Vasárnapi Ujság – 1857
1857-06-14 / 24. szám - Az istenhegyi székely leány. Jókai Mór 220. oldal / Elbeszélések
220 leman stb. Bécsből : Wolf Leo, Fichtner és fiai, Hubázy, Ward. Drezdából : Schubert és Hesse stb. A főbb kiállítók neveit csak följegyeztük, de nehezebb feladat az ezernyi kiállított tárgyakról némi fogalmat nyujtanunk. Felhalmozva állott itt az ekének mindenféle neme (turó, töltögető, kapáló, irtó, kettős, mélyítő, magtakaró, halmozó, henger, gyalu, vető, árkoló), talyigával s a nélkül, fából és vasból; volt itt számtalan cséplőgép, zúzó és darálógép, kukoriczamorzsoló, hajtóművek, borsajtók, szórórosták, sorkapa, vándormalom, boronák, szénagyüjtők, tisztítórosták, konkoly és búzaválasztógépek, olajpogácsát törő gépek, répavágók, szecskavágók, szórva és sorvetőgépek, zabzúzók, irtókapák, téglaprések, mázsások, darálógép, tüskéshenger, aratógépek, lóhervető, saraboló, zsáktartók, lajtorják, kaszakészületek, gyomorszivattyú (a marha felpuffadásakor), perjeszedő, mozdonyok, trágya-hintőgép, csirke-kelesztőgép, burgonyazúzó , repczevető, víztisztítógép, hajtókerék, ujszerkezetű malmok, emeltyűs, hajtókerekes malom, hasapiitó, asztagozó és kazalrakógép, magdaráló és zúzó, vízműgép, répagyomláló, répajelző vagy vonalozó, lóherfésű, rétegyengető, lójászol, ökörjászol, vízszivattyú, kályhák, sütőkemenczék, köpülök, fürészek, juhbélyegző-csipeszek, számjelzők, gyapjúnyiró-ollók, dohánykések, dohányfűzők — — mondjunk-e még többet azon sokból, mellyet itt mind meg sem érinthetünk, ha csak az egész kiállítási jegyzéket (melly 112 lapból álló egész kis könyvet képez s benne a gépek rovata 20 — 25 lapon adatik elő) ide nem iktatjuk? Nem is hizelgünk magunknak azzal, hogy a gazdasági kiállításnak kimerítő rajzát adtuk a fentebbi sorokban, de azon czélt talán mégis elértük, hogy olvasóink velünk együtt elismerik, mikép a magyar gazdászat minden ágának emelésére nagy befolyással eszméket, fog lehetni, munkásságot vágyakat, fog ébreszteni különösen ezen tárlat, melly sok akadálylyal küzdő mezei gazdaságunknak, a gazdáink közt élő közszellemnek s értelmiségnek teljesen becsületére válik s az egész világ előtt kedvező szinbe állítja hazai törekvéseink ezen fő és fontos ágát. El kell ezt ismerni mindenkinek, főkép ha meggondolja, hogy a kiállításnak nálunk mind ez ideig úgyszólván semmi alapja, semmi megelőző kezdeményezése nem volt, hogy minden előkészületet egészen újból kellett teremteni, mégpedig a legrövidebb idő alatt, csak nem rögtönözve, mert még a kiállítás programmjának kibocsátása s a megnyitás között is alig telt el két hónap, s a kiállítást közvetlen megelőzött hét, mellyen a kiállítók tárgyaikat Pestre szállították volna, borzasztó időjárással tüntette ki magát. Áldassanak ezért még egyszer a csüggedetlen rendezők és a gazdaközönség nagyra törekvő erélye, kitartása. „Hass, alkoss, gyarapíts — s a haza fényre derül!" *) P. A. Az istenhegyi székely hisleány. Elbeszélés irta JÓKAI MÓR. (Folytatás.) Míg Léna hőstetteiről beszélni kezdett a hír hangos kürtje, addig Szendile szép szemeiért is szólt a pásztor furulyája. Az atyási vártól két nyil-lövésnyire volt egy kis forrás, melly a várat ellátta vizzel. Ide járt le minden reggel este Szendile két kis zöld mázos korsóval friss vizért. Kegyetlen nénje küldte, Léna, ki nem itta meg a más hoztát, csupán csak az övét. Valahányszor a