Vasárnapi Ujság – 1857
1857-05-24 / 21. szám - Vitkovits Mihály (arczkép) 177. oldal / Élet- s jellemrajzok
A ,,Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. — Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai Újdonságokkal" együtt csupán csak 3ft. pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Vitkovits Mihály: Pillantsunk néha a múltba is! Keressük fel emlékeit azoknak, kik a nemzet jobbjainak részvéte között szállottak sirba, s azon szent tárgyakért küzdöttek, mellyekért Istennek hála! utódaik is lankadatlan erővel hevülnek. Vitkovits Mihály született Egerben 1778 aug. 26-án. Atyja Vitkovits Péter egri, utóbb budai szerb óhitű esperes volt. Gyermekkorát Egerben, iskolai pályáját Pesten végezvén, 1801-ben ügyvéd, s csakhamar több testület, s család ügyvivője, s az 1807-ben Budán tartott országgyűlésen ifjabb gr. Zichy Ferencz országgyűlési helyettese (absentium ablegatusa) jön. Határozott, tiszta, s bátor jellemével nemcsak becsülését, szeretetét, de örökös barátságát is vivta ki magának kora legjelesbjeinek; mint Kazinczy, Kölcsey, Virág, Szemere, Helmeczy, Döbrentei, Horvát István, Berzsenyi, Vörösmarty, Fáy, kiknek emlékét levelei, s elegiáiban megörökité. Mint legbuzgóbb hive szeretett hazánk szép nyelvének s nemzeti érdekeinek, első volt, ki a magyar népies költészetet a maga eredetiségében, s egyszerűségében pendítette meg; az első, ki bennünket a szerb költészettel ismertetett, ugy szintén bizonyosan egyike a legelsőknek, ki oda fáradozott, hogy e hazában lakó két erőteljes fajt egymáshoz közel hozza s rokonitsa, s bár találkoztak volna utóbbi időkben is többen, kik magas értelmiségük, befolyásos állásuknál fogva e nemes törekvést, a közös haza érdekében tovább folytatták és fejtették volna! Vitkovits Mihály. Életének iránya az volt, amit jelszava kifejezett : Non videri, sed esse, — nem látszatni, hanem lenni — jó hazafinak, igaz emberbarátnak. — Ezt tüntették fel cselekedetei, ezt munkái, mellyek egy része még a mult században jelent meg. A magok idejében igen kedvesen fogadta a magyar közönség szép magyarsággal irt tudományos czikkeit, hazafias ömlengéseit s a legkedélyesb, sokszor dévajkodó pajkossággal irt verseit. „Az insurgenshez" (nemesi felkelőhez) 1809-ben irott ódájában e versszakokat most is kedvtelve olvashatja mindenki : „Elmegyek tőled szeretett leánykám, El! Hazánknak nagy veszedelme harczra Hí, ne rettenj meg. Tudod, a Hazáért Víni dicsőség! Nézd, az éhes francz mi mohón törekszik Bö határunkon keverék hadával Dúlni! melletted heverészve, mond bár, Várjam-e lármát? Haj! Magyar vér forr ereimben, s lelkes Őseimtől, kik neveikben élnek, Rettenetlen szív szakadott örökbül Hév kebelembe : Mint szabadságnak iija! s nem fogolyként, Veled óhajtom napomat leélni, S csókjaimtól nem fizetek keserves Sarczot uramnak stb. 1817-ben megjelentek munkái „Vitkovits meséje és versei" czim alatt. Egyéb hátrahagyott munkáit a magyar tudós társaság még csak ezentúl fogja közzé tenni. A tudós társaság alakításában ő is részt vett. Egyike volt azon jeleseinknek, kik ő fensége József nádor-ispán meghagyásából tanácskozó tagokat hivattak meg. Vitkovitshoz is ment egy illy felhívó levél, mellyet kivonatban jó lesz most is elolvasni : „Tekintetes táblabíró ur! Hogy a honi nyelv terjesztésére, kimüveltetésére, és a tudományok, valamint a művészetek minden nemeire való alkalmaztatására a közelebbi országgyűlés XI. czikkelye stb., — e végett a megkívántató tanácskozásokban és ülésekben való részvételre ő cs. kir. herczegsége szeretett nádor-ispánunk, ki hazánkban minden jót buzgósággal kiván előmozdítani, a t. táblabíró urat is, — mint honi tudományosságunk buzgó kedvellőjét, hathatós előmozdítóját kinevezni méltóztatott. — A magyar nyelv, és a tudományok körül szerzett nagy érdemeinek ezen diszes elismerését, a nádor-ispán ő cs. kir. herczegsége kegyes birodalmának ezen nyilvánságos jelét ő cs. kir. herczegségének különös parancsolatjából a t. táblabíró urnak tudtára adni örvendetes kötelességemnek tartván, a t. táblabíró urat az említett tanácskozások és összejövetelünk végett f. é. böjt más hava 11-ik napjára ide sz. kir. Pest városába egész hazafi buzgósággal meghivni bátorkodom. Mellyek után stb. Pest, Boldogaszszony hava 13-án 1828.lekötelezett szolgája—gr.Teleki József s.k." De már a következő évben, Döbrentei Gábor, következő levelet irt koszorúzott költőnk Berzsenyi Dánielhez : „Buda, september