Vasárnapi Ujság – 1857
1857-09-06 / 36. szám - Régi képek. Vas Gereben. Az enyingi biró 370. oldal / Élet- s jellemrajzok - Szász Károly, két rozmarin 370. oldal / Költemények
irodalmi működése; művei is legtöbbnyire e levegőben lélekzenek, magasan kiemelkednek azonban a többi hasonlók közül az által, hogy átalános figyelmet ébresztettek, és nagyszerű hatást gyakoroltak. Egyike volt azon ritka íróknak, kik műveikkel behatottak a nemzet életébe és a nemzeti élet feléledésének olly hatalmas lendületet kölcsönöztek, hogy visszahanyatlania többé nem volt lehetséges. Műveit tehát nem lehet máskép, mint kettős —irodalmi és társalmi, nemzetéleti — szempontból tekinteni. És mindkettőre nézve kitünőleg megfeleltek koruk igényének. Azoknak az akkori formák közt is csinnal kezelt szép nyelve, egészséges gunyora s minden legkisebb részben tiszta, törzsökös magyarságot lehellő eredetisége az időben párját nem találja. Legelső kézre bocsátott műve a Falusi nótárius budai utazása © 1790 ben jelent meg, melly neki egyszerre nagy hirt és nagy olvasó közönséget szerzett; e műve az úgynevezett Peleskei nótárius, mellyet, ugy hiszszük, olvasóink is eléggé ismernek Egymás után jelentek meg ezután tőle : Falusi nótárius pokolba menetele, melly az előbbiéhez hasonló tetszésben részesült. A mostan folyó országgyűlésének leírása, megjelent 1791-ben Lipcsében és gúnyora (satyrája) által átalános benyomást gyakorolt; Rontó Pál és Benyovszky Móricz történeteik 1793-ban, mai napig átalánosan ismert mű; Falusi nótárius elmélkedései, betegsége és halála 1796-ban; megkezdé a Világtörténet kiadását is, de halála miatt be nem végezhette. De szóljunk most már e jeles férfiú életéről is, melly az előrebocsátottak után olvasóinkat mindenesetre érdekelni fogja. Gróf Gvadányi József, — unokája Gvadányi Sándor marquisnak, ki mint császári tábornok I. Lipót király alatt grófi rangra emeltetett. A mi Józsefünk született 1725-ben, Borsodmegyében Rudabányán. Első oktatását Egerben nyeré, hol már a költészetben kitünteté magát. A bölcsészetet Nagyszombatban végzé. Hajlama a katonai pályára ragadta s 1744-ben, mint zászlótartó, Szirmay sorezredébe állt be s csakhamar alkalma lett kitüntetni magát. Sziléziában a poroszok ellen két, Cseh- és Olaszországban a francziák és spanyolok ellen pedig öt ütközetben vala jelen. Midőn a magyar had 1747-ben Var mellett franczia földre lépett, a többiekkel ő is fogságba kerülvén Toulonba vitték, honnét azonban, letétetvén érte a váltságdíj, egy hó múlva már kiszabadult. De fogságából csakhamar betegágyra került, mert visszavonulás alkalmával a vari hídnál lábán sebet kapván, Savonába szállították, honnét midőn 13 heti gyógyítás után a Genua alatt levő táborba visszaérkezett, azonnal kapitányi rangra emeltetett. 1752-ben a lovassághoz lépett át. Ez évben meg is nősült. Ez után jelen volt a hét éves háborúban s 1773-ban lovassági tábornokká let. 1783-ban nyugalomba lépett, megnősült másodszor és letelepedett Szakolczán, hol is elvonultságában a költészetnek és a tudományoknak élt. Ekkor irt művei fölül múlnak 20 kötetet, mellyek kiadását 1790-ben kezdé meg. Művei tehát nem egy-két nap elhamarkodott koraszülöttei. Hasonlított ő a római remekírókhoz (classicusok), kik évek hosszú során át szolgálták a hazát, tanultak, tapasztaltak s csak későbbi korukban vonultak vissza magányukba, hogy egész életükön át tervezgetett, agyukban jól megforgatott műveiket kidolgozzák. Victor kedélyét és életerejét késő vénségéig megtartotta, mihez képest rövid betegeskedés után elég korán hunyt el Szakolczán életének 76 ik évében 1801 dec. 1-ső napján. Jenerai László: Két rész Harin. (Székely rege.) Két szomszéd sir bús halmain Nevelkedik két rozmarin; S addig addig növelkedik : A mig össze ölelkedik. Kék havasok zöld aljába Van egy falu, neve Páva. *) A magosban fenyüszálak, Lenn szomorú füzek állnak. Füzek megé, falu végén Kis lak húzódott meg békén, Gólyafészkes kémény alján Lakik egy szép fiatal lyány. Szegény udvar, marhája nincs, Puszta akármerre tekints; S szegény háznak szegény lyánya, A legény sem jár utána. De bizony jár, de bizony néz, De bizony kérője is lesz, Biró uram fia Peti Szemét a szép lyánra veti. Biró uram gazdag ember, Ökre, lova, pénze tenger; Kék ruhája, ezüst gombja . . . A gazdagnak sok a gondja. Páva, kis falu Háromszéken, orbai székben. 