Vasárnapi Ujság – 1857
1857-08-09 / 32. szám - A hét vezér hüséget esküszik Álmosnak (kép) 316. oldal / Történeti czikkek
817 gondja volt, hogy egymástól messze ne álljanak; miután táborát sánczczal nem vette volt körül, hogy véletlen meg ne rohantassék, bizonyos távolra öröket állított sűrűen egymáshoz. A hadvezér ügyessége kémeket is szokott tartani; Kacsid, Apafarkas, Ogmánd, Szoárd, Kadocs kémek jeles hadi szolgálatokat tettek a honfoglaló hadaknak. II. Az egész ősmagyar hadászat is ügyes, gyakorlott ész szüleményének képében tűnik fel, s majd mindig fényes sikert eredményezett. Előlovasait nem bocsátotta vakmerőn az ellentáborra, átalában nem tovább három vagy négy nyillövésnyinél a könnyű lovasságtól; ha pedig szerencsével mutatkozott az ütközet, a kergetésben sem botorul nem heveskedett, sem hanyagul magát nem viselte; mert a magyar, azért hogy az első csatában talán meggyőzetett, a harczot, más nemzetként, abban nem hagyta, hanem mig vitéz ereje kifogyván, teljesen el nem csüggedt,mindent elkövetett, mikép ellenségét bármi után ismét megtámadja. Üzö ellenségét mindenkor nyilas záporával szokta fogadni, és ezt olly serényen irányzani, hogy kikerülni csaknem lehetetlen vala, s ezerek roskadtak össze egyszerre alatta. Megtámadásoknál gondosan kileste az időt, és nem annyira összevagdalkozással vagy szemközt hadakozással, mint inkább hadi fortéllyal, véletlen megrohanással s a szükséges szerek elfoglalásával igyekezett tönkre tenni az ellensereget. Azért szaladást szeretett gyakran színlelni, de hirtelen ismét visszafordult, új erővel kezdte meg a csatát, s midőn az ellenfél tombolt győzelmi örömében, akkor borította el a véletlen halállal. ,,Az unokákban is megismerhetitek a vitéz apákat" (!) — mond a krónika. Leginkább szeretett távolról nyilazni, azután lest vetni, az ellenséget megkerülni, hadat kiterjesztett mindkét szárnyával bekeríteni, vagy színlett hátrálással s rögtöni visszarohanással szerteágazó csapatokban zaklatni. Ha megszalasztotta , nem elégedett meg, hogy csak egy darabig űzze, hanem minden egyéb gondot félretéve, nyakáról mindaddig nem tágított, mig azt egészen semmivé nem tette. Ha pedig az ellenség valamelly erős helyre vonult, szükségeit s fogyatkozásait gondosan kikémlelte, s azokhoz képest szakadatlan megtámadásokkal nyugtalanította, hogy vagy inség által kerítse kezére, vagy önkényes feltételekre kényszerítse, mellyeknek mindig a könynyebbjét szokta elébb elészabni, s csak ha azok elfogadtattak, a nehezebbjét. — A hadi erőknek illyetén szervezése, a csapatoknak czélszerü fegyelmezése csak az elfogulttal nem gyanittathatja a régi magyarok között fennállott rend s ezzel együtt járó bizonyos műveltségi fokozat létezését. Igaz ugyan, hogy egyik oka azon számos diadaloknak, mellyeket a maroknyi de lelkes nép fegyverei arattak, s nevét keleten mint nyugoton félelmessé tették, abban létezett, hogy Európa akkor még majdnem egészen gyalog, az ázsiai hadászattal ismeretlen, bomladozó kíséretekből összecsoportozott seregeket állított a rohanó magyar lovas hadaknak elébe; de tagadhatatlan az is, miként harczmódjok, melly szerint nem annyira kéztusában, mint kiszámított hadi fogások, fordulatok és cselszövények által verték meg az ellenhadakat, — nyilván bizonyítja, hogy eszök sebes, éles, gyakorlott volt. III. Illy módon szervezett s igy fegyelmezett hadseregekkel bátran indulhattak meg a nagy útra. Egy perczig sem csodálkozhatunk, ha nekik Kiew és Lodomér meghódolnak, s a halicsi herczeg kegyelemért esd; Árpád pedig diadalról