Vasárnapi Ujság – 1857
1857-03-22 / 12. szám - Tóth Lőrincz (arczkép) 93. oldal / Élet- s jellemrajzok
Franczia- és Angolországba. Hazaérvén, kiadta ,,Uti tár cm" czimű terjedelmes munkáját, melly a legjobb magyar utazási leirások közé tartozik. Ez volt azon időpont, mellyben Tóth Lörincz csaknem végképen bucsut mondva a költészetnek, egész tevékenységét a politikai, jogtudományi, hirlapirodalmi és egyesületi téren kezdé kifejteni. 1843. a nemzeti casino, 1842 a pesti ref. ekklézsia jegyzője volt. Az akadémia által kiadott Werbőczy „Hármas könyvének" magyarra fordításában kiváló részt vett. Az 184 ® é s 1847 . országgyűlések alatt ő irta a Pesti Hírlap tudósításait a követi tábla üléseiről; a jelesül irt czikkekre az akkori olvasók bizonyosan még most is kedvesen fognak visszaemlékezni. Azonkívül Pozsonyban az országgyűlési Napló szerkesztése körül is foglalkozott s az országgyűlésen több távollevő mágnás követe volt. Mikor pedig ama nagyhírű védegylet megalakult, Tóth Lőrincz választatott az egylet középponti jegyzőjévé. Midőn a váltótörvényszékeket behozták, váltóügyvéddé is lett s szorgalmasan űzte egyéb rendes ügyvédi foglalkozásait. Az élet által igénybe vett ennyi különnemű munkásság mellett valóban nem fogja csodálni senki, hogy költői művek alkotására ideje nem maradt. Az 1847-i országgyűlésen mint Breznóbánya város követe foglalt helyet a sz. k. városok érdekében, mindig szabad szellemben nyilatkozva, nem csekély küzdelmeket vívott. A munkás és erélyes férfiút két tárgy foglalkoztatta különösen : a magyar ügyvédi kar emelése s a magyar akadémia ügye. E körüli felvilágosodott és szabadelmü nézeteit ez időben két jeles röpiratban tette közzé. Az egyik czime ..Ügyvédi állapotok a másiké . ..A nyelv, tudományosság és academia körül." Az akadémiai törvénytudományi osztály 100 aranyos nagy jutalmát ekkor szintén ő nyerte el azon terjedelmes művével, mellynek czime : ..Ügyvédi reform." de melly untig sem nyomtattatott ki s a viszonyok változtával valószínűleg elveszté érdekét. Az 1848—49-ik évek multával, mellyekben Tóth Lőrincz tevékenységével szintén gyakran találkoztunk, leginkább ügyvédi foglalkozásának s főleg a jogirodalomnak élt. Az uj törvények magyarázói között első helyet foglalt el s a Heckenast által kiadott nagy Törvénytár legtöbb kötetei az ő tollából származtak. Igen becses röpiratokat irt az Ősiségről(1852),Örökösödésről(1853). Az .,Ujabbkori Ismeretek Tára" 6 vastag kötetét, miknek első részét ő szerkeszté, nagyszámú becses dolgozatokkal gazdagította. Legújabban a „Törvénykezési s jogtudományi Tárt" szerkeszti s az ő tollából folyik a „Hétköznapi könyvtárban" megkezdett népszerű ,, Ismerettár" is. Mind ezeken kívül Tóth Lörincz 1852. óta egy igen díszes és fontos hivatalt visel, a m. akadémia pénztárnokságát, mellyre a meghalt Helyneczy helyébe választatott. Mondjunk-e még többet, hogy derék hazánkfiának sokoldalú képességét, hangyaszorgalmát és tiszteletre méltó érdemeit bebizonyítsuk? —n. kapy»yftrgj uram leanyai. Történeti beszély, irta P. SZATHMÁRY KÁROLY. I. A halál karjai. — Alszol-e Anikó? — kérdé Mária, nyugtalanul forogva puha ágyában, mellyre a hold nappali fényt árasztott a nyílt ablakon keresztül. — Nem alszom kedvesem. Ki tudna aludni illy szép éjszaka és a mai nap után? — Gondoskodtál-e, hogy a vendégnek hiánya ne legyen? — Mindenről; a keleti szárnyon, az utolsó szobában vettettem számára ágyat. — Jer ide lelkem hozzám; valamiről akarok beszélni veled; atyám majd meghallhatná; tudod, hogy épen ide szeg az ágya, Anikó, Kapy György kisebbik leánya oda hagyta puha fekhelyét, s gyorsan átfutott a holdvilágon nénje fekhelyéhez, hogy még a hold se lássa. Aztán oda ült nénje ágyához, magára vonva a takaró