Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-04 / 1. szám - Régi képek: Horvát István. Vas Gereben 2. oldal / Élet- s jellemrajzok - Arany János: Népdalok 2. oldal / Költemények - Petőfi István, Hívatlan dalnok versei 2. oldal / Költemények
jelesei közöl annak arczképével s rövid életrajzával díszítjük fel lapunkat, ki a most élő Esterházyak között tudtunkkal legéhesebb, s mindnyájuk között a legmagasabb polczon áll, kinek bölcs fején az ezüst, hajfürtök fölött herczegi korona ragyog, s nemes mellét a legelső rangú érdemrendjelek sokasága lepi el. E ritka jelességekkel ékeskedő, mind hazája, mind családja történetében nevezetes főrangú hazánkfia f«alanthai herczeg Esterházy Pál. Született 1780. évi mártius 11-én, s mint ama mesésen dúsgazdag magyar herczegi család első szülötte jogot hozott magával a fényes berczegi czimhez s azzal járó roppant uradalmakhoz, s mint a fényes család fenntartója, és legelső rangú magyar mágnás ollyan nevelésben részesült, a minővel bármelly uralkodó udvaránál is büszkeségére szolgáljon idővel koronás urának, nagy nemzetének s fényes nemzetségének. Kora ifjúságától fogva annyi hajlammal tanulmányozta az országlesi nehéz tudományt, hogy már 24 éves korában ő volt a bécsi felségesen uralkodóház követe a drezdai udvarnál, később londoni nagykövet lett, ahol nemcsak azt a mesés közvéleményt tartá fenn a „magyar herczegről" pompás udvarával fényes háztartásával, mellyet édes atyja a londoni közönségben gerjesztett és táplált hallatlanul bőkezű, mondhatni pazar fényűzésével; hanem nagy mértékben segitett Európa békéjét is fenntartani, mint az angol udvarnál Ausztriát képviselő egyik elismert diplomatiai fényes capacitás, mint a hires londoni conferentia egyik nagytekintélyű és befolyású tagja, mellyben 8 év folytán szakadatlan munkás, eredménydús részt van. 1842-ik évben lelépett herczeg Esterházy Pál fényes követi állomásáról, mellyen koronás urának jogait, tekintélyét a legmagasabb fokon fenntartani legszentebb kötelességének tartá, mellynek nem mindennapi erélylyel meg is felelt, hol a magyar főurat Corvinus Mátyás korába is beillő méltósággal s fénynyel képviiselé, magának és nagy őseinek nevére pedig uj meg uj díszt, tiszteletet szerző. Néhány évig tartó magánéletéből mindig éber figyelemmel követte a nemzeti újjászületés akkori vajúdását, s ahol czélszerűnek vélte, nem mulasztó el befolyást gyakorolni, mély diplomatiai belátása szerint. Az 1848-iki események ismét visszaszóbták őt a közélet országos küzdterére, a midőn mint egyik tagja a magyar minisztériumnak, Bécsben Ő Felsége magas személye közelében foglalkozék az országos ügyekkel, ugyanazon év September haváig, a midőn letevén miniszteri tárczáját, ismét csendes magányba vonult. S ki ne emlékeznék azon hetekig tartó hirlapi közleményekre, Nem kérem én szerelmedet, mellyekkel minden újság tömve volt az orosz czár koronáztatása- Hidd el' hidd el> nem kívánom : ról. Ollj* világérdekű ünnepély volt az, hová a föld minden részéről követeket küldtek a hatalmasságok, mellyen minden koronásííi lehető legnagyobb fényben, s legislegjelesebb alattvalója által kívánta magas személyét képviseltetni. S nemde mindnyájan tudjuk, S dél hevében enyhe árnyék, hogy a mi Felséges Urunk magas választása herczeg Esterházy Pál Virág vaSzte< 8 életemnek hű szolgálatban kipróbált hívét, az észben, érdemekben, főúri nemes tulajdonokban s földi javakban dús gazdag magyar olygarchát érte? És tudjuk azt is, hogy valamennyi udvar választottai közöl egy előtt sem hátrál a mi főnemes hazánkfia, s aligha részesült valamellyikök olly szembeötlő leereszkedésében, nyájasságában az északi kolossz büszke urának, II. Sándor czárnak mint Esterházy Pál a magyar herczeg. A mi emberi jellemét illeti a nagy diplomatának, elég