Vasárnapi Ujság – 1857
1857-04-05 / 14. szám - Kliegl hangjegyzőgépének ismertetése (rajzokkal) 112. oldal / Természeti tudományok
112 Én : Ki volt benne a prókátor ön részérül? Az : Biz, a neve kiesett fejemből, a látványkép (külsőleg) egy kis hitvány (alacsony, sovány) ember, a vár alatt lakik. Én : Annak kell tudni, hol a pöre? Az : Egy izben azt mondta , hogy átadta a vámegye trombitásának (a portárnok akkoriban Muzsik úr volt, innét a muzsika szülte trombitás eszme). Én : Ugye insurgens volt ön? Az : Még pedig lovas, hanem mondásként akár voltam, akár ne lettem volna, az országnak mi haszna se volt belőle. Napoleon sem érezte meg. Én : Térjünk vissza a dologra, minő osztályt keres ön? Az Apabátyám fajtalan (magtalan) volt, — egy szőlő-tartományt (birtokot), melly engem illet meg, annak mostohafia letartóztat. Én : Mi okból ? Az : Mesterkedik; — azt hánnya, hogy az övé, mert birja; de azt nem képes utána vetni, hogy birja, mert ősapja is birja. — Hanem inkább mondásként itt az irás (folyamodvány), tessék átlegelni (átolvasni). Én : (olvastam, ez alatt fali órám kerepelt, de nem ütött.) Az : Hány óra lehet, kérem szeretettel ? Én : Ötöt mutat. Az : Alig ám ha nem korét (korán jár, siet). Én : Lehet — megbomlott, én sem tartok rá. (Mig tovább olvasnék „Az" a szalmakalapomat vette kézbe s vizsgálgatá.) Az : Bizonyuka! Én : Tetszik önnek? Az : Furcsállom a dolgot, — az a selma talián mire nem forditja takarmányunkat. Én : Üljön le, — én még egypár sor rendeletet irok a panaszos levélre. — Jó lesz ez ügyet kiegyeztetni, ugyebár? Üljön le csak. Az : Nincs rá szolgálatom (érdemem). Én : Ott a szék, foglalja el. Az : Becsülöm kináját (kínálását). És hát elfogadom, ugye is csak per pedes apostolibus jöttem. Én : A rendelet ez, hallgassa, felolvasom : „Panaszlott fél M. helység főesküdje által t.t. napra elejtnem rendelendő stb." Ön is megjelenjen akkor pörével együtt. Az : Én hisz itt leszek, de az ellenes (ellenfél) nem hiszem, hogy eljöjjön; — igen vadas, (elvonult) kerüli a fekete ruhást; toporgyán hajtásra (farkas vadászatra) se birták kiállítani az elöljárók, mert sok urat vártak. Én : Vettek-e észre az óta farkast a határban? Az : Nyárojtszaka (nyári időszakban) békén vannak; a minap mégis egyet hajtszoltak kocsisaink a berekben, de nem foghatták meg, szeren (jól) védte magát a rosz féreg, — magam is láttam, midőn a kákósbul (gyékényesből) kiosontott, — kevés vártatva mondásként, egyet csavarintott a farkán s ugy elinalt (lábolt) föl a mezőségnek, hogy még a pergyóka (pille) sem repülhetett volna vele igáslag (párhuzamban). Én , ön is vadász ugye? Az : Egy lábig puskázunk, legtetőn (leginkább) Kis-Göcsejben, szabad földünkön szebbebb (szebbnél szebb, de nem legszebb) az élet, mint a tisztáson, hol uraság és jobbágyság lakik. Én : Hogy-hogy? Az : Nálunk minden ember ura maga birodalmán, azon felül az egész Göcsejség nyula, rókája s egyéb .vadja közös, mig másutt egy-egy uraság, mind az urak, mind a jobbágyok ellen tilalom fákat rakat; nálunk az illyesmi porrokonná (hamuvá) válna. Hanem inkább Isten áldja meg t. biró uramat. Én : Szerencsés utat; nyolcz nap múlva ismét látjuk egymást. — Köszöntse nevemben a derék göcseji atyafiakat. Kliegl József hangjegyző-gépének rövid f. el ismertetése. *) A többször emlegetett s e lap olvasói által is olly hazafias részvéttel pártolt hangjegyzőgépet mintegy kötelességünknek tartjuk bemutatni, nem ugyan teljes kimerítő leirással, mert ez még nem férne össze a feltaláló érdekeivel, aki külföldön is szabadalmat szándékozik találmányára szerezni, hanem csak annyira szorítkozva, hogy akik az eredetit nem láthatják, legalább megközelítő fogalmuk legyen a szép találmányról. **) Hogy annál könnyebben képzelje magának az olvasó e gépet, ide rajzoltattuk azt, ugy a mint a zongorán áll. — A gépezet benn a szekrénykében van, s