Vasárnapi Ujság – 1857
1857-05-31 / 22. szám - Pöstyéni fürdő (képpel). K-ly J-s 192. oldal / Hazai tájleirások
192 soha sem történtek, midőn azon vélemény uralkodott, hogy a régi irók elbeszélései hibákon s csalódásokon alapulnak, midőn attól tartottak, hogy nevetségessé teszi magát az ember illyféle tüneményekről szólván vagy azok tételét állitván. A légkörek eséséről szóló okmányok megsemmisíttettek, azon vastömegek, mellyeket az észlelők az állított tünemények igazságának bebizonyítására az okmányokhoz csatoltak, elvettettek. Ezen hitetlenség és a történeti tények tagadása e tünemények magyarázatának lehetlenségéből keletkezett. A földön képezett kőtömegekkel azokat megegyeztetni nem tudták, az ég űrébe tudományuk nem hatott fel, s boldogságnak tartatott ott fenn eredetük okait keresni, így inkább az egész tünemény a természettől elragadtatott — bizonyára a legrövidebb ut, tudományos magyarázatokkal nem bajlódni. Ehhez járul, hogy légkövek ritkán esnek. Nem olly gyakori tünemények mint az eső, hó és jég, mint mennydörgés s villám; nem minden tartományban esnek, nem minden helyen, hanem azon légtüneményekhez tartoznak, mellyek ritkán adják elő magukat, s mellyek történetét egyedül okmányokból vagy egyes esetekből lehet tanulmányozni. S mindamellett ezen mindennapi légtüneményeket sem tudjuk tisztán megfejteni. 1794-évben Chladni német természetbúvár ismét a légkörekről értekezik. — Eretnekül gúnyoltatva s megvettetve, kora természettudósait azok vizsgálatára felszólitja, lételek valóságát állitván egy iratot közöl, mellyben észlelései eredményét előadja. De a természettudósok legnagyobb része mégis azon véleménynél maradt, miszerint meteorkövek egyedül a mesék s azon csodák országába valók, mellyeket az ezer egyéji mesékben olvasunk. De Chladni szerencséje, hogy kevéssel iratának közlése után több meteorkő esett. Most ez történeti tény volt, nem ollyan, melly a középkor vagy a régiség íróiból való merítendő, hanem a század látható s tapintható ténye. Mindamellett a tudósok legnagyobb része kételkedett — csak néhány német s franczia tudós fogadá el Chladni nézeteit —, és midőn 1803-ban Normandia Aigle helységében uj meteorkő esett, Párisban a maire jelentését kinevezvén, öt balga embernek tartották. Most a hires természettudós Biot Aiglebe utazván, a légből hullott köveket megszemlélé, s azok egy részét magával Párisba vivé. Ott vegytanilag megvizsgáltatván s felbontatván, mind az bebizonyult, mit előbb a légkövekről állítottak. Alkatrészeik ugyanazok, formájaképen ollyan vala, mint azoké mellyekről a korszakírók említést tesznek, és nem volt anyag, sem ásvány a földön hozzájuk hasonló. Erről Biot egy iratot közöl. Biot kora legelső természettudósa volt — s most hittek neki. A légkörek többé nem ragadtattak, s Chladni nem volt rajongó. Most azonban e kérdés körül forgott a vita : mik a meteorkövek, miként származnak s honnét erednek ? Először is a legközelebb fekvő magyarázatra jövének, midőn a légkövek eredetét a légben földünk atmospharájában keresték, de a felől tisztába jönni nem tudtak, hogyan támadhatnak, illy nagy, tömegek a légben, s miként jöhetnek a levegőbe a meteorkövek képződésére szükséges anyagok ? E tárgyban a legmesésebb gyanítások által egyik természet törvényt a másik után kellett felforgatniuk, hogy ezen tüneményt csak némileg tűrhetően