Vasárnapi Ujság – 1857
1857-01-04 / 1. szám - Az idő felosztásáról és az órák szabályozásáról. Brassai 10. oldal / Természeti tudományok
11 biztosnak vélt utmutatót is gyanusitjuk az órabirtokosok előtt, mert van mód az ügyön segiteni. A napban mint órában, az a nagy hiba van, ami a mesterséges órákat, ha benne sintenek, mondhatni, teljesen haszonvehetlenné teszi; az t. i. hogy egyenetlenül jár, és javíthatlanul hol siet, hol késik. Igen de az a nevezetes különbség van ám az isten teremtette nap és az ember készitette órák közt, hogy amannak egyenetlenségében rend és törvény van, mi ezekében, legalább általunk felfoghatólag, nincs. Ennél fogva igazitása is — nem a napnak, hanem az általa jelentett időnek — szintolly könnyű mint biztos, holott egy hiányos készületü zsebóránál, millyen egyébaránt a nagyobb rész, ezen igazitás teljes lehetlen; ugy hogy csak valamennyire biztos használhatóságuk végett naponkint vagy legalább olly gyakran mint csak lehet, meg kell kérdenünk a napot. Ebből láthatni, milly szükséges a nap adatainak igazításához érteni, mert ez is a mi kérdésünkre hibás feleletet ad, mellyel előbb, mintsem megindulnánk utána, jóvá kell tennünk. Ezen igazítást vagy jóvátételt minden embernek, aki óráját pontosan kívánja jártatni, szükségkép és nélkülözhetlenül tudni kell, mert ha nem, a legjobb órát is elronthatja, nem hogy a roszat javítná. És ez az amit olvasóim, ha tetszik, megtanulhatnak e czikkből. Hanem, mielőtt utasításomhoz kezdenék, egy kis csillagászati észrevételt, illetőleg ismertetést kell előre bocsátnom. Tegyünk fel egy utat, melly egyenetlen osztályokra volna feldarabolva és kijelölve, p. o. mint ez : Tudniillik a-tól 6-ig volna 10 öl, 6-től c-ig 9 öl, c—d-ig 7 öl, d—e-ig 7 öl, e — f-ig 6 öl, f- g-ig 7 öl, g—h-ig 7 öl, h—k-ig 8 öl. — No már, ha azt mondanók valakinek, hogy bizonyos és kiszabott idő alatt folytonosan megállás nélkül menjen végig azon uton, de úgy mérsékelje lépéseit, hogy a-ból indulva az első perez végével épen a c-hez, a második perez végével épen a c-hez, s így tovább minden következő perez végével épen a d-hez, e-hez, f-hez s a t érkezzék; ezen feladatunkat mondom, egy élő, öntudattal, szabad akarattal, észszel biró lény ugyan teljesitni képes volna, de nem ám gép soha, ha szinte Európa, vagy Amerika legelső gépésze kisértené is meg a készitését. Amit tehetne, egyedül abban állana, hogy azon nyolcz percz alatt, mig t. i. emberünk az a-tól a A-ig halad, a gép is épen azt az utat tegye meg, s vele együtt indulva meg az a-tól, vele azon egy pillanatban érkezzék a k-hoz. De ha a gép menetében is, mint az emberében tíz állomást jelölnénk ki, mellyekre a gép minden percz végén érkeznék, már a közbeeső állomásaikhoz bezzeg nem együtt érkeznének, hanem hol elöl, hol hátul járkálna a gép az emberen. Ezen viszony érzékelése végett rajzomban csillagokkal és német betűkkel jelöltem meg azon pontokat, ahol lenne a gép minden perez végén, tehát azon pillanatokban, mellyekben emberünk illetőleg a, 6, c, d s at. pontokhoz érkeznék. íme k. o. az ember és gép ábrázolatában a napot és a kerekes órát állitom ön elé. Csakhogy a hasonlatot nem kell tovább erőltetni,mint a meddigér. Nem ér pedig tovább, mint addig, hogy a nap egyenetlenül jár, az óra — (a jó óra perse) — egyenlően. Más szóval, hogy a nap, mint a mi emberünk egyenlő időszakok alatt különböző mértékű utakat tesz, az óramutató ellenben mindig egyformán tartja meg kiszabott, kimért járását. Egy kis világosítás mindjárt megteszi, csak előbb engedelmet kérek a mivelt olvasótól,hogy én a napot jártatom, holott minden ember tudja, hogy a föld forog s nem a nap kering körülte. De mi csillagászokul, akár czéhbeli mesterek legyünk mint Leverrier vagy Airy, akár kontár műkedvelők, mint édes magam, már csak ugy szoktunk e tekintetben beszélni, a mint az első nyert tapasztalás mutatja. Az a tapasztalás t. i. melly a gyermekkel, mikor elsőbben ül gyorsan haladó szekérben, azt mondatja : „Ni, apám, hogy szaladnak a fák visszafelé!" Hagyjuk hát a napot, rövidebb kifejezés okáért, járni. Jár pedig kétkép,u.m. keletről nyugatra, és egyszersmind megfordítva is.E két út egymással ellenkező levén, bajos megfogni, ugye? Mikép haladhat egy test egyszerre két irányba. íme mondok egy példát reá, mellyet nem most gondolok magamban, hanem a „Divatcsarnok" nevü szépirodalmi folyóiratból kölcsönöztem, hol Astrophilus nevü valaki egy úrhölgynek a következő utasitást adja : — „Igazittasson nagysád egy asztali órát ugy, hogy késsék