Vasárnapi Ujság – 1857
1857-04-05 / 14. szám - Gr. Vécsey Ágoston (arczkép) 109. oldal / Élet- s jellemrajzok
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a,,Politikai Újdonságokká!" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem utcza i. sz.) bérmentve utasítandó. Hajnácskcói gróf Vécsey Ágoston. A mint lapjaink annak idejében megirták, f. évi január 15-én mult ki Bécsben egy régi magyar nemzetség ivadéka, a volt királyi magyar testörsereg kapitánya s e rangjánál fogva Magyarország volt zászlós ura, Hajnácskeői gróf Vécsey Ágoston, cs. k. lovassági tábornok, Mária Terézia katonai rend vitéze, s egy huszárezred tulajdonosa. Atyja, ki még bárói rangot viselt, cs. k. altábornagy volt s fia születését 1776. Lesniowban, az akkori lengyel királyságban érte meg. A gyermek, fejlődő hajlamainál fogva, katonai pályára len szánva, s hogy e téren a magyar névhez kötött reményeknek, mint korának egyik legvitézebb huszárja, teljesen megfelelt, az akkor folyó háborús időkben bő alkalma volt bebizonyithatni. Vécsey még alig volt 14 éves, midőn 1790-ben egy gyalogezredbe lépett, de már néhány hét múlva alhadnagynak neveztetett ki egy vértes ezredbe s mint illyen vett részt atyja oldala mellett a török háborúban. 1793-ban végre mint főhadnagy vette fel a huszárruhát, mellyet azután soha sem tett le többé. S a 17 éves huszár főhadnagy nem sokára olly vitéz tettével vonta magára a figyelmet, melly katonának is tapasztaltabb becsületére vált volna. 1793. aug. 20-án Elzászban Jokrim mellett egy erdő aljában állomást foglalt franczia ellenséges csapatra veté magát Vécsey egy szakasz huszárral, még pedig önszántából. Az ellen megingott, futásnak indult s Vécsey az ő huszárjaival további üldözés és makacs harcz után 4 ágyút, 4 lőporos kocsit, 1 elfogott tisztet s 30 közembert hozott vissza zsákmányképen. 1794. elején már mint másod kapitányt találjuk Vécseyt atyja huszárezredében s ebben töltötte a következő három év hadjáratait, W M 1799. Bázel mellett a fősereg védelmére a Schwarzwaldot kellet fedeznie egy portyázó csapattal, melly 1% század huszárból s 2 század gyalogságból állott. Szemben vele az ellenséges hadosztály zöme állott, melly mindent elkövetett, a kis csapat megsemmisítésére. Egyik támadás a másikat érte, a véres összeütközések egymást várták, de Vécsey csapatja szilárdul állotta meg a helyet s nemcsak nem tágitott, hanem egyes merész kirontásai által a sokkal nagyobb ellenségnek ártott, ahogy lehetett. Többi között ez időből való egy emberséges cselekménye, mit kevesen látszanak tudni. Ama hires bölcsész és physiognomikus, Lavater, kinek nevét most is még sürűn halljuk említtetni, franczia fogságba esett s e tájban Bázel városán kivül, külön helyen őriztetett. Vécsey néhány huszárjával oda ront nagy merészen kiszabadítja s a fogoly philosophust. — De végre 1799. jul. 29-én az ellenség egy fél dandárral minden oldalról támadás alá veszi a portyázó csapatot s a nagy erő már némi előnyt is kiviv. Vécseynek oka is, joga is lett volna, szép rendben megkezdeni a visszavonulást, de elhatározá, hogy marad. Több bátor támadást tett huszárjaival, egy félszázadot leparancsolt a lóról s oda küldé a gyalogság erősítésére, és a 8 órai makacs ütközetnek az lett a vége, hogy az ellenség régi állomásába szorult vissza, az ausztriai főhadosztály pedig ez alatt háboritlanul valósithata működési terveit. Hajnácskeöi gróf Vecsey Ágoston.