Vasárnapi Ujság – 1857
1857-02-15 / 7. szám - Syriai vad lovak (képpel) 57. oldal / Természeti tudományok
58 bán, Rémy, Menenius etcaetera urak, s kijöttek a napfényre melegedni. Azt perse roszul tették, februáriusban a nap nem melegit, a közönség szive még kevésbé, mert farsang van. Legalább a kritikusok lehetnének hát nyájasabbak, hogy ne fogadnának egy betegségéből felidult művészt azzal a sajnálkozással, hogy már el is van temetve. Pedig ezt cselekszik; erőnek erejével rá fogják Szentpéterire, hogy a Régi pénzekben utoljára lépett föl, holott erről a szinlap nem emlékezik, elbúcsúztatják szépen, mint valami prédikácziós halottat, s beteszik a muzeumba. Nem ugy van az! Szentpéteri, a jó Szentpéteri még nem vénült ki az ő csizmáiból, s legközelebbi föllépése nem azt tanusitja, hogy ő már most végének indul, hanem azt, hogy egészsége helyre áll, s a tulbuzgó művész nem várhatja be az időt, mellyben egészen meggyógyulva foglalhatja el ismét régi helyét : félbetegen is helyére lép s ha tán gyöngébb is most, mint teljes ereje korszakában, azért még így is erősebb, mint akárki azok közül, akik szerepeit betölteni próbálgatják; reméljük pedig Istentől és derék orvosaitól, hogy napról napra előhaladó egészségével megtér hajdani kedélye is, s Szentpéteri még sok ideig nem lesz régi pénz, amit a múzeumba tesznek. Egyébiránt a tisztelt collegáim által tanúsított nagylelkűségre van kedvem megint egy anekdotát mondani: (többen azt tanácsolták, hogy az elgyöngült művészt most már nyugdijazni kellene) — az egyszeri amerikai ültetvényesnek volt egy vén néger rabszolgája, a ki nem keresett már annyit, mint a mennyit megevett; az ültetvényes felhivatta őt magához s nagylelkűen azt mondá neki : ,,no Mungo, minthogy ollyan hűségesen szolgáltál nálam ötven esztendeig, meg akarlak jutalmazni, de légy rabszolgám többé, szabadon bocsátlak." — ,,De gazda, szólt a vén néger ravaszul mosolyogva, ha megetted a húsomat, edd meg már most a csontomat is." Meg kell jegyeznünk a nagyobb hasonlatosság kiderítésére, hogy a nyugdíjintézetnek jelenleg egy „régi pénze" sincs, nem hogy „új" volna Szentpéteri számára, aki előtt még László is ott áll a sorban, szinte tiszteletbeli régi pénz, aki még játszhatnék, de nincs kedve a Szentpéterit fogadó lamentatiók elé kilépni, nyugdíjt is kaphatna, mert 25 éven túl szolgálta a hazai múzsát; — ha volna miből. Azért legyünk kissé diseretusabbak s mondjuk, hogy éljen Szentpéteri s ne menjen még a régi pénzek közé. XXXVII. Levél. A csapszékben. Boka Károly hegedűje. Tisztelt szerkesztő ur! *) Engedje meg, hogy erről a jó öreg hegedűsről hadd írjak ide egy kissé kedvem szerint, azért, hogy ő csak czigány és nem ballettánczosnő, vagy hírhedett író. Hiszen úgy is ollyan kevés a distantia közöttünk, amióta a czigányok jó nagy mértékben civilizálódtak, az írók egy kis mértékben czigányizálódtak, hogy szépen elférünk egy categóriában, különösen a vidéki közönség előtt, mellynek lajstromain nagyon hamar egymásután következünk a czigányok mellett: néha nem is elől, hanem hátrább. A vén hegedűs, aki különben nem azért vén, mert fehér a szakálla, hanem majd később megmondom miért? múlt héten érkezett Pestre. Nem dicsvágy hajtotta ide, nem is műtanulmányozási ok (mit tanulhatna ő itten?), hanem testi állapotok. Ifjú czigányok, fiatal barna zenészek nem ugy tettek ám az öreggel, mint ifjú írók, ifjú szinészek az öreg íróval és színésszel, ki, ha megbetegszik, azt mondják neki : muzeumba öreg. Hanem összeszólalkoztak, vették hegedűiket, furulyáikat, s elmentek az ősz zene-vajda ablaka alá, s elhúzták neki azokat a nótákat, a miktől a vén ember megifjodik s az ifjú megvénül, a víg ember megszomorul, a szomorú kedvre kap. Másnap délfelé három legnyalkább Uju a barna bandából divatos fekete ruhában, felbodrozott hajjal, fehér keztyűsen elkocsizott a vén após szállására; benyitottak hozzá, tisztelettel üdvözölve. Egyik kezet akart