Vasárnapi Ujság – 1857
1857-05-24 / 21. szám - Hódolati jelvények: Izraelita község emléke (kép) 180. oldal / Vegyes tartalmu czikkek
180 I. Ismerd meg tenmagadat. Ez minden elvek királynéja, melly aztán szüli a legkirályiabb erényeket, a szerénységet és önmérséklést. Ajánlására csak azt emlitem meg, hogy ama műveltségéről örökkén hirneves hajdani görög nemzet, ezt méltónak itélte, egyik istenségének templomára felirásul választani. Melly elvnek elsajátítása és folytonos megőrzése végett, igen jó szolgálatot tesz imeg. ,,Mindenkor olvasni valami jó könyvet, régit vagy ujat, mindenesetre legalább valamelly hírlapot." A ki épen nem olvas, az tápszerétől fosztja meg a lelket, az idők előhaladásában hátra marad; nemzetének, hazájának és embertársainak ügyeivel mit sem gondol; következőleg szeretetlen önző ember, a polgári társaságban holt tag, és nem e szép Magyarhonba, hanem a világ ötödik részébe illő. III. „Minden napon munkálni valami jót és hasznost." Titus, hajdani kegyes római császár, tőle elveszettnek tartotta azt a napot, mellyen valami jólétet nem vitt végbe. Ehez mindenikünknek módunk és alkalmunk nem lehet; de hogy mindenegy napot valami hasznos munkával megjeleljünk, és azzal minden éjre fejünknek édesen altató vánkost készítsünk , az bármellyikünknél is egyedül önmagától függ, életünkből kitörlöttnek és örökre elveszettnek tartván azon napunkat, mellyet semmitevéssel töltöttünk el. IV. ,,Ön sorsával kibékülni." A hires franczia bölcsész Rousseau (dlv. Russzó) azt állítja, hogy sorsával megelégült a világon nem lehet más senki, mint az állat és az Isten. Ez nyilván ferde állítás. Azonban annyi igaz, hogy igen kevés ember van sorsával mindenkép elégedve, úgy, hogy ha újra születhetnék, ismét azt a sorsot választaná. Még aki megelégültséggel dicsekszik, az sem bírja azt valósággal. De hogy sorsunkkal megbarátkozzunk és kibéküljünk, a kibékülést szintén mesterségesen erőszakoljuk , az ismét önmagunktól függ. Mit tehát saját belnyugalmunkért tennünk kell is. Rezignálni, lemondani és váltig lemondani. Y. „Okos ember mindig enged." Ezt az elvet a németektől tanultam, kiknél közbeszédben az igy hangzik : „Der Gescheidte gibt nach!" és a zsidóktól, kiknek szent könyvében (a Talmudban) egy szép példázal az im e felírást viseli : „Legyen az ember mindenkor engedékeny, mint a nád; és soha sem hajhatlan, mint a czédrus." VI. „Hosszas haragot senki ellen nem forralni." Meg van irva: ,,A nap le ne menjen haragtartástokon." Mert bántatásod vagy méltó vagy nem. Ha méltó, tedd zsebre; ha nem, feledd el. Legjobb, az embernek eszéhez érteni mindent. Ellenben VII. „Félj a Nemezistől" a boszuállás nőistenétől. Illyen különös istenséget hittek a régi pogány görögök. És létezik illyen maiglan, a keresztyén világban is, a visszafizetésnek törvénye szerint, mellynek vörös fonala az összes világtörténeten végig vonul. De mindenegy emberén is, uraim. Lélekben egy téged sújtó fegyveres kezet rád felemelve látni mind akkor, mikor titkon bűnt végbevinni készülsz : ez, a leghatályosabb visszaijesztő a vétkezéstől. VIII. „Embereket becsülni." Ez amaz elv, melly ifjainknak kiválólag ajánlandó, és minden iskoláikon át későn korán füleikbe sugdozandó. Mert vajmi sok ifjú lesz szerencsétlen csupán azért, hogy korán nem tanult becsülni embereket. Név szerint hazánkban, hol Széchenyi felszámítása szerint, 72 féle megszakadottság közepettén élünk, ezt az elvet kicsinynek nagynak követni : lélekben járó kötelesség; annyival inkább, mivel ugy látszik, mintha az az erkölcstanbóli kitöröltetésének utján járna. Nem akarok prédikálni, de figyelmeztetek minden lelket, hogy sokan vannak, kik ez elv ellen harczolnak. Azért tartsuk és kövessük azt erősen, és a csábitók példáira és szavára ne