ollyan óraműből áll, melly egy hengert forgat. A hengerre vonalazott s e használatra készitett fekete papir van illesztve. A zongora billentyűknek megfelelő fehér irónos tollak vannak, mellyek, mihelyt valamellyiket ujjával érinti a zongorázó, azonnal irni kezdenek hosszában vonalakat az egyformán forgó fekete papírra. Minden toll addig folytatja a vonást, míg a vele érintkezésben levő billentyűn rajta a játszó ujj. Innen nagyon természetes, hogy a huzamosabb nyomintást hosszúkás vonal, az aprózott gyors játékot sűrű apró pontok jelzik. A papír a klaviatúrának mintája szerint lévén vonalazva, természetes, hogy aki e gép működését felfogta, ha ismeri a klaviatúrát a zongorán, a hangjegyző által írt jegyekre is azonnal ráismer. A hangok mértékét a jegyek hosszúsága határozza, s így nagyon természetes, hogy az egész kóla vonala két akkora hosszú, mint a fél, és ez kétszer ollyan, mint a negyed stb. Ha a játszó a pedálét érinti lábával, ezt is feljegyzi a gép a papír széleire, s e jegyeket csak keresztvonásokkal kell összehúzni, s be lesz osztva a játszott darab. Ha pedig a játszó nem jegyzi lába érintésével a taktust, egy párhuzamot vonasszal, vagy ollyan üveglap a segítségével, mellyen ehhez való vonalozás már készen van, könnyen eszközölhető a beosztás. Kliegl erősen állítja, — s legközelebb szép példákat mutatott e tekintetben , hogy nincs olly bonyolított darab, mellyet a hangjegyzőgép után ne lehetne rendes kótákkal leírni. A gép jegyei egészen új kótarendszert képeznek, mellyet a feltaláló billentyű-rendszernek keresztelt, s melly véghetetlenül egyszerűbb és természetesebb Kliegl állítása szerint az eddiginél. E rendszerben nincs kulcs, kóla, kereszt(!),feloldó(tj), nincs kötés-, staccato-, 8-va-, triller-, rövid triller-jegy, sem hanghosszabbító pont, nincs semmiféle pausa, s ez által olly könnyen olvasható lesz, hogy egyik művész a másik jegyzését rögtön utánjátszhatja. (A gép átadásakor meggyőződhettek erről a jelenlevők, midőn Fáncsy Etelke kisasszony folyvást olvasta a hangjegyzőkép által irt, s még ismeretlen darabokat.) Kiváltképen három tekintetből nevezetes s talán fontos jövendőü ez uj találmány a zenészeire nézve. 1. Mert rögtön jegyzi a zenegondolatokat, a igy a lelkesült művész ábrándjait elragadtatása legmagasztosb perczeiben híven megőrzi az enyészettől, anélkül, hogy a művész kénytelen lenne azok felirása végett félbeszakítani emelkedett lelkesültségét. 2. Mivel teljes hűséggel épen ugy ir, a mint a művész játszik, a legcsekélyebb, s alig észrevehető hibát is feljegyzi, s ez által tetemes szolgálatot tesz a művész tökélyesülésének. 3. Mind a tanulás, mind az anyagi megszerzés sokkal könnyebb lenne ezen kótarendszer életbeléptetésével, elannyira, hogy ha ez eszmét felkarolja s elfogadná a zenészvilág, ami most 20—30 krba vagy egy forintba kerül, az idővel a hangjegyzőrendszer szerint alig kerülne többe egy két krajczárnál, s ha a nyomdák rendes foglalatosságai közé tartoznék illyen hangjegyeket is nyomni, — ami pedig nagyon egyszerű lenne — néhány óra alatt ezerekre szaporodnék a zenemű-példányok száma, mert a szedő tüstént szedhetné, a mit a hangjegyzőgép megirt a leghíresebb zongoraművész játéka után, s egy két óra múlva, már a sajtóból is kikerülhetne, a mit most nagy fáradsággal ír össze, — a ki el nem mulasztja, — s napokig tart annak másoltatása, és hónapokba kerül, mig a műárushoz jut az óhajtva várt mű. S ha ez így mehetne, nagyon természetes, hogy évek leforgása alatt, ugy szaporodnának a zeneszerzemények, mint most a versek, vagy épen hirlapi czikkek, és ugyan olly gyorsan terjedhetnének is. A gép külalakja, gép irt hangjegyek. *) A feltaláló saját kéziratának felhasználásával közli D. L**) Figyelmeztetjük ezúttal t. olvasóinkat azon korábbi ismertetésünkre, mellyet e tárgyban a Y. U. 1856. évi 44. számában közlöttünk. Szerk.