Vasárnapi Ujság – 1857
1857-04-12 / 15. szám - A husvéti tojásfestés. E. Illés Pál 125. oldal / Elmélkedések
Í 125 Vasárnapi Újság 1857. évi 15-dik számához. A Iiiisvéti tojásfestés. Li tárgy magyarázatához elő kell bocsátanunk a festékek, vagy inkább a szinek jelentését költészetben, izléstanban,— és a tojásét természettudományban. Mind a főhangok , mind a főalap-szinek száma hét , miként ezek a szivárványban szemeinkbe tükröződnek. A hét szin, a legrikitebbről alá a legszendébbre, fokonkint imigy következik : vörös, narancs-szin, sárga, zöld, kék, indigo-szin és viola-szin. A fekete és fehér, megannyi két szélsősége a szineknek, amaz elnyelése, emez visszalökése minden szinnek. Ivöltészeknél jelenti : fekete a gyászt és szomorút; fehér az ártatlanságot, — piros az örömet és szerelmet, —"zöld a reményt, — kék az állhatatosságot, — sárga a féltékenységet. Minden szin között a kék tartható legszebbnek azért, mivel az Istennek dicső ege is ollyatén. A tojás viszont jelképe az életre kelésnek, mint már a régi görög bölcsész Aristoteles kimondotta : „Mind, ami él, tojásból kél." Minden egy tojásban pedig, picziny minta szerint, be van foglalva, a belőle kikelendő állat egész alakja, mint azt nagyitó üvegek (górcsövek, mikroskopiumok) nyilván bizonyitják. Azért, midőn az ember egy tyuk-tojást megeszik, azzal egy egész parányi tyúkot, vesz gyomrába. S be van bizonyitva, hogy a tojás a legtáplálóbb eledelek egyike. — Példázza azonkivül a tojás : a földcsillagot, melly körülbelöl olly hosszúkás gömbölyű, mint a tojás; — valamint végre az anyaföld termékenységét, miszerint az, méhében mindig viselős miriádnyi leendő állatocskával, mellyek tavaszonkint a nap melegétől életre kelnek. A sokféle tojás példányait pedig egybegyűjtve, többi között a magyar nemzeti múzeumban is nagy gyönyörrel és csudálkozással szemlélhetjük. Ott láthatjuk, hogy a tojások mindenségében a tyúkoké a középnagyságú és leghelyesebb, mellyért festéshez is épen e házhoz világszerte befogadott madár tojását szokás használni. De ugyanott mutatnak Istenfestötte minden színezetű tojást, név szerint : átlátszó, fényes fehér héjat, minő a harkályé, — világos zöldet, minő a fülemiléé, — sárgát, minő a struczé, — kéket, minő a szajkóé és hollóé, — hamvast, minő a fogolyé, — fekete tarkás szürkét, minő a szárcsáé, — vöröst, minő a héjáé, — pirossal pöttögetettet, minő az ökörszemé, — téglaszínűt, minő a vöröslábu vércséé stb. Tiszta pirosat alig tojik állat e földön. S most már térjünk a felvett tárgyhoz. Valamint a farsangnak, szent Iván-tűznek, és a keresztyének között máig divatozó egyéb szokásoknak, ugy a husvétkori piros tojás-készitésnek eredete is az ősvégi pogányságban keresendő, mellyböl a népek Krisztushoz megtéríttettek. Hajdan a népek, ugy az európaiak, mint az ázsiaiak, a talán tavasz beállásakor, szokták kezdeni az újévet, melly alkalommal örömük kifejezésének jeléül, különféle színekre megfestött tojásokkal kedveskedtek egymásnak ajándékul, — simán, vagy reá virágokat, verseket és neveket kikarczolva. Legdivatozóbb volt a tojásokat pirosra festeni, azért, mivel a görög és római nemzetnél ez tartatott minden egyebek fölött legszebbnek. A zsidóknál is szerepelt a tojás Jeruzsálem pusztulása óta, mennyiben a Páscha * ünneplésekor a többi étek között keményre főtt tojásokat is szoktak feltenni asztalra. Melly ünnep szintén tavasz kezdetén, a természeti uj évnek beállásakor, esvén , a kemény tojással példázni akarták részint kemény sorsukat, részint az örvendetes kitavaszulást. *) E zsidó szó annyit tesz, mint átmenetel, t. i. hajdan Egyiptomban az öldöklő angyalnak átmenetelét a zsidó házak fölött.