba kellett feküdnie. Fekvő betegsége első heteiben még több levelet irt, a midőn baja mindinkább növekedett, mindinkább keresztyéni odaadással rendezé dolgait, s hátramaradottak előkészité az általa sejdített végelválásra. Febr. 8. és 9-én legnagyobb fájdalmakat szenvedett. Este felé fájdalmai szűntek. A naptárt kérve, pápaszemeit föltéve, mondá : tehát holnap lesz az ominosus február 10-ke. Kérdéseire a körülállóknak, fáj-e valamije? ezeket mondá : „Nem mondhatnám, hogy valamim fájna, de belsőmben a küzdelem kimondhatlan: — ezt azonban elébb utóbb mindnyájának ki kell küzdenie!" — Elaludt s aludt néhány óráig csendesen, mig mindig halkabb lön lehellete. — Reggeli két órakor tiszta lelke uj életre virradott. *...""" Ifjuság. Az ifjúság sebes folyam, Melly virágos völgyben szalad Ha kiárad, elsodorja Az ott nyíló virászokat. Öregség. Az öregség nagy terebélyes fa, Mellyet ifjúkorunkban ültetünk. Ha gondosan ápolgatjuk, egykor Hűs árnyéka enyhet ad nekünk. Vida József. * 26 Ritka ftnmegtagadás. Péter uram a kocsmából késő éjjel megy haza, És útközben fel-feljajdul Káromkodva — mi baja '! És csekélység mindössze is : Földhöz ütötte a bor, És fejét a falba vágta, Maga sem tudja, hogy hol ? Jó kis leczke volt ez neki! Tudom, nem felejti el, De fel is tette, hogy többé A kocsmába nem megy el. Pedig a mit Péter uram Egyszer szentül megfogad. Azt ugyancsak meg is állja Híven, törik vagy szakad. ") Utólagosan kijelentjük, hogy a V. U. mult 27. számában közlött „Ilus leány" czimű költemény szerzője Kenczől .Janos Pesten. Szerk. Péter uram ref.hithetlen, Szilárd férfi, annyi áll, Uralkodik szenvedélyén, Mint valami kis király. Nem csoda hát , hogyha másnap , Kialudván mámorát, szilárdsága érzetében is érteni merít magát. . .wlPplwSffi Elhalad a kocsma előtt, Hol még tegnap is ivott; — Nota bene : más kocsmába járni sohasem szokott — És előtte nagy kevélyen Háromszor is elhalad . . . „Péter uram, jöjjön csak be!" De szavához hű marad. Végre hazafelé fordul Péter uram szárazan. Homlokán a diadalnak Fényes dicssugára van. „Terengette ! — töprenkedik S kupáján nagyot vakar — Megmutattam a világnak, Mit tud akar!" „De már érzem, hogy beviti T Torkomat a dicssugár: " Itt egy kocsma, betekintek, Nem a világ egy pohár! Illy megerőtetés után Megillet az áldomás." És amint szólt, úgy cselekvék.. Ritka önmegtagadás! Vida József: Az istenhegy! székely hősleány. Elbeszélés irta JÓKAI MÓR. (Folytatás.) Szép emlékezetben van bizony nálunk még mai napig van is a tatár ö kegyelme; ha valakit nagyon meg akarunk átkozni s reszeljük magát az ördögöt fárasztani vele, azt mondjuk „vigye el a tatár!" annyit jelent ez, mint mikor sógoraink azt mondják : „vigye el a kakukk." Náluk bizonyosan a kakukk tehetett ollyan nagy pusztításokat, mint nálunk a tatár. Egy egész esztendő mult már el, hogy a három orrú khan megjelent Aranyosszékben s még mindig nem ment ki belőle. Ott telelt, ott nyaralt, ahova letelepedett, onnan meg nem mozdult, s ugy körül fogta a várat, hogy onnan még a madár sem repülhetett ki. Az atyási várban pedig már az év multán fogyni kezdtek az élelmiszerek; akármi bölcsen összeszerzé is azokat Léna jó eleve, annyi szál felemészté most. A jó székelyek váltig mondák neki, hogy ereszsze ki őket a tatárokra, majd fele elesik ott a csatában a kenyérfogyasztó népnek, a másik felének aztán könnyebb lesz megélni a maradékból, de Lóna mást gondolt s nem hallgatott rájuk. Az egész év leteltében alig látta valaki néhány pillanatra Szendilét, mert hiszen Lónának volt mindig dolga. Harczban, őrködésben telt egyik nap a másik után, Lóna nem maradhatott el abból, s a szelid arezu Szendilének nagyon ritkán jött olly napja, amikor Adorjánnal búslakodni összeülhetett, megkérdezve tőle : ezt meg ezt a sebet mikor kapta? pedig hiszen ő is ott volt, ahol azt szerették. Egyszer azonban Léna maga is egy nyíllövést kapott bal vállába s amig az a seb be nem gyógyult, addig nem volt szabad Adorjánnak Szendilét látni, mert hiszen az által el lett volna árulva a titok. A szolgálat éve tehát lejárt; Adorján hiven teljesite minden jó szót, pedig het sokszor nehéz volt annak a vége s halálos volt eleje és vége. A mint tehát az év elmúlt, Adorján mondá Lónának, hogy ő híven szolgált, tehát várja maga részéről a jutalmát. — Jól van , monda neki Lóna : Szendile a tied lehet, hanem akkor én is kénytelen vagyok férjhez menni, mert szent fogadást tettem, hogy amint Szendilét elveszi valaki, én sem maradok hajadon. Minthogy pedig életemben kérem csak egy akadt, az az egy is Vasfejű Ribarcz , tehát láss hozzá, hogy add tudtára, miként hozzá megyek már, ha értem jó, de nagy násznépet hozzon magával, mert sok a vendég — itt a váron kívül. Ez az utolsó jó szám hozzád. Adorján azt felelte rá, hogy „meglesz" s nem szaporított több szót e miatt. Este felé meglátogatta őt Szendile , soha sem volt még olly kedves, ollyan szíves Adorjánhoz, mint ez órában, elmondta neki, hogy ők millyen boldogok fognak lenni, kivált ha Léna nénje is férjhez megy Ribarczhoz s a tatároktól is megszabadulnak. Adorján sokat tudott volna erre felelni; ugy is látszott, hogy a leány szeretné kivenni kedveséből : vajjon mit fundál az most magában ? nem dönti-e magát a Lénától kapott utasítás véghezvitelével valami oktalan nagy veszélybe ? de az ifjú arról mind nem beszélt neki semmit, csak szerelmes dolgokat mondott, csak örömöt rajzolt elé, de hogy mint jutnak e boldogsághoz, sem szólt neki. Mikor késő lett az éjszaka, akkor alunni küldé kedvesét Ador, és boldogságot arról egy szót