Vasárnapi Ujság – 1857

1857-06-14 / 24. szám - Beszterczebánya (képpel). Zombory Gusztáv 221. oldal / Hazai tájleirások - Vakon született 6 testvér és a hályog hazánkban (képpel) 221. oldal / Természeti tudományok

221 — Bérért-e vagy jó szóért ? kérdezé Szendile. Az pedig annyit tett, hogy mint fizetett szolga akar-e a várba fölvétetni, vagy pedig, mint kérő, ki Szendile kezéért szolgálja ki a terhes esztendőt? Az ifjú elérte a kérdést, mert egészen elpirult bele s lesütötte a szemeit. — Hogy merném én azt tenni, a­ki szegény pásztorlegény va­gyok, hogy a te nénédet megbántanám azzal. Nem merte mondani, hogy mivel ? — Az én néném nem büszke rám; látod én is csak illyen öl­tözetben járok, mint a ti parasztlyányaitok. Te szegény vagy, an­nál jobban hozzá szoktál a munkához; te tudsz dolgozni, s fegyvert forgatni, tűrni hideget meleget és kegyetlen beszédet, nem teheted­e meg azt egy jó szóért ? Adorján ugyan gyáva ficzkó lett volna, ha illyen buzdításra fel nem emelte volna a szemeit a szép lyányhoz. Az mosolygva né­zett reá. Ezért a mosolygásért pedig nem egy jó szót, de százat ki­áltott volna. Mert tudni kell, hogy Léna parancsait jó szónak szokták ne­vezni szerte, a­hogy a leány maga is mondta azoknak, a­kiket meg­akart izzasztani : ,,ne szolgám, adjak egy jó szót?" Az ő szavai pe­dig keservesebbek voltak más ember i­d­egeinél Adorján még az­nap felment a várba, magához szedte eszkö­zeit, a­mikre gondolta, hogy szüksége lesz; gör­be kését, hosszú nyelű baltáját, hegyes hajító kopjáit s bátran bezör­getett a kapun. Azt várta, hogy majd csak meglátja valahol Szendilét, de azzal nem találkozott sehol. He­lyette a tornáczon várt rá Lóna, a büszke, a ha­ragos tekintetű. Oh mily félelem ránézni. — Mi kell paraszt? mi hoz ide? riadt rá az ama­zon messziről. Hol a sü­veged? Az ifjú bátrabb volt Lóna előtt, mint Szendi­lével szemben. Zólyommegye főhe­lye, igen kies vidéken épült régi szabad királyi bányaváros, s ezzé már I­ . Béla király 1255-ben tette; fekszik 18 mérföldre Pesttől északra, a Garan jobb partján. Ez egyike azon régi magyar városoknak, mellyek a közép­kor háborgós idejében nagyobb bátorság végett, s szükség esetében magokat védelmezendő falakkal kerítették be, s bástyákkal látták el, s még mai napig is annyira épen maradtak a falak és bástyák, hogy a városba bejutni csak a kapukon lehet, ámbár a város a falakon kívül is elterjedt. Igen érdekes és meglepő az idegen utazóra ezen régi fa­lak, kapuk és bástyák latása a város körül, miután már olly rit­kák az illyenkép megerősített városok, hogy Magyarországban már alig találkozik egy kettő, példányul az utókornak. A belváros többnyire igen csinosan épült házakkal diszeskedik, különösen pedig említésre méltó a vásártér, hol az igen élénk hetivásárok szoktak tartatni, ezen piacz egyik szegletén van épitve a csinos püspöki székesegyház, és az északi oldalnak közepén egy magas őrtorony áll. E csinos város sok nevezetességgel is bir, ugyanis itt van a megye, és több cs. kir. hivatalok széke; egy római katholikus püspök székhelye, mellyet Mária Terézia 1776-ban állított fel, s jószágokkal megajándékozván, megyéjét kiterjesztette egész Zólyom, Túrócz vármegyére, Nyitra és Bars vármegyéknek pedig kisebb részére.­­ Továbbá van papnevelő intézete, három nevezetes rom. kath., és egy evang. temploma, régi vár, gymnasium, bányaigazga­tóság, réz és vasolvaszda, vashámor, répaczukorgyár, stb. kézműi­para és kereskedése virágzó.