Vasárnapi Ujság – 1857
1857-04-19 / 16. szám - Nép és tájrajzok: A római sánczok vidéke. Kondor Lajos Sokácz ifju (kép) 132. oldal / Hazai tájleirások - Zólyomi vár (képpel). K-ly J-s 132. oldal / Hazai tájleirások
132 Zólyomi vár. ellensége, kinek védelmére ezelőtt saját vérét ontá. Több derék vezér próbálkozott vele, de siker nélkül, mig Hunyady János ezen megboszankodván, 1451-ben maga indult ellene, s azonnal más fordulatot adott a dolognak, egyenként szedegetvén vissza a várakat ama rettenetes csehektől, kik vérszopó nadályokként gyengiték hazánkat, megfosztva minden életerejétől. Már csak Zólyom vala hátra, hova a hóditó Giskra szorult utoljára, midőn IV. Frigyessel háború ütvén ki, parancsot vett Hunyady az országgyűléstől, hogy Giskrával békéljen meg, s Ausztria ellen menjen. De alig halt meg Prágában a házasuló László, ki helyett Mátyás a prágai fogoly emeltetett üldözője trónjára, a sorsnak szokatlan rendelése szerint, IV. Frigyessel szövetkezett Giskra, hogy az ifjú királytól koronáját elragadják. De a hős Mátyás annyira megzabolázta őt, s minden ellenségét, hogy alkuba kénytetett ereszkedni, s nemcsak lemondott 1462-ben ellenségeskedéseiről, hanem a török ellen készülő ifjú királynak valóságos szolgálatába lépett, s több adomány közt Zólyomot is megnyerte. Majd végre örökösök nélkül múlván ki, birtokai visszaestek a koronára, s Mátyásnak, kit lengyel és cseh dolgai gyakrabban az ország felső részeire szólitának, tetszvén Zólyom vára, azt magának mulató helyéül választá, s pompásan fölékesité Ezt a halhatatlan emlékű uralkodót is megfosztá a sors örököstől, mert egyetlen fiát törvénytelen ágybéli származata homályositá. A század embere nem tartá elég erősnek magát a közvélemény elnyomására, lassankint akará tehát a nemzetet fia megkedveléséhez szoktatni s több jószág közt Zólyomot is annak adá, midőn liptói herczegségre emelte, hogy sem fény sem hatalom hiányával ne lenne. De hasztalan vala minden gondoskodás, a királyi Zsigmond viharos kormánya után ausztriai Albertben köz- pálcza ollyan kézbe jutott, melly azt legkevésbé volt képes megérdett a béke egy uj remény csillaga feltüdni. De e csillag hamar demenni, annál kevésbé méltólag hordani, s a dicső férfiúnak sok elborult. Pártok marczangolák az országot s annál veszélyesebben, tekintetben atyjához méltó fia 1502-ben a dicsőség mezején csatában hunyt el, hagyván hátra nagy számú hiveiben azon véleményt, hogy csak ő lett volna érdemes azon trónra, mellyet atyja tett fényessé. Az ifjú halála után özvegyi jognál fogva Beatrixra, Mátyás özvegyére maradt a zólyomi vár. Erről ismét a Frangepánokra szállt, azonban 1520-ban már ismét azon jószágok közt emlittetik, mellyeket II. Lajos nejének, ausztriai Máriának engedett, ki Thuri Kristófra bizta annak igazgatását. A mohácsi vész után elhagyván az özvegy királyné az országot, pártok és polgárháborúk szaggatván el a fegyelem minden kötelékeit s az igazságot önkény váltván fel, minél hatalmasban állottak ellent egymásnak. Erzsébet gyenge levén felekezetével megtartani fia számára a trónt, idegen segédet keresett Brandeis Giskrában, kinek pénz hiányában Zólyom várát és várost adó által 1440-ben azon ígérettel, hogy szerencsésb fordultával a dolognak, még gazdagabban is megjutalmazandja. — Cseh kíséretével menvén be a várba Giskra, Lajos király hadvezérének czimeré magát s a bányavárosokat és egész felső Magyarországot Kassáig Erzsébet kormánya alá hajtván, pusztitó dühhel nyitá meg a belháborut, kétségbe ejté a vidéke sket, mert erős karjának semmi sem állhatott ellent. Erzsébet és Ulászló közt 1442-ben béke köttetett, de Giskra [jobbnak látta Thurt, tulajdonaként tartani Zólyomot s itt lenni adósságokat követelvén, nem akart az országból távozni, s a mit benne,mint más nevében igazgatni. Mihelyt magáénak válla Zólyomeghóditott, birtokában tartá; s miután Ulászló meghalt, s Almot, szaporítani is kezdé azonnal javait s a szomszédságokat megbert utószülötte egyedül ismertetett királynak, ugyanannak jön hódítván magának, nem sokára második Giskrává lett. I. Ferdinand Alig van történeti emlékekben gazdagabb vidéke édes magyar hazánknak mint a felső vármegyék, különösen a bányavárosok. Ezek közül csak Zólyomot emlitjük most meg, melly történetünkben olly fontos nevet nyert. ritka Zólyomot I. Lajos épité 1350-ben, kit személyes tulajdonai miatt méltán „Nagy"-nak nevezhetett az utókor. Neki lehet köszönni, hogy hazánk Európa legjelesebb országai sorában foglalt helyet hajdanában; hogy a magyarok hazája tengertől tengerig terjedett valaha. — Lengyel szomszédunk is tehát az ő fejére szánták volt koronájukat, midőn Kazimir, Lajos anyjának öcscse, s utolsó ivadék, szarvas vadászaton lovával elesvén, az életből kimúlt. De ezen ragyogó körülmények közt sem láthatá terveinek tartósságát a nagy király, mert fiakat megtagadott tőle a gondviselés, az okosság javallá tehát, hogy leánya számára örökitse meg a trónt minden ellene tornyosodott nehézség férfias leküzdésével. VII. Kelemen pápa a nápolyi eseményekből származott ellenséges indulatból 1381-ben egy levelet bocsátott ki, mellyben hirdeté, hogy a király leányai a lengyel trón iránt minden követelésből kizáratnak, egyenesen a Kujawi Wladislavot illetvén az. Illy körülmények közt a férfias eszközökhöz való nyúlás annál sürgetőbb leve, mivel épen akkor Wladislav Francziaországba menekült, a krakkói püspök pedig, ki az ország kormányzója volt, meghalálozott. A király tehát czéltalan nyilatkozatokkal idejét nem vesztegetvén, 1382-ben Lengyelhon nagyjait kedvencz várába Zólyomba hivá meg országgyűlésre, kik itt meg is választák leányát s egyszersmind hódolatukat is bemutaták neki. Nép- és tájrajzok : Sokácz ifjú.