Vasárnapi Ujság – 1857
1857-10-04 / 40. szám - A czigányok Erdélyben (képpel) 421. oldal / Hazai tájleirások
421 A czigányok Erdélyben. Alvincztől nem messze szakad Valje-Banulus, az aranyfövenyet hordó patak, a Marosba. Több folyam van Erdélyben, melly arany erek közt folyván át, aranyfövenyet hord maga után. E fövényt rendesen czigányok mossák ki s adják el. Csudálatos századok óta lakja e nép Európát s nomád természetét annyi századok során át, annyi súrlódások közt a megtelepült müveit népekkel, nem tudá levetkezni. A dádé (igy hivják a családfőt) vezérlése alatt, falukról falukra járva, a határokon sátrakat vonnak, űzik szokott mesterségeiket : a kovácslást, gyakran szénégetést, s legtöbbnyire a tolvajságot. Alvinczről kiérve egy illy családdal találkoztam. Egy moré kovácsolt, mig a kis purdé a tüzet fújta. A már megaggult dádé egy másikat hegedülni tanított. Egy pár nő batyuval hátán, mellyben csecsemő gyermekek voltak, a pataknál aranyat mosott — a festői jelenetet két czigányfiu verekedése egészité ki. Egy magas, szép, barna czigányleány észrevevén jöttemet, előkérte tenyerem, belőle jóslandó. Megmondá, hogy kedvesem busul távollétemen, de ne féljek, mert hívem marad, s hogy szép és dús arát vezetendek az oltárhoz. A pórnép nekik jóstehetséget tulajdonit s ezt ők hasznukra tudják fordítni. Éles elméjöknél fogva a körültüki tárgyakat könnyen s hirtelen felfogván, magokat tudják a körülményekhez alkalmazni, s ámitni a babonára annyira hajló népet. A czigány nép rendesen dancs, nevezetesen vén asszonyaik s a férfiak. De a leányok szépek, barnák, magasak, tüzesek. Szemök gyönyörű fekete. Czigány neveket hihetőleg Mesopotamia Singarae városától kölcsönözték. Gyakran nevezik Pharaóknak, Pharaó népének (jelesen Ulászló rendeletében); gyakran morénak is hivják mór nemzetről Baumannus véleménye, hogy Nubiából kikergetve Európában terjedtek el, hihető. A czigányok kétfélék „sátoros" vagy „lepedős" és helytlakó czigányok. Az elsők falukról falukra kóborolnak, s rendesen ezek végén húzott sátrakban települnek le.Mivel igen nagy tolvajok, sok helyt nem szenvedik meg őket. Helytlakó czigányok majd minden város és falu végén találtatnak, ott hurubákban laknak s kovácsok vagy muzsikusok, kik vasárnaponként a falu ifjait tánczra gyulasztják. Mi öltönyüket illeti : a czigány a vörös nadrágot nagyon szereti, határozott rendes öltönyük nincs, s lakhelyük szerint változó. A czigányok rendesen egy vajda főnöksége alatt állanak, kinek egy 1558-beli rendelet szerinrt évenkint egy forintot fizetnek. Jellemükre nézve : mérgesek, büszkék, csalfák, kevélyek, szemtelenek, hazugok, tolvajok, — mindez kóbor természetük kifolyása. Legszaporább nemzet a világon, még ugy szólva gyermekkorukban kelvén össze. Az illy anyákat annyi poronty veszi körül, mint tyúkot a csirkék. Gyermekeik 4, 5 éves korukig nem sokat törődnek öltözettel. Vallásosság a czigányban nem igen van s a vallást lakhelyeik szerint változtatják, vagy gyakran, mint a körülmények kivánják. Egy furcsa példaszó él a falusi magyarok ajkain : „annyi legyen a szerencséd, mennyi czigánypapot láttam." Azt is mondják : „tolvaj, mint egy czigány." A czigányok magas, jó testalkatúak, vannak köztük fehérek is, de nagy részint feketék, mint a „fekete föld." A czigánynők, kivált ha valami kis figyelmet fordítnak magukra, szépek, van bennök valami természetes kedvesség, de szépségük korán hervadó. A czigánynyelv igen csúnya, oláhval, szászszal, magyarral vegyítve, s igen kevés eredeti szavaik vannak. A czigány született muzsikus. Mi lelkesen, mi tűzzel húzza a magyar zeneműveket, az annyi sajátsággal biró népdalokat s a majd ömlengő, majd büszkén fölriadó tánczmüveket. Ha egy dalt párszor hall, képes utánozni. Kóbor természetét levetkőzni képtelen. II. József betiltó vándorlásukat, neveiket uj paraszt névvel cserélte fel. Mindhiába,most is a régiek. A lepedős czigányok többnyire aranyat mosnak, s évenként legalább egy urcát tartoznak mosni, 12 bandára vannak osztva. Fővajdájok Zalathnán lakik. Czigány muzsikusok Erdélyben.