megmagyarázhassák. Végre is ezen eszmét semmikép megfejteni nem tudván, abban hagyták. — Innét azon gondolatra jöttek, hogy a légkövek eredete a tűzhegyek tölcséreiben keresendő, s felteendő, miszerint a levegőbe felvettetve, más távol eső helyeken ismét a földre hullanak. Ezen magyarázat elvetendő nem volna, ha meteorkövek olly tartományokban is nem estek volna, mellyekben tüzhegyek nincsenek, és ha a vulkánok kitöréseiben csak egyetlen egy anyagot találtak volna összetételére s tartalmára nézve hasonlót a meteorköhöz. Kényszerülve lőnek tehát ezen véleményt is elhagyni és egy ujat karolni fel, tudniilik a meteorkövek eredetét földünkön kivül keresni, tehát felvenni, hogy világrendi eredetűek. Ez azon nézet, melly a már megállapított természettörvények egyikével sem ellenkezik, s melly legtöbb követőt — köztök Humboldt Sándort is — számlál. Azon kérdések, vájjon más világrészen származnak- e, — a hold vulkánai, azokat ki nem vetik, mivel azok tevékenységben már nincsenek —, vájjon egy s ugyanazon világtestből erednek- e, minthogy összetételeik mindenhol s egészen ugyanazonosak, vagy tán önálló világrészek, mellyek mint más világrészek, körútjukat a világűrben megjárva, pályájukból kisodortatva és a föld nehézségétől vontatva, a földre hullanak? — ezen kérdések megfejtésébe elmerülni hasztalan, minthogy minden erröli kutatás csak ismét új véleménnyel kezdődik. Hagyjuk ezt tehát abban, s tegyük a légköveket s tűzgömböket bizton azon természeti tünemények sorába, mellyeket a tudomány eddig megfejteni nem tudott, s az emlitett okból alig fog tudni valaha. Füzesi. E kies fürdőnek ritka erejű gyógyvize Nyitramegyében, a Vág partján fakad. Bőkezűleg osztá el a jótékony természet földünkön a forrásokat, mellyekből egészséges élet buzog fel; gazdagon ellátta a természet édes hazánkat is e megbecsülhetlen adományaival, de a mivel egyben pazarul bánt, — fájdalom, — olly szűken mérte azt a másikban. — Adott hazánknak gyógyvizeket, de megtagadá török azon ragyogó nevet, melly által idegen országok kevésbé hathatós vizei elhiresedvén, számos látogatót és magasztalót nyernek. *) Igy történt, hogy néhány év előtt még nevéről is alig ismertetett Pöstyén a külföldön, holott ezerek köszönheték már annak egészségöket. Valószinű azonban, hogy e fürdők már a rómaiak alatt is használatban voltak. Ama hegyláncz, melly a Vág keleti oldalát mintegy szegélyezni látszik, Pöstyén átellenében Banka falunál benyújtja sziklaormait a Vág vizébe s mintegy kifáradva a rögös útban, mohos bérczeit megitatja. E sziklák kebléből buzognak fel a meleg források, még pedig olly csudálatosan, hogy nem a hegy tövében jönnek fel a föld szinére, hanem a Vágót keresztülhasitván, a másik parton bújnak fel; mi onnét is kitűnik, hogy a legkeményebb télben is, midőn az egész folyam befagy, itt egy ölnyi széles vonal marad a hegytől a forrásokig, nyiltan a folyam felett gőzölögve, melly gőz a hideg légkörben vastag felhővé képződik.Bizonyos, hogy a fürdő összefüggésben áll a Vág földalatti forrásaival, mivel a fürdőben a szerint növekedik a hőség, a mint Pöstyéni fürdő. Pöstyéni fürdő. r) Bocsánat, az nem a természet hibája, hanem a magunké, s különösen azon tisztelt tulajdonosoké, s bérlőké,kik gyógyfürdőink czélszerűsége és kényelme érdekében nem tettek semmit s még most is igen keveset törődnek vele. Szerk.