Vasárnapi Ujság – 1857
1857-04-12 / 15. szám - Nép és tájrajzok: A római sánczok vidéke. Kondor Lajos Rácz vőfény és dudás (képpel) 120. oldal / Hazai tájleirások
120 várja meg, mig az Úr házából visszatérek; meglátjuk, lehet-e segiteni a dolgon. — Istenes dolgot cselekszik kegyelmed — mondá Balassa elérzékenyülten. íme akkor jó a segítség, mikor legkevésbé vélnék. A levelek itt vannak. Minden vagyonom itt van e koldustarisznyában. Másfél óra múlva a tarisznyás ember Bethlen János uram dolgozószobájában állott, szemben a házigazdával, ki könyvekkel rakott asztalán, a Balassa uramtól átvett iratcsomót vizsgálgatá. — Nem jól indult kegyelmed — mondá kutatás közben — furfang emberek ezek; nem lehet ezekhez az egyenes uton jutni . . . Itt, ezek közt, kell valami ollyasra találnunk, ami czélhoz vezessen . . — Adná az Isten — mondá reménylő arczczal Balassa — tudom én, hogy nehéz a keresete koldusnak a nagy urak ellen; ha meg patvarkodom, még ki is adnak Magyarországra; ott meg elverik a port rajtam. — Megálljon csak kegyelmed. . . Hiszen a sibóthi részjószágot kegyelmed Török juson birja. — Ugy ám, de mi köze ennek a dologhoz? — Mi-e? . . . Igen sok, a kihalt Törökcsalád javaiban nem a Telekiek kaptak-e donatiót? — De igen. — S még sem érti kegyelmed. . . . Annyi mint nyelve van. Van-e kedve koczkára tenni ezt az egy jószágot? — Csak valamit kapjak vissza, hol magamat megvonhassam. De nem értek ám én ebből semmit nagyságos cancellarius uram. — Hát celláljon kegyelmed Teleki számára. Hisz ez világos. — Még sem értem.Hallja hát kegyelmed. Megmondjuk Telekinek, hogy a Kapytól lefoglalt jószágok egyikéhez neki van jusa. — Ezt értem. — Ekkor Teleki követelni fogja azt Kapytól. — Ezt is értem. — Ugy de Kapy nem fogja adni. Ismerem telhetetlen fösvénységét. — És aztán ? — A többi aztán önként jő. Teleki meginditja a pert az erőszakos elfoglalás czime alatt, s ha kegyelmed nem is jut egy könnyen hozzá, de legalább majd ő sem bitorolja. — Ez kell nekem cancellarius uram. Csakhogy boszul álljak ez álnok gazemberen. Nini! — kiálta Bethlen János — de még más is van itt. — Mi volna ugyan jó uram? — Egy zálogos szőlő Czelnán a Bornemiszáktól. Nem örvend kegyelmed. — Nem tudnám minek. Itt meg * i fejedelemnek cédálunk. Tudja kegyelmed, hogy Apaffy uram szereti a szölőlevet: fele a czelnai hegyeknek már ugy is az övé. — De a zálog ideje még nem telt le. — Mindegy, csak szín kell most ide. Annyinak vegye, mintha nyert pörünk volna. Holnap beszélek Telekivel s holnapután föl lesz véve a pör. # * « Másnap két ollyan párbeszéd volt, melly történetünk folyamára eldöntő hatású. Az elsőt Bethlen János uram folytatá Telekivel az udvari cancelláriában. — Láttad már Mihály ennek a szegény Balassának a leveleit? — Ejh mi közöm ezzel e féleszű részeges emberrel. — Kár pedig meg nem nézned, mert a mint tudom, ő sokat birt a Török juson s ha jól emlékszem, még a Bornemiszáéknak is van zálogjok nála. — Hogy Török juson? — Nem tudod, hogy az utolsó Török szerencsétlen lenyakazott felesége Balassa leány volt. — A biz igaz. Bezzeg Kapy uram hallgatott róla. De millyen gazul is beleült annak a szerencsétlennek a jószágaiba; jó, hogy még a donatio nincs kiadva róla. A fejedelem ugyan rég neki igérte. No hiszen majd teszünk róla. A korlátnak ollyformán kacsintott, mintha ezt mondaná : no hiszen jól van már minden! A másik párbeszéd Teleki és Apaffy között folyt, mégpedig ebéd után. — Nagyságos uram! Ezt a Balassát csak le kellene már valahogy rázni a nyakunkról. Tegnap is millyen komédiát csinált. — Már egy hónap óta kérem kegyelmedet, hogy kergesse el kapunk elöl, még imádkozni sem merünk tőle. — Én bizony megvizsgálom, miben áll a dolog. Mert hisz ha kém lett volna, azóta módjában volt kiszökni és meg sem tette. Aztán meg akkor nem foglalták volna le oda kinn mindenét. — Persze, persze. Kegyelmed jobban tudja. Csak a nyakunkra ne küldjék. De hát mi lesz vele, ha ártatlan jószágait már a hunyadi főispánnak ígértük. — ígértük, de nem adtuk. S ez nálunk nagy különbség. — A mint kegyelmed gondolja. Csak meg ne haragudjék. — Haragszik nem haragszik; az igazság az első. Fiat justitia ! — Fiat justitia! — dünnyögé Apaffy uram s öreg karszékéről fölkelvén, jót húzott egy még öregebb ezüst serlegből. (Folyttára kSv Kácz vöfény és dudás. (Eifer és gajdás.) Nép- és tájrajzok. A római sánczok vidéke. (Folytatás.) A hosszú faluba minél beljebb értem, annál szebb, ujabb formájú, téglából épített, cseréppel fedett, és tűzvész ellen biztosított házakat láttam, nem tudtam a dolgot mire magyarázni, mig a deszkakerítésen keresztül egy udvarba nem tekinték, mellyben egy széles kalapú, posztó nadrág-, s utasban, térdig érő csizmában, bajusztalan, s trágyával foglalkozó embert láttam, egy másikat szeke-