Vasárnapi Ujság – 1857
1857-11-08 / 45. szám - Szécsény és a szécsényi váromladék (képpel). Ónody Bert 484. oldal / Hazai tájleirások
484 asszony; Horner, Anakreon és Sapphó műveit, nemzete nyelvére tette át, a Szentírásra magyarázatot irt, a svéd királyné által nagyra becsültetett s koszorúra érdemesittetett; — az udvari emberek által pedig gunyiratokkal tiszteltetett meg. IIt Ki nem olvasta Erzsébet angol királynő síriratát? — Az egész itt következik : „Erzsébet ugy élt és halt meg mint királynő s mint szűz; szerette a mértékletes életet és pompátlan öltözködést : mégis, ő vitte be első, a selyemharisnyát a nagy szigetbe. — Igénytelen nőnek szeretett látszani : mégis, hiában magasztalta valaki előtte fejedelem női érdemeit, ha mellettök szépségét nem emlité; — s ezen gyengesége 68 éves korában sem hagyta el." Midőn illy remekeit a természetnek, illy szellemdus nőket is, illy kivételesen méltányolnak a férfiak; látszik, miszerint : a nőkben, a tudományokra a nagy képességet, a szivhóditó miveltséget, . . . sőt még a hősi erényeket sem sokra becsülik. Hisz az ellelkesedett Johanna d' Ark-ot, Orleans megszabaditóját, mint alvilági szellemekkel tanakodó eszelőst, közparancsra, lassú tűz által égették meg! Igaz, hogy : holta után a frankok neki oszlopot emeltek s arra emlékül ezt irták : „Szűz lány kardja védé meg a király koronáját?; — de ezt később az oszlopról letörték s itt el nem mondható gúnyverssel háboriták meg a nyugtalanul élt, ihlett nő siri nyugodalmát. — Talán azokról emlékeznek érzékeny tisztelettel a férfiak, kik őket a gyönyörök édes tengerében úsztatják? — Oh nem sokkal nemesebb gondolkozásuak !! — Irént, a görög császárnét — keleten a legelső uralkodó nőt — emberevő hienának; — Medicis Katalint méregkeverő orgyilkosnak, a keresztyének mostoha anyjának, Bertalan-éji öldöklő angyalnak ; — Katalint az északi óriás meghódítójának, a török szultán Aspasiájának, a XII. Károly svéd király vampyrjának: — Laist despotának nevezék, kinek ajtaja előtt, — a hideg vérű Xenokratesen kivül — egész Göröghon földön csúszott, — még a philosophok violaszín palástos tábora is; — Ninon de V Enclost, gyermeke kedvenczének s imádójának; — Lorme Máriát, kit a szigorú Mazarin bibornok Ítélete halálra kárhoztatott, ki magát halottnak hirdetteté s Angolhonba menekült, — visszatértével, Frankhonban , alvilági daemonok egyikének hirdeték. Oh nem! A józan gondolkozású férfiak tetszését és hódolatát, nem külkecsekkel, nem syréni csalétkekkel, nem mély bölcselkedéssel, nem hősi fölemelkedettséggel nyerhetni meg! IV. Három nőt mutatok föl értelmes olvasómnak. A nők, kik azok erényeit vagy szívük vérét szívhatnák be és szűrhetnék át ereiken és lelkükön, azok számíthatnának méltó joggal a férfiak salaktalan szeretetére és szüntetlen tiszteletére. Kis-Ázsiában a Pontus Euxinus alatt, messze délkeletre feküdt egy ország, a természettől mindennel megáldott Caria. Mausolus volt a király benne — a legnagyobb áldás, — ki annak falvai és városaiban a jólétet, egyetértést és boldogságot elhintette, megtermesztette és fölnevelte. Artemisiát tűté a hős király nemes kebelére, a szomszéd tartomány legszebbik virágát. — Hol a férj és nő kölcsönös egyességben él , ott tenyésznek legdusabban a megelégedés virágai a családi kertben; — egy