diadalra vezeti rendtartó bátor harczosait. Szálán és Mény-Marót előlök menekülnek, Gyalu és Szvatopluk legyőzetnek, s a négy folyamok szép hazája, ez ősi birtok, újra sajátukká lesz. Illy nemzet, melly nyilt csatákra kel az ősi föld bitorlóival, melly a különböző ajkú népek főnökeivel követségeket vált, emberségesen alkudozik, melly a békés kiegyezkedést a véres csatáknak elejébe teszi, s csak akkor kel jogdöntö végharczra, ha hajthatlan dacz öt erre kényszeríti, — illy nemeslelkü, bátor hadi nép gyülevész népcsőcseléknek, rablóbandának, a történelmi valóság s emberi méltóság irgalmatlan megsértése nélkül nem nevezhető. IV. A Görög-révnél Szalánon nyert győzelem után Árpád s diadalmas harczosai azon tóhoz jöttek, melly Iörtvélytónak mondatik, s harmincznégy napig a Gyümölcsös erdő mellett mulattak; hol a vezér s népfönökök a nemzet minden szokásos törvényeit és jogait rendbe szedték, hogy tudniillik miként szolgáljanak a fejedelemnek, s a főembereknek; miként hozzanak ítéleteket minden egyes vétek megboszulására; hol a vezér a vele levő nemeseknek különböző jószágokat is ajándékozott lakosaival együtt; a helyet pedig, hol mindezek elrendeztettek, a magyarok saját nyelvökön Szernek (ma Pusztaszernek hívják) nevezték. E hely Sövénynyel határos, hol Etele, Pannónia megvétele után, nyugoti hadjáratait ünnepies gyűlésben elhatározta. — Azon nép, melly a meghódított hon szervezésére ennyi bölcseséggel intézkedék, épen nem volt féktelen vadonczok csordája. I. Még a hadi kalandok sem voltak kedvező befolyás nélkül őseink szelidülésére, s európai miveltségének emelésére. Tagadni nem lehet, miszerint nemzetünknek a fejedelmek alatti kalandos életszakasza szemeit kinyitotta, eszmekörét tágította, a különböző népek erkölcsei s szokásaival közelebbi ismeretségbe hozta, világnézetét magasabb látpontra emelte, s miután közösök sokan hadifoglyaikká lettek, a velők folytatott együttlakás az európaisodás befogadására az utat előttük egyengette. Másfelöl e hadi kalandok Európa nemzeteit eszméletre ébreszték, szükséges véderökről, népszövetségről gondoskodni kényszeriték, s az európai legrégiebb erődök, falakkal keritett városok keletkezésének, habár közvetve is, tényezői lettek. A magyar harczos apáktól születvén, harczban növekedett; e mellett élénk képzelmü s pompaszerető lévén,a munkát pedig kalandszereteténél fogva, bajnoki felfogása szerint, szabad férfiúhoz méltatlannak tekintvén, életszükségeit más, mint zsákmányló kirándulások által ki nem elégíthette, mire nézve őseink világélete a IX. és X. században többnyire harczos kirohanásokban tölt el. A keleti birodalom ugy Olasz, Német, Helvét és Franczia, sőt Spanyolország is huzamosan szenvedtek csapásai alatt. E hadi kalandok pusztítók voltak ugyan, mint a középkori egyéb vándornépeké , de a kegyetlenség, melly sokféle háborúit az uj és legújabb kornak is bélyegezte, őket épen ama nemzeti és ősjellemü korukban soha sem undokitotta. Sőt erkölcsi felsőbbségöknek elvitázhatlan jelei azon ildom és mérsék, mellyel a nekik hódolt népekkel bántak. Ők tudniillik e hazában lakott különböző fajú s ajkú népeket, mellyek közt a keresztyénség is széleiben el vala már terjedve, népiség és vallás különbség nélkül magokhoz hasonló társaknak tekintették, szabadságukat s a szerzett birtokot velők s meghódolt fejedelmeikkel megosztották, ugy hogy az európai magyar birodalom legelejétől fogva, csak egyen-3. §. Hadi kalandok. Miveltségi állapotok. Társadalmi élet. A kolosmonostori apátság maradványa. — (Lásd a szöveget 319. oldalon.)