Vasárnapi Ujság – 1857

1857-04-12 / 15. szám - B. Radák Istvánné (arczkép). P. Sz. K. 117. oldal / Élet- s jellemrajzok

A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. A hazafiságnak, férfiúi tetterőnek és jellemszilárdságnak annyi buzdító példái után, mint e lapokban már közlöttünk, bizo­nyosan szívesen veendik olvasóink, ha koronként a női erények magasztos példányait is bemutatjuk. Az ide mellékelt arcz­kép a kis Erdély, s mond­hatnám Magyarországnak egyik legnagyobb leányát báró Radák Istvánnét, szül. gróf Rhédey Klárát ábrázolja. Azok, kik ősanyáin­kat kezökben karddal sze­retik képzelni, lehet, hogy e szende anyai tekintetben eszményképüket föl nem találják , de kik a nőben földre küldött angyalt, a háziasság és jótékonyság nemzőjét keresik, tiszte­lettel fognak itt kalapot emelni. Báró Radák Istvánné ez utóbbiak közé tartozik. A Rhédeyek fejdelmi vé­réből származva, úgy lát­szik, örökölte azon nagy lelkű­séget és titokban működő jótékonyságot, mellynek méltó párját nővére férjében gróf Mikó Imrében mindinkább cso­dálja a két haza. Sokan, igen sokan lesznek, kik e kitűnő höl­gyet névleg sem ismerik; de épen ebben is fekszik egyik nagy érdeme. — Nem hiúság, nem dicsvágy a rugók, mellyek a nemes gróf hölgy szivét jótékony tettekre ösztönzik, — ha­nem belső ösztön, melly önmagán kivül nem keresi jutalmát. — Láthatlan ő, mint a lég, melly­ből életünket szívjuk; névtelenül keresi föl a szenvedőket ? hálára nem számítva tűnik tova a jó tett után. A grófné min­denek fölött anya. Anyja gyermekeinek, anyja az árváknak és sze­rencsétleneknek. Én még jól emlékszem azon szegény papoktól hátrahagyott árvákra, kik ünnepi napo­kon, egyszerűen öltözve követék a nemes grófné szent egyházba vezető lépteit. Ezeket a grófi hölgy maga kereste föl s négyen­ötönkint erkölcsös jó gazdasszonyokká nevelte, anyailag gondoskodván róluk czélhoz jutásukig. Hány szegény ifjú köszönheti e nagy hon­leánynak iskoláztatását, előmenetelét ? .... Az a földön nehezen lesz följe­gyezve; de él a boldogok­ká és derék polgárokká lettek szivében;­­ fölírva az égben! . . . A grófné ősi szoká­sainkat szigorúan tartja. Ha betegségből gyó­gyul föl, az örömet egész körzete megérzi. — Első tisztjétől a helység utolsó koldusáig mindenki ré­szesül kegyajándékaiban, mellyek mindig ugy vá­lasztják, hogy az ajándé­kozottnak ne csak örömöt szerezzenek, de egyszers­mind szükségén is kön­­nyitsenek. Az ó év utolsó nap­ján ebédlőjében hosszan fölteritett asztal áll, melly­nek egész hosszában uj évi ajándékok feküsznek egész udvara és körzete számára. Minden darabon a birtokos neve. És a grófné, szemében örömkönyü­kkel áll az asz­talfőn. — S a­milly jótékony ő a hatáskörébe jutottak iránt, ép olly BÁRÓ RADÁK ISTVÁNNÉ

Next