Vasárnapi Ujság – 1857
1857-11-08 / 45. szám - Delhi (képpel) 485. oldal / Nép- és országisme
485 fosban egy Ferencziek monostora jis. — A városon keresztülmenve, az ember mindenütt csinosságot és tisztaságot lát, — a város közepére érvén az utas, szeme önkénytelenül egy négyszögletű ódon csonka-torony-szerü épületen akad meg, minek háta mögött egy hosszú vastag fal áll; ez az egyedüli maradványa a régi hires szécsényi várnak. E becses emlék annál inkább veszi igénybe figyelmünket, mert már igen csekélyre olvadt s ki tudja, meddig fog még fenállhatni. Mint a rajzból is kivehető, e romok magukban, pusztán állanak; a torony, melly ujabb időben fedéllel megnyittatott, bámulatosan erős. Vastag, lőrésekkel s ablakokkal ellátott falai, régen dacolhatnak az idők vasfogával, — mögötte egy szintén meglepőleg erősen épített magas s lőrésekkel ellátott (mintegy) 30 öl hosszú téglafal áll. A torony ujabb időben városi magtárul szolgál, s e végett jó karban tartatik, bár a lakosok ne hagynák e nagybecsű emléket elpusztulni. Onody Bertalan: Delhi, a nagymogul városa Keletindiában. Az angol hadsereg ezentúl september 20-án kettős győzelmi ünnepet fog ülni. Az Alma melletti csatát, mellyről a krimiai hadjárat idejében bővebben emlékeztünk, a francziákkal egyesült angolok vitézsége vívta ki szintén september 20-án. S most, három évvel később ugyanazon napon történt Delhi bevétele. A győzelem híre eddig befutotta a kerek földet, — ez most napjaink legfontosb eseménye. Hogy ennek mi nevezetesek lehetnek következményei, nem csupán a közelebb érdeklett Keletindia sorsára, hanem átalában Európa s a civilisatióra nézve, arról bővebben szólnak Politikai Újdonságaink. Ott olvashatók a város bevételének részletei is, mire nézve közelebb tájékozás végett ajánljuk olvasóinknak a Politikai Újdonságok 40. számában közlött keletindiai földabrosz áttekintését. Itt csupán az ős hindu város ismertetéséről van szó. Delhi, Indiában az, a mi Európában az ős Róma, kőlapokból álló könyv, mellyben évezredek története van leirva. A legrégibb indiai regékben s mythologiai maradványokban már szó van Delhiről, melly Indraprastha név alatt, mint a ,,nap gyermekeinek" (Pandu) dicsőitett székvárosa emlittetik. A rege szerint akkor aranynyal voltak kirakva s a legdrágább illatokkal behintve a város utczái; a bazárok (vásárok) legritkább kelmékkel voltak megrakva s a panduk palotáján gyémántok s drágakövek tündököltek. De a panduk, a nap gyermekei, elenyésztek s velők elhunyt a birodalom fénye. Utánuk Delhiben indiai királyok uralkodtak egy ideig. Ezután , a XI. század elejétől kezdve, majd romhalom, majd Kelet-Ázsia leghatalmasb fejedelmeinek székhelye volt a város. A vele csaknem egykorú Rómát kivéve, a világnak talán egy városa sem volt a sors változandóságának annyira kitéve, egy sem látott annyi vérfagylaló jelenetet, mint Delhi. 1011-ben a ghasnai muhamedán Mahmud szultán hódította meg s pusztította el. A következett századokban majd az afghán törzsből származott, késben és pompában úszott császárok székhelye volt, majd ismét e fejdelmektől elhagyatva, árván és elpusztulva állott. 1398-ban Tamerlan gyujtata fel a várost s midőn eltávozott, a füstölgő romok között koponyákból rakott gúlák (pyramisok) tornyosodtak az égnek, a város ezernyi ezer lakosának levágott fejeiből emelve. A XVI. század elején a kabuli Babér szultán a nagymogulok birodalmát alapítá meg s Delhi ismét fényesebb lőn, mint valaha volt. De már legközelebb utódai más helyekre költöztek s a város zaját ismét a puszta csende váltotta fel, mig végre Csehán sakk a régi Delhi romjai mellett uj várost alapitott s azt ismét császári székhelyül választá. Fia, Orangsib, a birodalmat s fővárosát újra a hatalom és dicsőség legmagasb fokára emelé , de a milly gyorsan emelkedett, épen olly hirtelen szállott alá. 1738-ban Nadir persa sakk tört be az országba, győzelmet vivott ki Delhi mellett, a városban 30,000 embert lekonczoltatott s 200 millió tallérnál többet érő zsákmányt vitt magával. A nagymogulok ez idő óta nem voltak egyebek, mint árnyékai a régi hatalmas fejedelmeknek. 1755-ben az afghánok, 1772-ben a maharattok pusztíták el a várost. Végre 1803-ban II. Allun nagymogul, az angolok segítsége által (lord Lake vezérlete alatt) megszabadult ugyan a maharattok igája alól, egyúttal azonban nyugalomba is helyeztetett, — kapván az angoloktól illendő nyugdijat és megtartván eddigi sakk sakki (királyok királya) czimét. Egész birodalma, palotájából állott, — azon kivül nem volt ő ur sehol. Fia, II. Akbár, eleinte sok bajt okozott az angoloknak, de végre beletalálta magát helyzetébe. Ezt követte 1832-ben Bahader sakk, 8 ez az, kit a jelenlegi indiai felkelők India királyának kiáltottak ki. Róla azt írják, hogy jelentéktelen, a hárem örömei között elpuhult ember, ki minisztereivel s 200 feleségével örökös veszekedésben él. 50 év óta Delhi csupán árnyékcsászár székhelye már, de maga a város is csak halvány árnyéka régi fényes múltjának — bár nem lehet tagadni, hogy az utolsó két évtizedben, az angolok uralma alatt mély sülyedtségéből kissé kiemelkedett. Kereskedése élénkké lőn s India népében még mindig azon hiedelem élt, hogy a delhii császár még mindig valódi ura az egész országnak s Delhi még mindig fővárosa egész Keletindiának. A XIV. században Delhi „a világ irigysége," legnagyobb város volt Ázsiában s az egész mohamedán világban. Összesen 4 városból állott, mellyeket együttvéve egy 11 réfnyi vastag kőfal kerített be. Orangsib korában 2 millió lakossal birt, e század elején még 500,000 ember lakott benne, most mintegy 200,000 lakja, kik közt 70,000 mohamed vallású van. A mai város MlMiglijf A nagymogul palotája előtti tér Delhiben.