szelíd lyánka a várbeli ösvényen alájött dalolva , mindjárt megszólalt az átelleni hegyoldalon a tilinkó, ugyanazt a dallamot zengve vissza s mire kiért a forráshoz, alább a patak folyásnál, ott itatta már juhait a pásztor ifjú s istenesen köszönté a lyánkát. Hónapok kerültek bele, a mig meg is merte szólítani, a mig felajánlá magát,hogy korsócskáit megmerítse a vízben; a mig meg merte mondani, hogy őt Adorjánnak hívják. Pásztorlegény volt a fiú, semmi egyéb; nem eredeti nemes fajból; nem is volt átöltözött kastélyi úr pórruhában, ahogy ez a hős balladákban rendes. Hanem azért Szendile mégis nagyon örömest elbeszélgetett vele. Tetszett neki, hogy az olly hiven várja őt mindig a forrásnál, olly hiven felel dalaira az erdőből és mikor együtt van vele, akkor még rá sem mer nézni. De Szendile tudta őt beszédre hozni, elmondatta vele magának az erdők titkait, a rejtekbarlangok belsejét, mik szűk nyiláson kezdődve, benn tágas űrt nyitnak, a viszhangzó boltozatokkal, a tündéri cseppkő alakokkal, az elbúvó patakkal, a függő denevér rajjal, s a halomratorlott ősvad koponyákkal ; elmeséltette magának vele a sötét völgyi berket, hová a szarvasok járnak ágbogaikat elhányni; ezernyi ezer szarvval elborítva; a bozótos mocsárt, mellyben a világ -kerülő bölény visszavonulva él, csak éjszaka lappangva ki a távoli vetésekre; a szívdobogtató kalandokat a nőstény medvével, mellynek bőrét palástul viselte vállán az ifjú, s a dühös vadkanról, mellynek ívbe csavarodó agyarát botja hegyén hordta; azokkal ő félelmes tusákat vívott,együgyű fegyvereivel, bottal és késsel. Majd elmesélé a rabló oláhok támadásait, kik a hegyek közül szüntelen betörnek a székely határra, s elhordják a pásztorok nyájait; elmondá, hogy védik magukat a mindenfelé elszórt pásztorok ellenük? hogy vágják be ledöntött fákkal maguk körül az erdőket, csak ott hagyva utat, ahol ők ismerik, hogy készitnek a rablók csalogatására hamis ösvényeket, a mik azokat kijárástalan szakadékokba vezetik? hogyan engednek nekik könnyű diadalt, s mikor zsákmányterhelten vonulnak vissza gondatlanul, hogyan ütnek rájuk minden oldalról, visszafizetve nekik a kölcsönt? Mint értesitik füstoszlopokkal, lámafákkal egymást a veszélyről, milly okosan tudnak félrevonulni a túlnyomó erő elöl; de amikor aztán helyt kell állani, akkor harczolnak, ha tiz jut is egy ellen. Szendile késő estig elhallgatá Adorján szavait s szomjazhatott az alatt miatta Léna kisasszony otthon, ha ugyan otthon lehetett, midőn Szendile a forrásnál ült. Egy este Szendile szomorú hírt hozott Adorjánnak. — Jó Adorján, te sem itatod többet ebből a patakból juhaidat; néném holnap befalaztatja a forrást, elfojtatja a vizét. — Miért ? kérdezé bámulva Adorján. — Ki tudná azt, hogy Léna mit miért tesz ? Már kiadta a parancsot, meg is készitteté a homokot földi gyantával keverve, a mivel a köveket majd egymáshoz tapasztják, a kőművesek ki is vannak már rendelve. Nem lesz itt több forrás, a hol juhaidat itasd. Adorján elszomorodott nagyon e mondásra. Azután egyet gondolt. — El is adom én akkor a nyájamat s beszegődöm nénédhez cselédnek. Vakon született 6 testvér Békésmegyében. *) A jutalomosztási s kitüntetési eredményt legközelebb közölni fogjuk.S ha fentebbi czikkünk inkább a kiállítás külterjedelmének előadását tartá szem előtt, amabból majd annak belbecsére is fog lehetni következtetést vonni. Szerk.