neki csókolni. „Nagyd el ecsém, szólt az öreg ur; nem vagyok én pap." Azzal a másik két gavallérhoz fordult : „Kezet fognék veletek, ecséim, de félek, hogy bepiszkolom a keztyűt." A keztyűk kivonatára lehuzattak, s azután lett szives kézszorongatás. „Még ti igazi muzsikusok vagytok," szólt az öreg, megelégedés hangján; a többi már nem az." Azután komolyabb tárgyra tért a beszéd : „Hát a szerszám merre van?" Mondák neki, hogy a hangszereket már elvitte előre az inas a vadászkürtbe, ahol estére működni fognak. „Inas? szólt az öreg csodálkozva, s nagyot csóvált a fején; héj, ecsém, ecsém, ez már romlás; igazi muzsikus nem bízza a szerszámot másra , hanem hóna alá veszi a hegedűt, köpönyeg alá a czimbalmot, úgy megy a platzra." Este azután ő is megjelent a vadászkürtben, ahol néhány ismerős úr elfoglalta a körül levő asztalokat. Meglátszott a Patikárusokon, hogy most neki hegedülnek. Az öreg művész szerényen helyeslé, ami tetszett neki. „Ezek igazán muzsikusok." Egyszer azután ő is belemelegedett a lelkesülésbe, leveté kabátját, s tarka flanell reklijében kiállt az elegáns világ elé, azzal a szelid bizalmas mosolygással, a mi őszszakállas kékszemű barna arczának olly jól illik, s el kezdett hegedülni. Az öreg Patikárus maga kontrázott mellette nemes művészi lemondással, a minőt czigányoknál igen ritkán. Íróknál, színészeknél, énekeseknél s más magasabb rangú czigányoknál még ritkábban találhatni. Ezek voltak ám a nóták! Idegen emberek, kik ott körül ülnek, el nem tudják érteni, mire busulnak ezek a vén táblabírák, mikor illyen nótát hallnak? mikor rá kezdte azt a hírhedett toborzót, a mit nagybátyja Boka Károly szerzett, mikor 1809-ben Debreczen városa nyolczvan katonát állított, s a mig egyszer végig húzták azt a nótát az utczán, mind a nyolczvan ember kiállt rája, s azért máig is nyolczvan legényes verbunknak hívják azt; héj, de tudta a láb alá húzni, bizony kicsalt volna még bennünket is onnan az asztal mellől, hogy mentünk volna mi is mind a francziára; no de szerencsénk, hogy a francziára nem kell menni. Hát még a primás induló és annak a frisse, az meg épen megszólal és beszél az emberrel. De más formák voltak ezek a jó régi magyar nóták, de tele voltak érzéssel, szellemmel, művészi nagy gondolatokkal, de különböznek a mi mostani csengő, bongó ürességeinktől, a mik közül egy sem él egy farsangtól a másikig; s csak lábnak és fülnek vannak irva, nem szívnek és léleknek. De jól esik azokat elhallgatnunk, velük szivünkig eltelnünk! . . . Maradj még itt, jó öreg Orpheus, tanítsd meg ezeket a te fiaidat itten azokra a vén nótákra, miket nem a taktus, hanem az érzés szed rendbe, tanítsd meg őket, hogy kell az igazi czigány nevet megérdemelni, hogy annak a szép emléke ne vesszen el a mi földünkről! Kakas Márton: Irodalom és művészet. — A községi könyvtárak rendezőihez. — Az elhintett mag termeni kezdi gyümölcseit, világos bizonyságául annak, hogy nem kopár sziklára, hanem áldott termőföldre talál nálunk nemcsak az ekevas, hanem a lélek mivelője is. Alig kapunk vidéki levelet, mellyben községi könyvtár alapításáról ne olvasnánk. Legnagyobb örömmel látjuk e buzgalmat s áldozatkészséget, mellyel azok is, kik csak szűk mértékben vannak megáldva földi javakkal, egy nagy czél elérésére hordják össze filléreiket. S miután sikerült az eszme iránt részvétet gerjesztenünk, el is kell követnünk mindent, hogy az eszme megtestesülését tehetségünkhöz képest előmozdítsuk, és segédkezeket nyujtsunk ott, hol gyakorlatlanság s a dologgal bánni nem tudás kárára lehetne az ügy kifejlődésének. — Több levélből értettük, hogy a községi könyvtárak rendezői némi zavarban vannak a megrendelendő könyvek iránt, s több helyről tanácsért fordultak hozzánk alkalmas irodalmi művek ajánlására nézve. Szíves örömest igyekszünk megfelelni a bizalomnak, s jelenthetjük, hogy ez ügyben tett lépéseink sikerrel kecsegtetnek. E lapok kiadója Heckenast Gusztáv úr a