Vasárnapi Ujság – 1857

1857-06-07 / 23. szám - Szatmár-Németi (képpel). Zombory G. 208. oldal / Hazai tájleirások

208 vesbbé becsülendő emberi osztály, van számtalan egyén a tanul­tabb osztályokban, kik megvetve minden szentet, hasznost, jót és szépet, egyedül önérdeküknek és szenvedélyeiknek tömjéneznek, s kik annál veszedelmesebbek, mennyivel terjedtebb elmebeli ké­pességük s anyagi hatalmuk. Javítani és tanítani kell tehát a parasztságot, és ez­által szik­rát gerjeszteni benne az önbecsülésre s a nemesebb hajlamokra, nem különben ezáltal módot nyújtani nekik anyagi jólétük gyara­podására; erre nézve pedig 1-ső teendő a keresztyén hitbeni alapos tanítás. Tagadhatlan, jólétünkre az anyagi munka elkerülhetetle­nül szükséges, de ez magában nem elegendő, még ehhez szellemi erők is kivántatnak, illyenek pedig a vallás oktatásából származot­tak. Nézzünk egy vallásos családot, milly tisztelettel, engedelmes­séggel viseltetnek tagjai a családfő iránt, és a családfő milly sze­retettel, jó akarattal s jó oktatással van alárendeltjei iránt; a­hol szeretet, egyetértés van, ott kedv is uralkodik, a kedv varázserejét pedig a munkában mindenki tapasztalhatja, csak ezen egyetlen csa­ládi viszony nem fő rugó-e a család jólétére? A vallásosságból származó és az anyagi jólétet előmozdító tulajdonokhoz tartozik még : más embertársainkkal való békés élet, józanság, munkásság s becsületesség.­­Ellenvetésül mondhatják: vannak családok, val­lástalanok, és még­is gazdagok; ezt én is el­ismerem és magam is tapasztaltam, de ki mutathat fel családot, melly­nek nagy atyja, atyja és fia vallásta­lanok és erkölcstelenek voltak, és még is a fia olly szabad rendelkezé­sére álló anyagi va­gyonnal birt volna, mint nagyatyja? — Mondják ismét: Vannak vallásos emberek is elegen sze­gények, és a legnyomo­rultabb helyzetben.­­ Erre nézve először is azt felelem, ki tudja, tiszta vallásosság ve­zérli-e őket, vagy csak szineskednek; és 2­ or, a tiszta vallású embe­reket is érheti balsors, de azért ez nem sze­gény, van keblének egy kincse, melly minden földi vagyonnal fel­ér, s melly öl a földi csapá­sok súlya alatt is bol­doggá teszi. De forduljunk csak meg és térjünk be egy vallástalan s er­kölcstelen parasztházhoz, már kivülröl hallani a lármát és szitko­zódást, s bemenvén a szobába, mindenkit külön szögbe húzódva találunk; nincsen itt egyetértés a család tagjai közt, nincsen tisz­telet a fiúban szülei iránt, de a szülők sem tesznek arra érdemet, az anya emlőjén hordva a kisdedet, már­is kenyérre önti a pálinkát és így szoktatja magzatját a korhelységre, ha a gyermek kevéssé megnő, akkor a vallástalan atya fogja tanitás alá, először is örö­met tanusit, ha a fia mentől czifrábban káromkodik, ez alapja a faj­talan beszédnek, továbbá az atya az anyával czivakodván, a gyer­mek hol az egyik, hol a másik szülőjéhez húzódik, és ennek pártfo­gása alatt, sőt néha biztatására, másik szülőjét becsteleníti, innét származik a szülök iránti tiszteletlenség; vagy az atya a háztól el­menvén, az anya titkon süt, főz vagy a korcsmába viszen valamit, e miatt az anya gyermekét megtanítja a titkolózásra, és a gyer­mek mind­ennek látásából szoktattatik a hazugságra, pákoszkodásra és lopásra; később az atya a gyermeket munkára alkalmazván,mind azon fogásokra pontosan betanítja, mellyeket ő tud a mások meg­csalására, szoktatja a mezei kártételekre, s bizony akad szülő, ki a lopásra is