legyen róla ennyit megjegyezni, hogy mindenkor bő pártolója <" és bőkezű gyámola a jónak, nemesnek." a földesurak imént bevégződött korszakában alig lehetett széles e hazában jobb állapotú jobbágyokat látni, mint e herczeg uradalmaiban, s most is minden kenyérkereső ember szerencsésnek érzi magát, ha őt nevezheti urának. És most befejezzük gyönge vázlatát az erős jellemű nagy férfiúnak, azon tiszta szivből eredő kívánattal, hogy adjon az Egek ura minden jó sorsra érdemes derék nemzetnek minél több ollyan országnagyokat, a minőkkel olly bőven ékeskedik évezred óta az Esterházy ős nemzetség büszke családfája. Dienen Lajos, és <1a I o AKAXY JÁNOSTÓL. I. világra, hiva jön a magyar nóta világa. Bánatos a magyar ember Mit keseregsz, atyámfia-rokonság, Ez*az esrész merő élet bolondság. Duna vize lefelé foly, nem vissza, Régi baját magyar ember eliszsza , Azt miveli széles-magas kedvében, Majd megszakad bele a szív keblében! k. A hegedű száraz fája kesereg, Azt gondolnák, hogy a könye is pereg. Magyar ember — úgy megtánczol, úgy vígad, Azt gondolnák, hogy a szíve megszakad. II. Elesett a rigó lovain patkója, Jeges az út, majd kicsúszik alóla, Fölvezetem Orosházi kovácsnál, Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál. Volt nekem egy rigószőrű paripám, Eladatta a szegedi kapitány. Ott se valék az áldomás-ivásnál, Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál ! Szivem rejtett kis kertében Virit, egy szép — szép virág Reá lelkem, siró lelkem — Hullatja gyöngy harmatát. Fehér őszi rózsát Adtál nékem. . . tudod? S arczodon a legszebb Piros rózsa nyílott. A fehér rózsának Megsárgult levele : Sohajom és könyem S csókom is illette. Fürge madár nem múlathat Lombja vesztett száraz ágon. A virágnak verőfény kell, S dél hevében enyhe árnyék-Virág vagy te, s életemnek Nincsen fénye s lombja már rég. Ifjú lelked könnyű szárnyán Föl föl röpül a magasba . De lelkemet a fájdalom Súlya földje alá vonja. Volt nekem egy fehér házam, leégett. A telekem, azt se tudom, kié lett. Be van írva a szegedi tanácsnál, Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál! ! Volt szeretőm, esztendeig sirattam, Az nekem a mindennapi halottam. Most is megvan az a gonosz, de másnál, Ej no! hiszen több is vett Mohácsnál ! Szirma piros és olly gyöngéd Mint a tiszta érzelem; Kedves neve, hozzá illő. Neve : égő szerelem. II. III. Sóhaj, köny és csók — Forró mind a ! El kelle fonnyadn Kedves szép virág • Rövid örömimnek Hervadt bizon -Halljatok könyeim Halljatok reája. Csillag vagy te, fényes csilla. A mennyország kéklő ívén. En egy sötét bolygó alak. Siralomvölgy rideg földén. Korunk közt két élet szak van, Legszebb két szak : tavasz és nyár. Reád tavasz langy fúgalma, Reám az ősz hűs szele vár. Virág mellé zöld ág illik, Zöld levélre hull a harmat Gyenge virág elhal, elfagy A dérlepte haraszt alatt. Hívatlan dalnok versei. PETŐFI ISTVÁNTÓL *). I. Egyedül áll elcsüggedve Sziveméke, szentsége : Barna lyánka! — egy zöld ágat Nem ültetnél melléje? Nem kérem én szerelmedet; De ne tiltsd, hogy szeresselek, S mint halvány hold fényes napot, Távolról ne kisérjelek. Régi képek. VAS GEREBENTŐL: horvát István. Annyi Horvát van széles Magyarországon, hogy nem botránkozhatik meg senki, ha valaki hirtelenében nem tudja, itt egyik Horvátra gondoljon; azért bővebben is megmondjuk, mellyik az : Horvát, kiről beszélni akarunk. Mikor meghalt, maradt utána ollyan könyvtár mellyel hozzáértők százhatvan ezer pengő forintra becsültek • a>edi<r non ajándékba kapta, hanem saját keresményéből szerezte, kedvessé tette. Szivesen hallgatjuk őt ezután is. S*erk. *) Valahányszor a felejthetetlen Fetőfi Sándor után felsóhajtunk i.;-- ha mint olvasunk, sokszor felsóhajtunk utána); mindannyiszor eszünkbe jutott, hogy .1 I '.t un