hallgassunk. IX-XV. „Szép ember nem lenni, csak mennél több jeleseknek tetszeni (amaz evangeliom szerint Luk. VI. 26.) a közjóról el nem feledkezni, adakozni és könyörülni a szenvedőkön, tisztességes házasságban élni, nőnemmel kimérve bánni, de a férjfi-tekintélyt mindig fentartani, gazdagulást íöéletelvül nem tenni, életmódban és társalgásban humán és liberális jellemet gyakorolni, körzetünkben áldást, örömet terjeszteni, gazdagságunkat másokkal is éreztetni." Mivel pedig a bölcs Sirákként (11,29) senkit halála előtt nem mondhatni sem szerencsésnek, sem boldognak; ha még olly számos jó elvekkel volna is felfegyverkezve; aztán, mivel fényes hivatalrajutás és más szerencse-fordulat által jó elveink is roszra változhatnak, s a korábban jó ember is a leggonoszabbá fajulhat, mint erre örök emlékezetű példa a szentírásban Házael (II. k. 8.); mégis mivel senki sem tudhatja, váljon e földi élet változásaiban nem vitetik-e olly kísértetbe, melly alatt a legerősebb lélek is elmezavarba jő, elcsügged és szélsőségekre vetemedik; mint erre is a lefolyt évtizedben számtalan gyászos példát láttunk azért, válasszuk mindnyájan elvünkül mindenek fölött: XVI. „ Vallásosnak lenni, mindenkinek az ő egyháza és felekezete szerint, de nyilván." Mert hogy ép eszű ember lehessen ollyan, ki szivében is minden hitet és vallási érzelmeket megtagadjon, azt magamnak képzelni sem tudom. Vallásosság az igazi bölcseség és minden tudósságnak s műveltségnek tetőpontja. A tudós mindaddig csak ferde tudós, mignem tudományát vallásosságra fel birta magasítani. A világtörténelemben tündöklő hirneves férjfiak, a legnagyobb bölcsek, költészek és irók, mindnyájan vallásosak voltak. Azért megbocsáthatlan vád az némelly tanárokra, kik előadásaikban ifjak előtt egyházat, vallást és ennek hirdetőit guny tárgyává teszik. Ők ezt élczességből és tudomány-fitogtatásból cselekeszik, de észrevétlenül megvesztegetik a lelkeket,mérget hintenek a polgári társaságba, és eltörik az istápot, mellyre holtig kell támaszkodnunk, helyette pedig mást nem adhatnak. — Kedvencz elveinknek mindig szemünk előtt tartása végett jó szokás, azokat házunk kapuja vagy ajtaink fölé felírni; kivált ha azok szentírási mondalékok is. Így ékesítik házaikat Erdélyben a szászok, külföldön a Hernhuter-féle atyafiak, de legkivált a mohamedánok Törökországban, a Koránból vett mondalékokkal arab nyelven. — S most már e czikkemnek mindjárt vége lesz. Azért, hiába fojtom magamban, nem vihetem el lelkemen, hogy még egy kis boszorkányságomat, elveim ajánlása folytán, őszintén és nyilván be ne valljam, melly abból áll, hogy (Isten bocsá bűnömet!) én bizony, keresztyén pap létemre,teljes életemben a régi görög bölcs Epicurusnak is hódoló tanítványa voltam, vagyok és leendek mind halálig, mint a kinek életphilosophiája, nemcsak az emberi természettel megegyező, hanem minden jó elveknek, sőt az egész földi boldogságnak pecsétje is, de NB. NB. NB. egy szemernyi sóval és borssal értve, s gyakorolva ezt is. Végre megjegyezzük, a jó elvek gyűjtése tárgyában, hogy e munkát is korán kell elkezdenünk, hogy mire az emberi élet időnek közepére jutunk, akkorra már legyen megállapított elv- készletünk A bölcseség-fogak már 20-dik évben szoktak előbúvni, annyi, amennyi, de azon tul több illyen fog nem huvandik elő soha. Jegyezzük meg végre ezen emlékverseket : Tiz éves vagy, és már nem ártatlan; Tizenöt, s már testedben hiba van; Husz éves, s még sem elég szép; Harmincz, s még sem erős és ép ; Negyven, s még sem érett eszű okos; Ötven, s még sem kitűnő birtokos; Hatvan, és még sem elég szent : Barátom! te soha (ha csak csudát nem teszsz.) Szép, erős, ép, okos, szent s birtokos nem lészsz. Pesti hódolati jelvények: II. Az izraelita község által emelt emlék a szénpiaczon