ad a gyermeknek elemi oktatást; felserdülvén a fia, az atya rendesen megosztja vele pálinkáját, vagy borát, ha tán néha a gyermek vonakodik inni, az atyja még ütleggel is kényszeríti az ivásra. — A gyermek így felnevekedvén, kivált ha még az elha­nyagolt falusi iskolában legkevésbé akadályoztatott az eddig beta­nult erkölcstelenségekben, nem lehet tőle kívánni, hogy szülei iránt, kiktől minden roszat tanult, tisztelettel s engedelmességgel viseltessék; de nem is teszi azt a gyermek, hanem oda hányja az atyjának és anyjának a legundokabb szitkokat, mintha csak könyv­ből olvasná. Durva baromi módon viseltetik szülei iránt, nejét is kevésbé becsüli, és elalszik benne a szeretet szikrája olly annyira, hogy még a gyermekei iránti szeretet is kihal belőle. De ha már ennyire el vannak fajulva, nem lehet tőlök várni a más ember­társaik vagy feljebbvalóik iránti tiszteletet, s jó akaratot, ők csak anyagi szükségtől kényszerítve — melly illyeneknél otthonos — hódolnak, de csak addig, míg szükség kényszeríti, s mig a törvényes hatalom büntetésétől rettegnek. Hogy az illy családnál boldogság és jólét lakjék, gondolni sem lehet. (Folytatása követk­ezik.) Szatmár-Ném­­eti. Egy a legrégibb s legnevezetesebb szabad kir. városok közül, fekszik Pesthez keletre 40, Debreczenhez 12 mérföldnyi távolságra, termékeny rónaságon. a környéke nem tartozik regényes tájakhoz, ollyan egyszerű az mint minden róna vidék, nem gyönyörködtetik itt a vándort sem a dúsnö­vényzetű hegyek válto­zatossága, sem a szirtek ég felé nyúló kopár csú­csai, egyhangúságát csak itt ott szakítja meg egy-egy csoport fa vagy erdő, s csak a keleti láthatáron kéklenek a szomszéd Mármaros me­gye magasabb hegylán­czai, de annál jobban gyönyörködteti a gaz­dát az aranykalászok dús hullámzata, mel­­lyek tenyésztésére földe igen alkalmas. — Tér­jünk tehát a város neve­zetességeire át : Szat­mári Németitől hajdan a Szamos választotta el, az elsőt már Árpád ma­gyarjai mostani helyén találták, a mellette ké­sőbb épült Németit, a szent István hitvesével Gizellával idejött németek szállották meg, a mint ezt II. András leveléből láthatni. 1715-ben Szatmár Németivel összekapcsoltatván, egy szab. kir. várossá lett. Nevezetes épületei: a kéttornyú kúpos róm. kath. székesegyház, melly jelenleg Magyar­ország legszebb s legdíszesebb templomai közé tartozik, 1 fő- és 6 mellékoltárral, s egy remekmívű nagy orgonával, melly az 1852. év Úrnapján támadt iszonyú szél áldozatja lett, ugyanis a templom homlokzata közepén álló nagy kőszobor, melly Krisztus Urunkat ábrázolá, mivel a dühöngő orkánnak legjobban ki volt téve, leso­dortatott, melly roppant teher­beszakitá estében a bolthajtást, s az épen alatta levő orgonára zuhant. Az orgona csakhamar kiigazit­tatott, de a középső szobor helyét most csak egyszerű költehely pótolja. A hol hajdan a Szamos vize Szatmárt Németitől elkülö­nité, ott most egy pompás két emeletes apáczazárda diszlik, melly­nek közepén egy igen csinos templom is van. Van két görög egye­sült és két református temploma külön Szatmárban és Németiben. Továbbá megemlitendők : a nemrég épült püspöki kastély és pap­növelde, vármegyeház és városház, az irgalmas barátok csinos zárdája kórházzal Németiben, kik 1835-ben telepittettek ide, a városi kórház, kath. főgymnasium, reform, algymnasium, a püspöki convictus, hol évenkint 15—20 szegény árva gyermek neveltetik, a Szatmári székesegyház. n

Next