király családja , országa. Caria boldog volt.. . . Mausolus a végzet hatalmának engedett; ottani szokás szerint máglyára emeltettek élethagyott tetemei;. . . a szent tűztől lobogó gyászfáklyát neje Artemisia tartá a szentelt hasábok közé. ... A kedves tetemek elhamvadtak s eltemettettek?? Oh nem!!. .. Kinek szerelme egyedül a férjhez vala fűzve, ki egyedül csak férjében élt : — Artemisia nyugodt gonddal szedegeti össze a tisztelve szeretett és szeretve tisztelt férj kedves porait.... és azokat, midőn szomja kél, arany szelenczéböl itala közé pergeti s vegyíti . . . és utolsó porszemig megiszsza! Ne mondjátok értelmes olvasók, hogy : tébolyodott vala; ne mondjátok, hogy : alakoskodott! . . . Férje el nem porlott csontjai fölé, saját fölügyelete alatt sírboltot építtetett, melly , Mausoleum név alatt, kérkedése jön az ó világnak. — És midőn a sírbolt megépült, hirdetni emlékét Caria nagy királyának : — a szomorú nő, gyermekeit, atyjuk örökségébe bevezette, az országot hűségökre föleskette; a sirbolt közelében összerogyott s meghalt! — Ne mondjátok értelmes olvasók, hogy : tébolyodott vala; ne mondjátok, hogy : alakoskodott! — Alig van köztünk, kik t. i. a hajdani időkbe is visszatekinthetünk —, ki ne ismerné a Gracchusok anyját. — Ki nem olvasott a házinői gondosság előmintájáról, — a gyermekek eszélyes nevelésében páratlan tapintatot tanúsított római Kornéliáról?; s a női szűziesség ártatlan angyaláról Lukrecziáról, a Tarquinius Collatinus holtig hű nejéről?— Ki önkénytelenül elkövetett házasságtörési vétkét, öngyilokkal büntette meg? — És ki az, ki szent vágygyal ne óhajtsa a nők társaságát, a nőkkeli örök szövetséget, midőn az itt utól emlitett három nőre visszagondol? — Nincs utóhang, melly ezek nap tiszta erényét beárnyékozhatná; — nem akadt még toll, melly ezeknek emlékiratát, csak egy vonással is szennyezni akará! — Tehát az ábrándozástól üres, természetes hűség, a gyermekek nevelésében kitüntetett gyöngédség és eszélyesség, az árnyéktalan tisztaság kedves az okos férfiak előtt, az olly hűség, mellyben nincsen semmi — úgynevezett — mesterkéltség, semmi kirívó fény, semmi látszani vágy. Bartók Gábor: Szécsény és a szécsényi váromladék. (Nógrád megyében.) Nógrád egyik legkiesebb táján, közel az Ipolyhoz, gyönyörű termékeny dombos rónaságon fekszik Szécsény városa, már messziről leköti az utas figyelmét, szépen emelkedik ki belőle az urasági kastély (ezelőtt gr. Forgách, utóbb Pulszky birtoka). Alatta elterülő kert, melly most mindinkább pusztulásnak indul, mint egy szerető testvére övezi körül. E kert egy volt ezelőtt a legpompásabb kertek közül. Tanúságot tesz erről mostani maradványa is. Mesterséges dombok, sziklák voltak benne, szép kis pihenő helyek és kéjlakok; a legkülönfélébb fák : itten óriási nyár és jegenye, amott sűrű fenyőfák nyujtanak a sétálóknak hűs árnyat; a kert aljában kies patak csörgedezett, miben odvas fűzfák füröszték lombjaikat, halastó, hattyúk, üvegház, szóval minden fel volt található benne, mi csak egy nagyszerű kerttől megkivánható. A kert domboldalon feküdvén, a domb tetejében egy nyuglakocska (filegoria) állott, honnan az Ipolyra le a völgybe legszebb kilátás volt; de mind ez eltűnt — s a kert, csak sajnos emléket kelt fel az emberben. Van még a vár Szécsényi váromladék