Vasárnapi Ujság – 1857
1857-08-09 / 32. szám - Virág Benedek (arczkép) 313. oldal / Élet- s jellemrajzok
A ,,Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai Újdonságokká!" együtt csupán csak 3ft. pp. Az előfizetési dij a ,,Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem-utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. (1752 — 1830.) Volt e nemzetnek a mult század utóbbi felében egy szomorú korszaka, mellyben ha „Virágok" nem élnek : a honszeretet, a hazai nyelv iránti hő ragaszkodás, a nemzeti önérzet, nagylelkűség és vitézség — a magyarnak ezen fényes, ősi tulajdonai, a nagyobb résznél talán végkép kihaltak volna. Sokat hallottunk mai korbeli iróink hatásáról beszélni s minduntalan halljuk a hivatkozást a nagy közönség mindig növekedő figyelmére, melylyel az irodalmi mozgalmakat folytonosan kiséri és elősegíti. Ezt elismerni, bizonyosan örömére válik minden magyar embernek. De az is bizonyos, hogy a múlt századból a jelenbe átjött, keményebb alkotású irodalmi bajnokoknak legkevesebb okuk sincs, hatás tekintetében a jelenkori irodalommal az összehasonlítást kerülni. A hatás nem volt olly zajos, de szivre, lélekre, érzületre ellenállhatlan hatalommal szóló. Mert csaknem kiszámithatlan, mennyit lendítettek az átalános lelketlenség kietlen korszakában amaz első bátorul török gonddal dolgozott müvei édes hazánk elhanyagolt nyelvén, mennyi nemes érzést ébresztettek eleven életre a szunnyadó nemzet keblében; midőn taniták, hogy a hazát, dicsőséget, jó hirt nem puszta szóval, hanem tettekben, áldozattételekkel kell szeretni; midőn a lelketlenséget, hazafiatlanságot, pártoskodást, hamis önérzetet, elpuhulást, koruk erős kifejezésével, nemzetünk fenéjének nevezék el! S minő hatással kelle birni a kedélyekre az olly nemű müveknek, minő p. o. Virág Benedek ismeretes ódája : A kényes szenvedőhöz. Virág Benedek született 1752-ben Nagy-Bajomban Somogymegyében. Iskoláit Kanizsán, Pécsett s Pesten végezte. Az akkor létezett pálosok (paulinusok) szerzetébe lépvén, mindjárt fölszenteltetése után 1781-ben a székesfehérvári gymnasium tanárává lett, hol már akkor nagy mértékben ébresztette az ifjúságban, a római klassikusok tanulmányozása alkalmával, a magyar költészet iránti szeretetet. A pálosok szerzete 1786-ban ugyan eltöröltetett, Virág mind azáltal tovább folytatta tanári hivatalát 1794-ig, midőn betegeskedése miatt tanszékéről lelépvén, Pestre tette át lakását, hol egy ideig nevelőséggel foglalkozott. Azonban ez is nehezére esett gyöngélkedő egészségének, ezt is abban hagyá s elhatározá, hogy csupán a tudományoknak s kedvencz hajlamainak fog élni. Pestről átköltözött az olcsóbb és csendesebb Budára, hol élte fogytáig lakott, szegényes viszonyok között ugyan, de nemes függetlenségben, folytonosan munkálkodva s nemzetünk jobb jövője iránt táplált reményeinek valósításán dolgozva. Virág Benedeknek szakadatlan munkássága közepett, kevés igényei voltak az élet iránt. Dolgozó asztalánál könnyen feledé a világ hivságait. Egyedüli biztos jövedelme azon 300 forint volt, mellyet mint a pálosok eltörlött szerzetének tagja a vallási alapból nyugdijképen húzott. Munkái sem sokat jövedelmeztek; azokat Pyber Benedek és Kondé Benedek adták ki saját költségeiken, s nem szükség mondanunk, minő csekélyek lehettek azon összegecskék, mellyek az akkori idők szerint mint tiszteletdíjak könyvei eladásából folyó jövedelem s az ő rendelkezése alá kerültek. De azért a munkás, szerény férfiú könnyen tűré a nélkülözéseket. Azért ő segedelmet soha senkitől nem kért s legfölebb baráti kedveskedések szine alatt lehetett némi apró ajándékok elfogadására birni. Pedig rajta is beteljesült azon közmondás, hogy „a szegényt még az ág is húzza." 1810-ben történt, hogy egy budai tűzvész alkalmával csaknem mindene elégett, ami között különös veszteség volt reá nézve az általa kiadott ,,Magyar Századok" czimü becses történeti munkája első kiadásának nála felhalmozott példányai. Virág Benedek azon iróink közé tartozik, kik kiválólag a nyelvcsinra, tisztaságra forditák figyelmöket, kik u. n. classicitásra Békételen sziv mit panaszkodol? A durva lánczok s tömlöczök a nemes És fényes erkölcsöt homályba Rejtik ugyan, de le nem gyalázzák. Mig bűntelen tűrsz, fenmarad érdemed. S való örömmel tartja reményedet. De a hazáért halni szép dicsőség. — Csak ne fakadj alacson panaszra. Virág Benedek.