370 Sok a gondja a gazdagnak, Menyasszony kell a fiadnak! Lakodalom, fényes lakái, Czigányokat kell hozatni Hejde Peti választott már, Szive, sasme Rózsikán jár, Boldog s mégis bús a legény, Szép a mátka, jaj de szegény ! Szól az apa , Illyen, ollyan! Koldus lyányát? A pokolban : Abból ugyan semmi sem lesz, Az én fiam szegényt nem vesz! Kérdezzük meg előbb tőle : Van-e ökre ? Van-e földje ? Mit szánt a három határba? — S ugy kérjük meg, a tatárba! „Rózsim lelkem! Vége, vége! Oda szivünk reménysége' Már ha tied nem lehettem, Jobb, haljunk meg mind a ketten! Édes mátkám, szép virágom! Rózsám s liliomom egy ágon! Hervadj s többé ne virágozz! Rozmarin bokorrá változz! Rozmarin légy, melly siron nő, Mellyre ha az alkony eljő , Könyharmatot ejt a felhő, Zokogást hoz a bús szellő, Hived élte is veled vesz, Belőlem is rozmarin lesz, S ha együtt nem virágoztunk, Ketten együtt hervadozzunk!" Most jő a nép a templomból, De a harang mégis mind szól. S ollyan bús a csendülése : Halottnak szól, temetésre. Két halott van, két sirt ásnak, Ellenében ott egymásnak, S a fényes nap, lemenőben, Két sirt lel a temetőben. Jő a tavasz, zsenge zöldje Szőnyeget borit a földre, S minden porladó tetembül Virág hajt ki, zöld fa zsendül. Gyermek porból liliom erjed, Hősök halmán bükkfa terjed , Boldog szeretők szivéből Piros rózsa bokra kél föl. S két szomszéd sir gyász halmain Nevelkedik két rozmarin, S addig addig növelkedik : A mig össze-ölelkedik ! Szász Károly. Régi képek. Irta VAS GEREBEN. (Folytatás.) Jött az ispán, vagy épen a tiszttartó ur, ki az öreget hajdanában diákul köszönté, mert Köntös a falusi iskolában a tanítótól két esztendeig szedegette a diák szót, s ezen öntudatban, valamint a gyakori olvasásban, elsőbbséget érezvén a falubeliek közt, kik az ő nyomdokát nem igen követték, . . . illyen alkalommal szinte diákul viszonozván a köszöntést, hirtelen visszafordult valamellyik esküdt emberre kiáltva .Most tessék előállni, . . . tessék beszélgetni a tekintetes tiszttartó úrral!" unszolá a hátul szégyenkedőket.... ,mondtam ugye, hogy a kaputba több is beleférne, de ha nem tetszik a tanulás, ugye ?" Így kergette előre, vagy jobban mondva, húzta maga után a többit, de soha meg nem tűrve maga mellett egyiket is, hanem szüntelen pörkölte, gyalázta őket, gyermekeik nevelésére unszolta, s mai napon Enyingen olly értelmes nép van, minek alig akad párja. Hazaérvén, ha esős idő volt, a tornáczba is beeresztette az esküdteket és a kis bírókat, maga pedig a szobaajtónak küszöbére állva beszélt velük. ,Kelmeteknek ott kinn is jó, az én szobámnak padlója van, ha valamelly érdemes uri ember vetődik a helységbe, legyen böcsületes helye,ne mondja, hogy ólba vezetem!" — Ez volt a magyarázat, mellynek toldaléka is volt. ,Tudom, azt gondolja valamellyik buksi paraszt, hogy a tiszttartó ur is beereszti, hát én mert nem? .... Okoskodik mindjárt maga, hanem felel is ő maga . A tiszttartó ur könnyen teheti, neki hat-hét padlós szobája van, ha egyik bepiszkolódik, van másik, hanem azt hallaná k elmetek, mikor a tövis tiszttartóné asszonyság kisikáltat kelmetek után, én meg azt mondom neki, hogy minek ereszti be a tekintetes tisztartó úr az ollyan malaczot, ki a kapu alatt nem tudja levakarni a lábát! No, most aztán jöjjön be kelmetek az én egyetlen padlós szobámba! hát a szolgabiró urat ölben tartsam, hogy a piszokba ne ragadjon?" Iveket tudnék Köntös Mihályról összeírni, — egy folytonos küzdelmet látnának olvasóim, de nem az ellenség küzdelmét, hanem a jó barátét, ki embereit annyira szereti, hogy aki a jó útra olcsóbbért nem megy, bottal is ráveri. Erős adagokban adta az orvosságot, sokszor a legelőkelőbbnek is a legvastagabbat mondta, de az neki mindegy volt : ,Mért nem tanult a szamár? maradjon leghátul, ott a helye a sült parasztnak, nem az első sorban.'