felét. — Kedves Anikóm, szereted te ezt a Balassa Imrét? . . — Nem csúf ember . . csak ollyan magas holdvilág homloka, meg ollyan szúrós szemei re volnának. No lásd, nekem meg épen azok tetszenek; de azt a ló-ször forma bozontos haját,meg azt a nagy bajuszát nem állhatom,aztán az arcza is olly halvány, mintha kisértet volna. — Mondasz valamit. De mikor ollyan különösen is öltözik egészen feketébe, azaz egy sor ezüstgomb úgy áll rajta,mintha azt mutatná, hogy hány oldalbordája van. —Pedig ne csúfoljuk, mert tudod, hogy valamellyikünk még e hónapban Balassáné lesz. . . . Te nem szereted ezt az embert? ... — Nem kedvesem, de majd megszokom. — És hozzá mennél? . .— Mikor atyám parancsolja. — Nem úgy van; édesatyám reám értette; nem is illenék, hogy a fiatalabb menjen elébb férjhez. — Te ollyan szép vagy kedves Mariskám; akad te néked más is. — Nem Anikó, az nem lehet; ha szenvednünk kell, itt vagyok én; én vagyok az erősebb, és inkább kiállhatom. — De mit mondana reá Gyulay Ferencz uram? kötekedek Anikó. — Mi közöm Gyulay uramhoz? De mint mondana Macskásy Boldizsár, ha te máshoz mennél férjhez? Anikó bekapta arczát a holdvilágról. — Eszébe sem jut, hogy vagyok a világon . . . mondá reszkető hangon. — Furcsa és én fogadni mernék, hogy a ki itt a kastély alatt évente néha a te kedves nótádat fújja, nem más mint ő. — Én két furulyát is hallok. A múltkor a te nótádat fúták. Azt meg Macskásy nem tudja. — De hát mivel sem lehetne ezen a dolgon segíteni? kérdé Mária, másra vive a beszédet. — Ha meghalnánk kedvesem, mind a ketten, akkor egyikünknek sem kell férjhez mennünk. Ismered édesatyánkat, öt egyéb el nem áltatja egyszer kimondott akaratától. . . Mindketten elhallgattak — Várjon — kérdése idomulva és a holdra merengve Anna — ha édes atyámnak csak egy leánya volna, azt is oda erőszakolná Balassához? . . E kérdést ujre szünet követé. — Tudod mit? — kérdé Mária. — Mit? — Olly szép idő van, menjünk alá egy kissé sétálni a kertbe. Ott majd szabadon beszélhetünk mindenről. A két leányka hirtelen fölöltözött a fehér ruháikban, mint két kis szellem, lebegtek ki a szobából. A kastély terére besütött a hold, az udvar középen nagy fehér komondorok feküdtek, fejüket lompos lábaikra nyugasztva. Egy láncsás őr ott állt a fákon, melly alatt épen a Maros habzik csendes suhogással. Mi tájt vagyunk Péter? — kérdé Mária a mint a komolyan hallgatag ember mellett ellebegett. fölött. Az őr a holdra nézett, melly már jó magasan állt a vidék — Már nem messze lesz éjfél . . Hova mennek a kisasszonykák illy későn ? . . — Nem tudunk aludni Péter — mond Anna — lemegyünk egy kissé a kertbe. Alszik a vendég? — Már rég eloltotta a mécset. . . De a kert ajtaját nyitva ne hagyják ám — dörmögé az elsietők után. — Menjünk a nagy almafa alá — inditványozá Mária. — Nem bánom, de hátha újra valaki jár a Maroson? — Eh, ki járna illy későn. . . Gyönyörű éj. . . A föld teljes juniusi diszöltönyben fogadja a téli hold ezüst sugarait. A kis rovátkos aranyi kastély, mellynek hézagain ágyuk helyett virágok kandikálnak ki, mint tündér palota tűnik föl a Maros suttogó hullámai fölött, melly egyszersmind érezhetően hűssé teszi az illatos tavaszi éjszakát. A Maros völgyén alá, egész a dévai vár fehér koczkájáig téved alá a szem, mig fölfelé Alvincz, Borberek és Gyógy tornyai fénylenek. A kastélyt tágas kert környezi, mellynek fái a fénylő viz-kigyóra vetik árnyaikat. Ide rajzolódnak le a szép vár vitorlás tornyai és hegyes födelei is. J f OJ Es íme, a bűvös kép kiegészítésére megjelen a két tündérke is, átlátszó hófehér öltönyben bukdosva elő, a sötét árnyú fák közöl. A két testvér összeölelkezve halad s meg sem állanak, mig eevő 700.A nagy almafa alá nem érnek, melly virágos koronáját épen a Maros