minden 24 órában öt perczet, és vetesse le nagyobb tisztaság okáért a kurta vagyis óramutatót. Már most ha valaki ezen órát napjában többször megtekinti, ha még ollyan is, aki soha órát nem látott, képtelen lesz azon észrevételt tenni, hogy a mutató kereken halad, mégpedig, nevezzük, balról jobbra. Ellenben ha nagysád, vagy más akárki ezen órát mindennap csak egyszer, még pedig délben tekinti meg s azon napon többször nem; az első nap, mellyen a lassítás történt, kétségkívül azt veendi észre, hogy a meghagyott mutató körülbelől XII. órára mutat. De már másnap Xl-re, harmadnap X-re s igy tovább visszafelé, mindennap. Azon ember hát, ki mint mondám, ezen órát s mutatóját csupán minden délben és máskor nem tekintené meg, szintúgy kénytelen volna azon meggyőződésre jutni, hogy a mutató kereken halad, de már amaz első észrevétellel ellenkezőleg : jobbról balra." „És tegyük már, hogy a két vizsgáló két különböző egyén, s mindenik közli másikkal észrevételei eredményét : nemde, azt állíthatja az első, hogy ama mutató balról jobbra, a másik azt, hogy jobbról balra halad ? És ezek ha kissé tüzes ficzkók lesznek, még össze is vesznek, annál mérgesben, minthogy mindeniknek igaza lesz a maga álláspontján." „De több az, hogy még más viszály almája is lesz köztük. Mert az egyik azt fogja állítani, hogy a mutató körülbelől 12 óra alatt végzi el a körútját, holott a másik, hasonló kép világos tapasztalása után erősitendi, hogy az bizony 12 nap alatt végzé be egyszer." „Én pedig azt kívánom, hogy nagyság mindkét egyén ellenkező nézetét egyesítse magában, és egyszerre képzelje magának mindkét utat, mellyek közül az elsőt, melly a 12 órai időszakban végzi körét, kétségtelenül balról jobbra való irányban követi a mutató; holott a másodikban 12 nap múlva éri el ugyanazon mutató első kiindulása pontját, miután tőle balra távozott és hazája jobbról közeledett." E képet a nap járására szigorúan alkalmazhatni, mert csak az időszakok különböznek, egyébiránt pedig egészen úgy viseli magát a nap, mint a mondott óramutató. Ugyanis az első, úgymint keletről nyugatra — tehát ha délnek fordulunk balról jobbra — tartó mindennapi útját a napnak, kiki látja s észlelheti mindennap. Ezen körülbelől 24 óra alatt végzett körút további magyarázatot nem igényel. — De igen is kívánja azt a második, nyugatról keletnek tartó útja a napnak, mellynek megértésére szükséges tudni, hogy van egy roppant számos tábla, melly az égen övszalag módjára kerít be minket, s a mellyre a 12 óra helyett a 12 úgynevezett égi jegy van ama ragyogó szegekkel, a csillagokkal fejegyezve az ég boltján. Ezen számtáblán, mellynek állatkör (Zodiacus) a neve, teszi meg a nap ama visszafelé haladó útját nyugatról keletre — jobbról balra — tartva egy év alatt. Ezen útjában szintúgy kisérhetni a napot, mint az óra számtábláján a mutatót. Igaz, hogy azt a jegyet, vagy csillagcsoportot, mellyben van a nap — most, midőn ezt irom a nyilasban — látni nem lehet, de lehet ám e bajon segítni három kép is. Elsőbben lehet látni éjfélkor azon hellyel épen átellenben levő jegyet, vagyis csillagképet, s meggyőződhetni róla, hogy egy év lefolyta alatt azon vonalán az égnek, hol a nap nappal delelni szokott, sorban mind a 12 jegyet megpillanthatjuk, jeléül annak, hogy a velők átelleni pontokat is a nap mind sorba járta. Másodszor lehet látni azon jegyeket, mellyekbe a nap lépendő; mert ezek estve napnyugta után, a nap okozta szürkület mellett csillognak s folytatott vizsgálódással szemlélhetni, mikép merülnek sorba a szürkületbe s vesztik el fényöket, miként állanak helyökbe mások keletre esőbbek, s mikép kerülnek vissza év elteltével megint az előbbiek. Lehet végre harmadszor látni azokat a jegyeket, mellyeket a nap e másodrendbeli körútjában sorban odahagy.Ezeknek az előbbi csillagokkal egészen ellenkező sorsuk van. Azok ugyanis, mint mondám, elmerülnek az estveli szürkületbe; emezek pedig kikelnek a hajnaliból, miokért kikelésüket reggel észlelhetni, valamint idő folytával, mikép búnak ki más-más csillagok és mindig keletiebbek a szürkületből, amint a nap kelet feléi útjában tovább-tovább halad a zodiakusban. Ezen harmadik mód a legnevezetesb, jelesen azért, hogy régi népeknek, például az egyiptomiaknak e nyújtott eszközt éveik szabályozására. Ezért a csillagok ezen megjelenésének saját nevet is adtak, azt t. i. hogy ,,napbóli kikelés" (ortus heliacus). A syrius csillag napbóli ai>c defghk Iin i........ iI iI i ! ii ! ! i * Í MM *Í i* I * j * i * I * i ( fcc fcefgl)Slm