Vasárnapi Ujság – 1857

1857-08-02 / 31. szám - Nőnövelésünk s egy uj nőnövelde Losonczon. Moravcsik Samu 305. oldal / Elmélkedések

hogy az élők rakták igy sorba amazokat. Három ifjú volt köztük, élete virágjában; ezek a segélyérkezés előtt csak kevéssel múlhat­tak ki, olly fnis volt még kinézésü­k s tagjaik sem voltak merevül­tek. Kettő egészen meztelenre vetkőzött, gondolván, hogy igy a jéghiányt nem érzik annyira s könnyebben lélekzenek. Ezek kö­zül, ki valószinüleg leg­utolsó halt meg, 25 éves volt. Midőn megtalálták, arcza még piros, ajkai frisek voltak s száján némi habnak látszottak nyomai. A részvét nagy em­bertömeget vont az ala­a­gúthoz, s egész idő alatt megmentésben olly nagy volt a buzgalom, hogy a bejárásnál a be­tolulókat szuronynyal kelle visszautasitni. A temetésnél hasonlókép számtalan részvevő volt jelen. E szerencsétlen ese­mény 52 emberéletet ol­tott ki s még többet tett gyámoltalan özveg­­­gyé és árvává. A köz­ponti vasutigazgatóság, mint tőle várni lehetett, gondoskodott arról, hogy az özvegyek, árvák és gyámoltalanul maradt öregek sorsa hosszabb időre biztosítva legyen. Az igazgatóság egyúttal adakozást is nyitott a szerencsétlenek javára, mellynél a részvét a sze­rencsétlenek iránt nagy mértékben nyilatkozik. A nemzetünket jól s roszúl jellemző saját­ságok közé, miket őseink keletről magukkal hoz­tak, s utódaikra hagyo­mány­ozának, tartozik azon természetünkhöz forrni látszó tulajdon is, mellynél fogva hölgyeinkben ama méltóságot, mellyet az Istenség, nemükhözi hivatásukhoz kötött, kellően méltányolni nem tudván, azokat sokkal alábbrendelt szerepre kárhoztaták, mint a minőre a józan ész s természet törvényei által hivatva vannak. Ki hazánkban a családi viszonyokat közelebbről ismerni ta­nulta, tudja, nőink sorsa általában mennyire szomorú A gyöngéd­ség, ízen legcsalhatlanabb jele a való műveltségnek, ezen első föl­tétele a családi üdv létezhetésének, családaink csak le^ is le^ki­o . Férjeink zsarnoksága ki­se­bb részénél gyakorolt, elis­ nert erény. lenben, melly naponkint többé kevesbbé szomorú drámákat idéz elő a családi élet színpadán, közönségesen ismert nehéz átok, mellynek vas vesszeje nőt, gyermeket, cselédet egyiránt sújt, s ha­talmas karjával a közműveltséget is feltartja haladásában, de min­ Nőnevelésünk s egy új nőnevelde Loson­cion. Rimaszombatnak a nőnevelés elhanyagolt­sága felett nem tudom, mellyik lapban emelt méltó panasza a V. U. 22-ki számában is visz­hangra találván, e kö­rülmény reményt nyúj­tott, hogy hasonló ügy­ben összeszedett s ren­dezett nézeteimnek is helyet nyerek e terjedt körűi lapokban.

Next