Politikai Újdonságok hirdetései között legközelebb közölni fogja mindazon saját kiadású munkáinak jegyzékét, mellyek községi könyvtárakba alkalmasak. Azonkivül igéretét birjuk egy irodalmilag mivelt, buzgó könyvárus hazánkfiának, hogy a községi könyvtárakba alkalmas magyar könyvek teljes jegyzékét el fogja készíteni, s azt jövő tavaszszal valamennyi magyar községnek díjmentesen megküldeni, ki azután minden megrendelést elfogad s jutányosan teljesít. Addig is azonban, mig ez megtörténhetnek, azon községeket, mellyek a halogatást nem örömest látnák, ezennel fölszólitjuk és fölhatalmazzuk, forduljanak könyvmegrendeléseikkel egyenesen a Vasárnapi Újság szerkesztőjéhez, a ki igéri, hogy nem fogja sajnálni a fáradságot, mellybe a könyvek megszerzése s pontos elszállitása kerül. Csak a czimek s megrendelések világos följegyzését kérjük. — Megjelent : Család könyve. Hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok. Szerkesztik Greguss Ágost és Hunfalvy János. Harmadik évfolyam, 1. füzet. Kiadja: Lauffer és Stolp. A jelen füzet tartalma : A leánynevelés Hunfalvy J. Arany János „Szondi két apródja" Greguss A. Ujabb kirándulás a Tátrába. H. A hajról,embertani tekintetben. G. Mutatvány Kemény Zs. legújabb regényéből. Az illatokról Johnston nyomán Csengery A. Excelsior Longfellow után Greguss Gy. A tenger csodái Vánffy L. (rajzokkal). Életerő, vagy a rhoduszi nemtő, Humboldt S. után Benedek J. A sz jáki apátság (rajzzal). Sinai lakoma. Egyveleg. — A Család könyvének, melly most negyedrét helyett nyolczadrétben jelenik meg, előfizetési ára a tetemesen bővülőszöveg daczára a régi marad, azaz: egy egész évi folyamra 5 pft. Minden tiz előfizetést gyűjtő egy ingyen példányt kap. A Család könyve múlt két évi folyamából teljes példányok még mindig kaphatók — mit is az olvasóközönség figyelmébe ajánlunk. A derék vállalat nagy mértékben megérdemli a pártolást. — Lauffer és Stolp könyvkereskedésében megjelent továbbá : ,,Természettan." Tanodai és magánhasználatra készité Gyurits Antal. I. és II. füzet, 80 kőnyomatu ábrával. Ára egy-egy füzetnek 30 pkr. Tiszta, világos előadás jellemzi e művet, melly a természettan elemeinek alapos ismeretére vezeti az olvasót. — Müller Gyula kiadó-könyvárus a következő munkára hirdet előfizetést : „Ker. Iiath. Hittan." I. Általános. II. Részletes. Talabér György és Lukácsék János taszári plébános és káplán által. Néhai Sámson János veszprémi hittanár — latin rendszere nyomán. A mintegy 60—70 ivre terjedő négykötetü munka előfizetési ára 4 pft. Aláirási ár pedig, melly csak a második kötet átvételekor lesz lefizetendő, 5 pft. Az I. és I. kötet május közepén, a III. és IV-ik augusztus elején fog megjelenni. A megrendelések február végéig Müller Gyula könyvárushoz küldendők. A gyűjtőknek tiz példány után egy tiszteletpéldány jár. — Oroszhegyi Józsa előfizetést hirdet illy czimű munkára : „Szervényi vegytan" (szerves vegytan). Dr. Strecker Adolf krisztianiai vegytanár munkája után. Szerző e műve által nevezetes hiányt akar pótolni irodalmunkban. Előfizetési ára 3 ft. 12 kr. pp. A pénz Müller Emil könyvnyomdájába, vagy Vahot Imréhez küldendő. — Johnston világhírű műve : „A közönséges élet vegytana" Csengery Antal világos és becses átdolgozása után mint önálló könyv fog egészen megjelenni. A munkát vállalkozó fiatal könyvárusunk Pfeifer Ferdinánd fogja kiadni. Figyelmeztetjük rá a népszerű munkák kedvelőit. üli újság? — O cs. kir. Fensége, Főherczeg Albrecht, Magyarország főkormányzója, febr. 9-én délelőtt az összes elemi és gymnasiális iskolákat, a cs. k. egyetemi könyvnyomdát s végre a József ipariskolát Budán meglátogatni, mindenütt az intézetek, nevezetesen a tanárok, s tanulók törekvései fölött legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott. Ő cs. k. Fönségét gr.Haller altábornagy s báró Augusz helytartósági alelnök kisérték. *) Csak maradjunk per kegyelmed, nem megy nekem az a tegezés. K. M.