Vasárnapi Ujság – 1857
1857-06-28 / 26. szám - Nagy-Károlyi kath. templom (képpel) 244. oldal / Hazai tájleirások
244 az embert kiválólag jellemző tulajdonokból, u. m. ész, lélek és szívből. Az ész kifejlődése által mennyire emelkedett s felvilágosodott az emberiség, s hatalmát mennyire kifejtette, azt látjuk, és még mennyire kifejtheti,azt még nem is képzelhetjük; elmebeli képzettség és tudományosság tehát az erényekhez és az emberi műveltséghez tartozik. — A még tökéletlen tudományok felett azonban az ész legfőbbb erénye a hit, melly által az Istenben fektetvén bizodalmunkat, saját nyugodalmunk és boldogságunk az emberiség boldogságával együtt eszközöltetik. Tökéletesedés és boldogság ez a legvégső czél, ezen czélra vezető utat a hit világával a bölcseség elénk tárja. — Mikép élhetek én boldogan, ha nem tudom, nem hiszem, mi a czélom? Mikép győzhetem le az utamba gördülő akalyokat, ha nincsen czélom, mellyért azokat le kell küzdenem? — Anyagilag vegyük, ha valaki gazdag örökséghez bízik, vajon nem érzi-e magát boldognak a vagyonosság elnyerése reményében? — Vagy vegyünk egy szerető férfit, hogy kedvesét megnyerhesse, az eléje gördülő akadályokat megveti, és daczol minden elemekkel, csakhogy czéljához érhessen. Hát a kiben a hit erős gyökeret vert, ki a mindenható Isten bölcs kormányában bízik, nem ad-e ez legfőbb reményt gazdag örökséghez? nem ad-e legnagyobb erőt az akadályok leküzdésére? Magam is hallottam, a hit nem szükséges, csak becsületes és jó erkölcsű legyen az ember, — de csupán csak a hit malasztja vezeti és tartja fel ezen jó úton az embert; — mert ha egy ember, kiben hit nem létezik, és csak becsületes és jó erkölcsű akar lenni, — ha ezen jó indulat benne nem méltányoltatik, sőt akadályul szolgál nekie e földi képzelt boldogság elnyerésében, és miatta sanyargatásnak, és ínségnek tétetik ki, vájjon mi tarthatja fel őt illyenkor a jó uton, ha csak nem a hit, az Isten igazságosságában és jutalmazásában fektetett bizodalom; a hit tehát legfőbb kútfeje és támasza az erényeknek. Azt sem tartom helyes felfogásnak, ha valaki a hit erkölcsi utat itt e földön gyötrelmekkel és szenvedésekkel megrakottnak állítja, és azt csak a jövendő élet boldogsága kedvéért tartja elszenvedendőnek. Bizonnyal meg kell különböztetni egy egyén boldogsága feletti mások nézetét, az önnön maga nézetétől, — csak másoknak látszik az ugy, hogy egy vallásos és jó erkölcsű ember szenved, de azért ő magában nem érez szenvedést, sőt megelégedést és örömet. — A keresztyénség első korszakában elvérzett vértanukról mondjuk, hogy szenvedtek, holott ők e szenvedésekben élvezetet és boldogságot találtak. — Közelebbi példát vegyünk : A meleg szobában, puha ágyon heverő ember mint hiszi szenvedőnek a fagyon kint tanyázó és éhséggel küzdő katonát, holott ez, ha hazája győzedelméért küzd, a legmegelégedettebbnek, s legkevésbé, súlyosnak tartja helyzetét. — A hit-erkölcsi ut tehát e földön sem okoz szenvedést, sőt erőt és kedvet ad a sanyarúságban. (Vége kivetkülM Nagy-Károlyi kath. templom, zárda és iskola. Nagy-Károly városában a 18-ik század első negyedében kezdett emelkedni a tudományosság szebb hajnala; midőn a Rákóczy Ferencz által előidézett polgárháború a szatmári békekötés után lecsendesedett, és a nyugalmukból felvert lakosok ismét élvezhették a béke szelídebb áldásait. Nőttön nőtt örömük, valahányszor dicső emlékű földesurak, Károlyi Sándor gróf, a szintolly vallásos mint tudományos férfiú és kitűnő hadvezér, a szatmári egyezkedésnél pedig hatalmas tényező, leoldván kardját oldaláról, mint szerető atya köztük megjelent. Ez időkorban, midőn a magyarhoni Kegyesrend Kalazanti sz. József alapitójának szellemétől áthatva, annak fölséges intézményeitől hajszálnyira sem távoznék, s a szelid tudományok után sóvárgó nemzeti ifjúság száma mindegyre növekednék. Károlyi Sándor gróf, Erdőd és Csongrád örökös ura, VI. Károly császár és király belső titkos tanácsosa s lovassági tábornok, a már rég táplált szándékának valósítására elhatározá a kegyesrendiek megalapitását Nagy-Károly városában. E nemes tervének kivitelére az uj szerzetes telep számára az építést megkezdeté,s ez olly gyorsan haladt, hogy már 1727-ik évi october 17-én a 12. egyénből álló tanári személyzet II.Károlyba vonult s kebelében megtelepedett. Azonban a tetemes költséggel épített társház, s a szelid tudományok terjesztésére alkalmas gymnasium, még nem látszott elégségesnek, a nemes grófi család buzgó vallásosságától ösztönöztetve tovább ment s abban állapodott meg, hogy a kegyesrendiek számára még templomot is emeljen, hol a rendtagok az isteni szolgálatot végeznék, az ifjúság pedig hálaimát rebegne s dicsénekeket zengedezne a Mindenhatónak. Az első alapkő, 1769-ik évben tavaszuta 11-én tétetett le gróf Károlyi Antal által; s bár szakadatlanul nem lehete folytatni a müvet, mert több szükséges anyagot messze tájakról kelle hozatni — mégis, némi beldiszitmény kivételével, 1778-ik évben bevégeztetett, s legott Eszterházy Károly egri püspök által augustus 2-án Kalazanti szent József tiszteletére fölszenteltetett. A ma valóban megható építmény; külsején, valamint belsején komor méltóság uralkodik. A templom belső boltozata majd olly magas mint külseje, melly csonka tornyával egyenlő magasságra emelkedik, mint a jelen számunkban közlött kép is mutatja. Az egész többnyire négyszögű terméskőből van épitve (mint némellyek állítják, Ecsed várának romjaiból) s falának vastagsága a 3 ölet megüti. A templom belül s kivül igen egyszerű; belsején festőkeze soha sem működött, minthogy az tiszta fehér; külsejét pedig az idő viszontagságai sötét barnára festék. E jeles templomra vonatkozólag különös érdemül tulajdonítandó az alapító grófnak az , hogy az építéshez nagyrészt honi művészeket alkalmazott. Igy p. o. a merész s méltán bámulandó bolti vezetők Lieber Ferencz, n.károlyi épitész által rakattak, ki az alapkövet letevő atyja halála után Párisba ment, magát az építészetben kiképzendő s hazatérvén, ügyességét a boltozatok összeillesztésében annyira kitüntette, hogy azt minden értelmes szemlélő mesterműnek nyilvánítani kénytelen. Ekkép a n.-károlyi nép s különösen a kegyesrendiek hálás érzelemmel telének el, hogy a többször emlitett grófi család mind szellemi,mind anyagi szükségeikről olly jótékonyan gondoskodott, s máig is áldják porait. Körmendy László: Nagy-Károlyi kath. templom.