­­ Nevezetessé teszi az 1620-ban itt tartott országgyűlés, mellyen Bethlen Gábor magy­ar királynak ki­áltatott ki. 1478-ban Corvin Mátyásnak kedvencz helye levén, gyakran mulatott itt nejével Beatrixxal. — Környékén nevezetesek : Tajova, rézolvasztó és ezüst-választó hutákkal. — Kralova vasedény és kardvasgyárral. — Hermanecz hason nevű hegy alatt,nagy papírgyárral, vidékén Tufna nevű bar­lang létezik, az ősvilág állatainak csontjaival. — óhegy, Sturecz tövén, csudatévő Mária képéről hires bucsuhely, rézolvaszdával, réz és ezüst bányákkal. — Urakvölgye bányamezőváros, gazdag­rézbányákkal, gálicz vizzel, s egy alagúttal, melly Óhegyig visz, 1500-ra menő lakosai szétszórt házakban laknak. Radván, mezővá­ros, Besztercze tőszomszédja délre, a Radvánszky család ősi bir­toka, érdekes régi kastélylyal és templommal, számos posztóssal, fésűssel, kalapossal, s késmüvessel; vásárai híresek. — Zombory G. Vakon szülHenti testvér és a hályog hazánkban. Az orvosi tudomány egyik legnemesebb ága a szemészet (oph­thalm­ologia), itt tüntetheti ki az orvos szép hivatásának teljes jó­tékonyságát. A leghatalmasabb úr, valamint a legszegényebb kol­dus egyaránt érzi az isteni láttehetség hiányát, de mégis legmé­lyebben sújtja ezen szerencsétlenség a kézi munka után élő szegény ember kezét. Világtalan­nak nevezi a magyar a vakot, bizonyosan nem­csak azért mert a vilá­gosságot nem élvezheti, hanem azért is, hogy az mintegy a világon sincs. Szomorú tapasztalás bizonyítja, hogy hazánk­ban a világtalanságnak, különösen a szürke há­lyognak,igen számos pél­dái fordulnak elő. A va­kok nagyváradi intézeté­nek alapító orvosa, dr. Orosz Frigyes (kinek arczképét a V. Ü. 18. számában közöltük) 15 év lefolyta alatt egyma­ga 500-nál több szürke hályogi műtétet vitt végbe földmivelőkön vagy azok gyermekein. Ezek között­ volt 1839-ben azon hat testvér Bé­késből, kiknek rajzait itt közöljük, s kiknek nevei Szűcs István 16 éves, György 11, Mi­hály 9, Gábor 7, János 4, Péter 1 éves. Mindezek együtt szüle­tett hályogban szenvedtek s az orvos ur által szemelt világát szerencsésen nem vissza-, hanem­­ nem nyerék. Kérdezhetné valaki, honnan e gyakori világtalanság esetei ha­zánkban? Ezekneknek okait dr. Grosz a következőkben találja : 1. Több barna, mint más szinü szem szenved a hályogban. 2. A földmivelő nép öltözete, étele, itala és lakása gyakran előkészitő okok hazánkban a hályogra. 3. Gyakran a hely lapályossága,hol a földmivelő egész nap le­hajlott fővel kapál és kaszál a napnak kitéve, (mi által a vér fejébe torlódik), előkészíti a szemet a hályogra. 4. A hazánkban olly gyakori járvány hideglelés, mert a dr. Grosz által gyógyított hályogosok között alig volt egynehány, ki ebben nem szenvedett volna. 5. Azon nálunk divatozó szokás, hogy a mezei ember csaknem egész életét az ég alatt tölti s hűvösebb időben az éj nagy részét tűzrakás körül, folytonosan ebbe nézegetve s a másik oldalról gyakran fázva, virrasztja át. 6. Egyik oka a lapályos helyeken sokszor az erőtetett messze­nézés is, mellyre a mezei ember itt gyakran kényszerülve van; mi által a szemteke-izmok, szemhéjak és szemöldök összeszorittatván, a szemben a nedvek forgását gátolják és ebből következik a szem homályosodása. (Folytatása következik.) Beszterczebánya. Beszterczebányai piacz és székesegyház.

Next