Vasárnapi Ujság – 1857
1857-05-03 / 18. szám - Nyitra (képpel). G-z P 148. oldal / Hazai tájleirások - Az utak melletti sorfaültetésről. Tersánczky József 148. oldal / Természeti tudományok - Vakok gyógyintézete N.-Váradon (kép) 148. oldal / Természeti tudományok
148 tott istálós marha, mig végre a rétöntözés, sőt az alagcsövek lerakása is bekövetkezendik. A legczélszerübb gazdaság az, melly a körülményekhez alkalmazva legjobban kifizeti magát. Mig munkás kezek hiányát érezzük, addig valódi haszonnal olly csinos gazdaságot nem is üzhetünk mint a szomszéd tartományokban. Csehországban például nagyban divatos a vetések gyomlálása, mi igen jeles dolog (nálunk, legfölebb az aszatot tépik ki), tudnunk kell azonban, hogy a nevezett országban a birtokosokhoz seregestöl jön a tarka barka fehér nép, kérve-kérvén, engedtetnék meg nekik azon bojtorján és paraj féle füvecskeért az egész vetést ingyen kigyomlálni. Próbálnák meg csak azon urak, hogy sokat ne mondjunk harmincz, negyven pengő krajczáros napszámmal e munkát végbevitetni, majd nem dicsekednének vele, hogy ott az árpa földet is olly tisztán tartják, mint nálunk" a házi kisasszony virágkertecskéjét. Népességünk sokasodtával az arány a magyar fajra nézve is kedvezőbb lett. Nyelv tekintetében ugyan száz év előtti időkről világos adataink nincsenek, de a tősgyökeres magyar helyeken található számtalan idegen családi nevek bizonyítják mennyien olvadtak közénk, míg ellenkezőleg magyar nevü ember csak ritkán, s akkor is kivételes körülmények között lesz másféle nemzetté. Száz idegen jön, s beleolvad a magyarságba, míg innen mutatóba is alig megyen el egy-egy. Falu sincs nálunk az alföldön, hol legalább egy pár család ne laknék, kikről tudva van, hogy ők vagy atyjok, nagyatyjok egyenesen külső tartományokból származtak le, míg a náluk magyar bevándorlókról soha senki sem hallott. Olly helyeken végtére, hova kereskedelmi s iparüzleti viszonyok miatt minden nemzet összekeveredett, mint például Váradon, Aradon, Esztergomban, a tömérdek idegen családi nevek mellett is e városok magyar nemzetisége épen megmaradhatott. Aki a városokban a tanuló ifjúság névsorozatát kezébe veszi, első tekintetre az hiszi, itt hagyták egykor félbe,nyelvzavar miatt a Bábel tornyát. A tarkaság azonban csak a neveket illeti, az egyének ajkán ősi tisztaságában zeng hazánk erőteljes hangokban folyó nyelve. A vegyület csak tápláló olaj volt a haza oltárának tüzére. Ma már nem csak azok vagyunk magyarok, kik annak születtünk, hanem kik azzá is lettek. (Folytatni Nyitra. Aki ismeri Nyitrát, tudja, hogy e város a legkellemetesebb tájak egyikében fekszik, csak akarat és pénz kellene, s egy kis szépités mellett Magyarország legszebb, a szemét leggyönyörködtetőbb városai közé tartozhatnék, és most méltán is reméljük, hogy ezen eszmék elismerésre fognak találni a derék nyitrai polgároknál. — A szép akaratot tanúsítja a városban máris fennálló néhány épület, a megyeház a várhegy tövében, a préposti lakház a vár bástyáinál, kegyesrendi atyák kolostora a többi közt legkitűnőbb toronynyal — és végre a püspöki várlak. — Ez utóbbiról ki ne tudná, hogy az egykori szláv király Szvatopluk erőssége volt. — E vár még most is igen jó karban áll, különösen nevezetes benne a székesegyház, mellynek szépítésére sok gond van fordítva, —jelenleg pedig épül egy irgalmas apáczakolostor is nyitrai püspök Palugyai Imre ur önmaga rendeletére, melly mind roppant nagyságára, mind pedig építési ízlésre mindenesetre a városnak nagy diszére leend. A város mellett terjed el a