Vasárnapi Ujság – 1857
1857-05-03 / 18. szám - Nyitra (képpel). G-z P 148. oldal / Hazai tájleirások - Az utak melletti sorfaültetésről. Tersánczky József 148. oldal / Természeti tudományok - Vakok gyógyintézete N.-Váradon (kép) 148. oldal / Természeti tudományok
149 mint hogy a sorfaültetés olly móddal eszközöltessék, minél fogva a nép képes legyen meggyőződhetni foganatositása valódi hasznáról, és ösztönt nyerjen a vállalkozásra. Erőtetés nélkül, s igy mintegy magától kell hideg idegenségét forró szeretetre érlelnie. Mindenben önzők lévén, haszon nélkül többnyire semmit sem szeretünk tenni. Így e szempontból indulva, oda járul javaslatom, hogy sorfaültetésre olly fanemek választassanak, mellyek az önző vágyakat kézzelfogható jövedelmekkel képesek kielégíteni. Bor, pálinka még mindig sok embernél a főrugó, bort, és pálinkát szeret ő mindenből teremteni. E szerint bor vagy pálinka termő fasorokat kell létrehozni, hogy önkényt kedvet kapjunk a fák ültetéséhez, ápolásához. Bortermő fát én nem ismerek, ezt kizárólag csak a szőlőtőke teremheti. Szőlőtőkét pedig nincs szándékom sorfaültetésre ajánlani. Ismerek ellenben ollyan fanemet, mellynek sajátos természete, hogy pálinka-neműitalt tartalmaz,melly nem is olly ártalmas,mint a pálinka; s azonkívül még olly mellék tulajdonokkal is bir, mellyek tudtommal egy növényben sem találhatók. Vadonban terem e fa, s majd mindenütt létez honunk területén. Szép fehér virág-bokrétáinak nagyon kedves illata, piros cseresznye-szerü bogyófürtei kellemesen hatnak a szemre, színre, s mintegy édesgetve csalogatják lombjai alá a vándort. Szép virágbokrétái, ékes bogyófürtei felett versengve énekelnek a kedves erdei madárkák, csakhogy ők is a figyelemre ébreszszék a szorgalmas embert, és némileg tudtul adhassák, hogy a vadonnak e terménye nemesi kezek ápolására, és magasztosb haszonvehetésre teremtetett. Vörös-Berekenye e fának neve, mellyet a köznép piros kutya cseresznyének, — mailárbogyófának is nevez. (Deákul : Sorbus aucuparia. Németül : Gemeine Eberesche; Vogelbeerbaum; Wilder Sperberbaum; Quickenbeere; Heinesche: (Jualsterbaum; Steinbeere; Ebischbeerbaum) : Szólunk róla bővebben. I A növényről. Ez majd mindenütt terem, gyepűkben, és vágásokban. Fiatal korában igen rendes idomú, nem magasra emelkedő, és nem nagy árnyat vető fát képez. Közép termő földben leginkább díszlik. Soványban, szárazban, homokban idő előtt elvénül. Nagyon kövér földben korán megfeketülnek bogyói. 80 évig folyvást teljesül, 150 évig él. Magról, palántáról termeszthetni, átültetéssel is folytatja növését. Sorfaültetésnél 15 láb távolságban állhat meg egyike másikához. 4 mérföldre terjedő sorvonalra 3800 fa szükséges, melly évenként 5700 mérő bogyót terem. II. A fának hasznáról. 1. 40 éves korában jó tűzifát ad. 2. Asztalosok, esztergálosok, puskások, szelencze gyártók, bognárok igen jóféle, csinos és hasznos eszközöket készítenek nagyon kemény és szép rostú fájából. 2. Kérgében, ágaiban, leveleiben nagyon sok cserany (Gerbestoff) létez, és aránylag/7 résszel több, mint a tölgyfában. Cserzésnél 6 font bőrre 1 font kéreg szükséges. 4. Megfúrással nyert levének nyirfaléhez hasonló ize van, mellyet sok vidéken a köznép vérhas, és hasmenés ellen használ ivóviz helyett. (Az angolok hite szerint e fából készült Krisztus Urunk keresztfája is). III. A gyümölcsről. Ez fürtökre szedett, kezdetben piros, később fekete szinü, savanyu fanyar izü, cseresznye alakú bogyókból áll, mellyek rendesen minden évben gazdagon teremnek. D . IV. A gyümölcs hasznáról. 1. Nagyon kedves alakjánál fogva legtöbb uri kertekben éknövényül termesztetik. 2. Minthogy több rendbeli madaraknak mohón kedvelt eledelük, a madarászok által cselanyul szokott használtatni. 3. A szarvasmarhák, juhok, disznók és baromfiak jóizüen eszik e bogyókat, és jó egészséges állapotban is maradnak evése folytán. Sok vidéken óvó gyógyszerül eteti ezt a nép az említett állatokkal az emésztési gyengeségen, és nedvelfajuláson alapuló betegségek ellen, minők : az étvágyhiány, a hasmenés, vérhas, métely, szőrféreg stb. A szarvasmarháknak szecskával, a juhoknak sóval vegyítve adják hetenkint kétszer, egy-egy darabra 1 — 12 maroknyit számitván. A baromfiaknak elszórva adatnak. A juhok, bárányok, hízó disznók számára megszárítva tétetnek el, hogy meg ne penészedjenek, földön kell szárogatni és zsacskóban eltenni. 4. Embernek nem valók nyers állapotukban, mert bárha nem mérgesek is, savanyu fanyarságuknál fogva mégis hányásra ingerlik a gyomrot. A nép befőzöttet készit piros bogyóiból, és ez alakban eszi házi orvosszerül romlott étvágya helyreállitása, elvesztett emésztő tehetsége visszapótlására, elgyengült gyomrának és beleinek megerősitésére, a vérhas, hasmenés, nehéz vizelés és sülyben, mellyből naponkint két késhegyre férő mennyiséget vesz be egyszerre, és egy pár korty pálinkát iszik utána. Ugyan e befőzöttből ad be sok ember enni nem akaró négylábú házi állatának egy evőkanállal egyszerre. Megfőtt piros bogyóinak levével mossa vérző foghusát, öblögeti, mosogatja és kötözgeti teste fekélyeit. Olvastam esetet, melly szerint egy nő, születésétől kezdve folyvást beteg levén, gyomorfájástól gyötörtetett, enni étvággyal soha nem tudott, s igy sorvasztó állapotánál fogva sokkal közelebb állott a halál, mint az élethez, mind addig, mig csak az említett befőzöttet nem választotta gyógyszeréül, mellyet a legjobb egészséggel 93 esztendeig evett. E befőzött igy készül: a piros bogyókat leszedik csutkáikról, és egy faedényben tartják megfonnyadásig, a megfonnyadt bogyókat most egy nagyobbszerű mozsárban magvastól összezúzzák, és egy zsákon keresztül sajtó (prés) segedelmével kisajtolják. Az így nyert folyadékot egy cserépedényben enyhe tűzparázs felett folytonos keveréssel keményre befőzik, s hidegen kővagy üvegedényben további haszonvételre több évre elteszik. Gyakor- Nyitra.