Vasárnapi Ujság – 1857
1857-10-25 / 43. szám - Kilátás a visegrádi várból (képpel). Zombory G. 457. oldal / Hazai tájleirások
457 hez 1, 152, 600 tallér alappal bir, melly biztosságát 6127/300 %-re állítja; olly magas foknyi biztosság, minőt a német részvény-társulatoknál bajosan lehet találni. Mivel bennünket közelebbről érdekel, nem rekeszthetjük be a fejezetet, hogy néhány szót a triesti „Azienda Assicuratrice" az ugyancsak triesti „Assicurazioni Generali Austro-Italiche", és végre is a triesti „Riunione Adriatica di Sicurta" intézetekről ne szóljunk. Az elsőt sokan fogják nálunk ismerni, mert hiszen sok pere van Magyarországon. No de igaz is, hogy az intézet nagy veszteségeket szenvedett, s a részvényesek az üzletnek kivált, 1834—1842 kevés hasznát vették. Azóta tiztiz évre az intézet fennállási ideje hétszer prolongáltatott. Alapja, ugy tetszik 2 millió, 2 ezer, 1 ezer ftos részvényre. Megjegyzendő, milly kedvezményekben részesiti biztositottait, ki az egész dij előrefizetése mellett több évre biztosit dijilletéke után két évnél 5 °/C-t, három évnél 10%, 4 évnél 15%, 5 és több éveknél 20% kap. Ki több évre biztosit, de a dijt évenkint akarja befizetni, az első évi dijilletéket készpénzül fizeti, a következő évekre pedig dijjegyeket állít ki, mellyeket a biztosított legkésőbb a lejárat idején felhívás nélkül beváltani köteles, különben a biztosítás érvénytelenné lesz. Más intézetek 4—6 évi előrefizetés mellett nyernek egy díjmentes évet, ez intézet már 2 éves előrefizetésnél jótéteményben részesít. Azt a szokását azonban gyakorlatiatlannak kell tartanunk, hogy épületek biztosítását előleges becslés nélkül elvállalja, mivel ha egyszer az épület elég, értékének kipuhatolása mindig hiányos lesz. Valamint azon rendszabály sem kivihető, hogy minden szatócs, kézműves, mezőgazda kivált kis mezőgazda, telek-és gazdasági könyvet vezessen, mellyből aztán a társulat eligazodjék. Részletes károknál illy rendszabály csak megjárj i, de előforduló viták alkalmával kész lesz-e mindig az intézet illy könyveket teljes bizonyítékul elfogadni? A társulat sok pere azt mutatja, hogy nem. Mi a választott bíróságokat illeti, erre nézve a társulat rendszabályai teljesen homályosak s ezért van annyi baja. Az „Assicurazioni Generali Austro-Italiche" és „Riunione Adriatica di Sicurta" mint általában minden ausztriai biztosító-társulatok, műtéteik és alakjukra nézve meglehetősen hasonlítanak az „Aziendá"hoz. Ugyanazon előnyöket nyújtják és ugyanazon hibáik vannak, s mellyek legnagyobbika a nem tiszta nyilvánosság. Például az „Italiche" nem is engedi mindenik részvényes nevét kinyomatni. A „Riunione" már tekintélyesebb és nem jelentékeny rangot foglal el a németországi biztosító-társulatok közt. Igazgatósága látszik valamit adni a nyilvánosságra, csakhogy például a biztosítási összeget és díjbevételt minden üzletágban nem mindig teszik ki. A folyó riskokat nem engedik szemmel tartatni. Igen jó gondolat, hogy ügynökök csak részvényesek lehetnek, de e gondolat nem mindig kivihető. Különben az ausztriai biztosítások korántsem állanak a kifejlődés azon fokán, mellyen az északnémetországiak. (Folytatása követk.) kilátás a visegrádi várból. A Duna mentében elvonuló regényes völgyek egyikébe vezetjük az olvasót. E szép völgyet keritő hegyek ormainak egyik legmeredekebbjén a régi királyi vár puszta omladozott falai tűnnek elénk, mellyek szomorúan néznek le az ős Duna hullámaiba, mintha hajdani fényeket siratnák. Ez omladványok történeti viszontagságai annyira ismeretesek már mindenki előtt, miszerint elég ha róla csak annyit mondunk, hogy a rom neve : „Visegrád." Nem czélunk itt e tiszteletre méltó maradvány történeti múltját ecsetelni (a mi e lapok folyamában úgy is megtörtént már); jelenleg csak némi magyarázatot kivánunk nyújtani az előttünk levő képhez. A ki valaha e romok között járt, soha sem felejtheti azon nagyszerű és magasztos látványt, melly reá várt, midőn a visegrádi meredek hegy fárasztó s kövecses utján kapaszkodva feljutott a halomra dölt romok közé, a siri csend és pusztaság mai tanyájára! Nem sajnálja senki a fáradságot, a ki felért s körülnézett az alatta elterülő bájos vidéken! — „Ah mi felséges! milly gyönyörű táj! milly isteni!" — efféléket szoktunk elragadtatásunkban felkiáltani a nagyszerű és lélekemelő tájak látásán, s azok mintegy bevésődnek lelkünkbe, hogy évtizedek múlva is gyönyörrel emlékezünk vissza a kedves perezre, s képzeletünkben újra meg újra elővarázsoljuk annak elveit. — A változó magasságú s dus növényzetű hegyeket, mellyek e gyönyörű völgyet képezik, az és Duna szélesre terjedő folyama választja el egymástól, mellynek siető hullámain egymást váltó kisebb-nagyobb járművek jelennek meg, és tűnnek el ismét; amott a túlsó oldalon gyönyörű bérczek tövében a szép rendben épült Nagy-Maros helység házai fehérlenek, mellyek közül az egyház emelkedik ki legjobban nyolczszegletes tornyával, mint legnagyobb épület a helységben, felette pedig a hegyoldalak aljában szép rendben munkált szőlők világoszöld leveleit különböztetjük meg a sötétebb szinűi rengeteg erdők lombjaitól, és valamint e két hegyvidéket a Duna, ugy e helységet a vasút hasitja ketté, melly az egész falun keresztül magas falakkal erősített töltésen halad végig. Itt az innenső parton mélyen alattunk látjuk Salamon és tornyát, melly a várhegy szik- Kilátás a visegrádi várból.