szép és regényes hegyláncz, mellynek alja elég jó és nevezetes fajta szölövesszökkel van beültetve. A hegyek közt nevezetes a Zobor hegy, melly szinte Szvatopluk szláv király hadivezérétől Zombortól vette nevét, — ezen hegy a város és környék lakóinak sok izben szolgál nyári mulató helyül, kebelében áll a Liguriánus szerzet volt klastroma, most korcsmául használtatik, és nyáron több izben tánczvigalmak is tartatnak benne, — ezen hegyben van szintén egy barlang is, melly remetebarlangnak hivatik, az ezen barlang előtti kősziklákon sok helyen ló vagy öszvér, és ember nyomok szemlélhetők, mellyekről az a monda áll, hogy a remete ott lakta idejében az ut még nem kövesedett volt meg. — A püspöki várhegy oldalában van szintén két barlang, mellyek egyike Ördög, a másik Chovan (egy igen elhíresült zsivány) barlangjának hivatik, mindkettő jóforma tágas szoba alakú üreg, és főkép az ördög-barlangnak többféle hosszú és keskeny sikátorai vannak, mellyek közben-közben szoba alakú üregekkel szakadnak félbe, ezeknek végét nem érhetni, keskeny járdáiban a rosz levegő miatt fáklya sem tartja lángját. A vár mögött szemlélhető kis kápolna a szőlőhegyek közepén szent Urbán tiszteletére van emelve, hová is esztendőnként egyszer ájtatos menet szokott megtartatni. — Végre a táj regényességét emeli a Nyitra folyam, melly a várhegy oldalát mossa. G . P. Minden utas embernek kegyes kivánata sorfaültetésnek életbelép a tetése, minden müveit hazafi óhajtja, hogy a honnak, és a nemzetnek jobbléte ez uton s módon is emeltessék, melly hogy többé nem puszta eszme, hanem gyakorlatilag is valósult tény, bizonyitja nemcsak a m. kormány meg nyitott rendelete is, hanem egy részről a több helyen már is fennálló fasorok, más részről pedig a durva kezekkel kiirtottaknak hátramaradt romjai. — Tekintvén a népnek a sorfaültetés ügye elleni sok helyen tapasztalt durva eljárását — kétségtelen az, miszerint a dolognak magának eskütt ellensége, mi ha nem volna, bizonyára nem rombolna, nem irtana saját vagyonossága romlására anélkül, hogy akár szivében, akár lelkében csak kissé is meg ne rázkódnék. Ha érett ésszel lelkéhez szólunk, lelke helyett feje rázkódik, mi annyit tesz, hogy neki a sorfaültetés épen nincs inyére, minélfogva engesztelhetlen indulattal készebb lábaival taposni mindent —, mintsem az ügynek pártolására segédkezet nyújtson. Azt szokták mondani nálunk : A szederfa sorok tetemes kárt okoznak a vetésekben, terebélyes lombjaik árnyai által. Ezenkívül csendes hitök még az is, hogy a szederfasoroknak létesülte folytán maholnap selyembogártenyésztés üzletére fognak kényszeríttetni, mellytől sokkal jobban irtóznak, mint a tollfosztástól. A nyárfát verébfészek tanyául tekintik, s nehogy a verebek bitorolják termesztményüket, készebbek egytől egyig a fákat kiirtani. Az akáczfáról azt tartják, hogy buján ágazó gyökereinek, és fattyúhajtásainak leendő kiirtásával csak kétszereztetik mezei munkások. A gyümölcsfákat azért nem szeretik sorsául, mert tapasztalásból tudják, hogy termett csemegéiből legfeljebb éretlen korukban ehetnek, minthogy a tolvajok, és utasok be nem várván érettségük fokát, ezeket rendszerint még nyers állapotban tépik, szaggatják, tördelik, és ágastól hordják szét. Midőn a sorfaültetés ügye honunkban illy szomorú állapotban van, ellenére annak, hogy ennek életbeléptetésével a honnak, és a nemzetnek közvagyonositása nevezetesen emeltethetik, nem marad egyéb hátra annál. Az utak melletti sorfaültetés tárgyában. A szegény vakok gyógyintézete Nagyváradon. — (Lásd az első lapot.)