Vasárnapi Ujság – 1857

1857-04-19 / 16. szám - Kapy György uram leányai. P. Szathmáry Károly 129. oldal / Elbeszélések

A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű iven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai után a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Kapy György uram leányai. Történeti beszély, irta P. SZATHMÁRY KÁROLY. (Folytatás.) IV. Az Ur nem ver bottal. A történetnek további folytatása előre kitalálható azoknak az embereknek jelleméből, kik ez eseményben szerepeltek. Teleki Mihály uram hűségesen megvizsgálta a Balassa leve­leit s ollyan éles szemű ember hamar reá is akadt az igazira. Balassa uram két kézzel adott helyet az erősebb alperesnek. Ekkor Teleki elébb szépen fölszólitá Kapyt, hogy a jószágokat adja ki, de Kapy természetesen hallani sem akart róla. A fejedelmet semmi sem hozta ki a sodrából, de midőn Teleki fölfedezte előtte, hogy Kapy egy szép tábla ezernai szőlőt bitorol, melly tulajdonképen reá nézne, magán kivül volt a harag miatt, hogy ez az istentelen ember mindezt egy szóval sem mondta. Teleki rögtön tárgyalta rá az ügyet. Az executio kirendeltetett. De ismervén Kapy uramat, tudhatjuk, hogy ö kegyelme azt visszaveri.Ezt oda értsd nyájas olvasó, hogy megállott a vita alatti kúria kapujában s egy fakalánnal vagy akármivel ellenemondott a végrehajtásnak. Ekkor aztán karhatalom ment reá. De ő azt is visszaverte, fegyveres erővel saját cselédei által. Ez is törvényes volt; joga volt azt tenni. De ö kegyelme nem elégedett meg ezzel, hanem» már most föl­ment Fehérvárra a fejedelemhez és Apaffyt épen egyedül találván, keservesen adta elé a dolgok állapotát. De Apafhy a czelnai szőlő­táblára gondolt és hajthatatlan vola. Nem szólott egyetlen szót sem, mi Kapyt még jobban ingelné. Most rajta volt a sor azt kiabálni, hogy nincs igazság. A mint­hogy el is mondá azt válogatott szavakban. Hogy itt minden önkényesen foly­t (természetesen Telekit értette) mindenki tesz a­mit akar, neki is egyszer oda ajándékoz­nak valamit, aztán újra elfoglalják. Nem csoda aztán, hog­y ha az illy igazságtalanságok pártosokat csinálnak az országban, ő ugyan az ő jusát védi a mig és a mint lehet. Apaffy uram mindezt nagy flegmával hallgatta, de szerencsét­lenségre épen az utolsó szavakra belép Teleki. Kapy uram pedig nagy méltatlankodással kisandit az ajtón. — Mit csinált nagyságod ennek az embernek ?.. kérdi Teleki. — Én? — kérdi a fejedelem csodálkozva. Egész itt léte alatt egyetlen szó sem jött ki a számon. — Hallatlan! — szörnyűködik a tanácsos. Hallá-e nagyságod, *mivel fenyegetőzött? — Hát mivel? — Hogy pártot támaszt az országban. Illyen hallatlan vakme­rőség! . . Már most tessék. Nagyságod fölgazdagitja az embereket s már most paczkáznak vele. Ez az ember serget gyűjthet, pénze elég, s egy reggejen arra ébredünk föl, hogy kitették a szűrünket az országból. — De hát hiszi-e ezt kegyelmed — kérdé­sparty fészkelődve. — Hiszen csak azt lesik ott kivül, hogy mikor lesz egy ujjam­nyi pártütés; lesz annak aztán segitsége, a mennyi csak kell. — De hát mi tevők legyünk már most? Kegyelmed is csak ré­miti az embert . . mond Apaffy székéről fölkelve s indulatosan járva a szobában. — El kell fogatnunk, legalább egy időre. — Azt nem bánom; de az én lelkemre aztán senki meg ne haljon. — Tudom, kire czéloz nagyságod. Ez a fejedelmek háládatos­sága. Megmentjük trónusukat s gyilkos a nevünk érte. — No ne nehezteljen kegyelmed. . . Hát fogassuk el. Kegyel­med az ország első tanácsnoka, irjon egy rendeletet az ország tábor­nokának. Ezt Apaffy uram mosolyogva mondá, mert igen elmésnek tartá, lévén Teleki Mihály mind az első tanácsnok, mind pedig az ország tábornoka Teleki meg volt elégedve. Másnap reggel Kapy uram mint fogoly ült Déva várában. * Az aranyi vár fölött megtört a keserűség pohara. A két szelid lelkű leányka, besodorhatva a balvégzetes körül­mények árja által, mint egy borzasztó álomban élte tovább napjait. — Jobb lett volna nekünk — mondá sokszor a kis Anna — ha azon emlékezetes éjen valóban a Maros habjaiban leltük volna sirunkat! Már szintén osztá e véleményt, de az események folyama kü­lönösen őt nem engedő gyáva, tétlen bánatba sülyedni. Már a nagy gazdaság és háztartás, mellyet Kapy uram folyta­tott, az eddig csak is gazdasszonysággal foglalkozó leánykának alig hagyott időt gondolkodásra. Bármilly érzelemnek, fájdalomnak legbiztosabb orvosszere a munkásság. • Anna, kit eddig Mária a gazdasszonykodástól úgy szólva ké­nyeztetőleg kimért, most a Mária előbbeni tisztjét foglalá el s mig nénje az ispánnal a munka-fölosztást és fizetéses dolgokat intézte, az ő hófehér kacsócskáiban az élés kamrák kulcsai zörögtek. A nagy részban tehát, Kapy György elzárásában, meg volt az a kis haszon, hogy leányai a háztartás gondjaihoz jobban hozzá szoktak s ebben viszont az, hogy kevésbé értek reá, elhagyott állapotukról gondoskodni s hogy az egykor inkább ábrándos le­ánykákból lassanként tűzről pattant gazdasszonykák képződtek. Ünnepnapokon rendesen átrándultak Fehérvárra, hogy ré­szint a fejedelemnél és fejedelemnénél, — részint atyjok más ba­rátainál oda működjenek s hogy atyjok a bűnvádi kereset alól föl­mentetvén, szabadságba helyeztessék.

Next